Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-06-05 / 11. szám
1035. június 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Meister mosószappan a legjobb és legmegbízhatóbb • Ügyeljen a mozsár védjegyre Joggyakorlat a vendéglősök, fogadósok és kávésok ügyeiben. (Utánnyomás tilos.) A Vendéglősök Lapja számára írta: Erdős Ferenc dr. II. A vendéglő' megsemmisített átruházása. A Vendéglősök Lapja egyik múlt számában megígértem e lap olvasóinak, hogy ismertetni fogom a joggyakorlatot. A fogadósok terhével kezdtem, a vendéglősök ezernyi bajával folytatom, hogy a jövő számban aztán-a kávésok találjanak valamit, amiből okulni lehet abban az irányban, hogy hogyan nem szabad megkötni az üzletet, hogyan nem szabad végrehajtani — a különben törvény nem tiltotta cselekményt, illetve hogyan kell valamit jól megcsinálni úgy, hogy a bíróság is helyesnek találja azt. Most egy vendéglős esetét fogom leírni, ami ugyan ma már túlhaladott álláspont, mert az alapul vett rendelet hatálya megszűnt; de figyelemreméltó az eset még mindig, mert sok ilyen természetű per van még ma is folyamatban. Megszállott területről jött Budapestre 1923 elején egy pincér. Hozott magával egy kevés — alig egy millió koronának megfelelő valutát. Mint csapos akart itt kocsmában elhelyezkedni. Hirdetés útján egy ügynökhöz került, aki mikor megtudta, hogy a pincérnek 200,000 koronát meghaladó pénze van, arra beszélte rá a pincért, hogy önállósítsa magát, vegyen egy kocsmát s legyen egészen a maga ura. El is vitte nyomban egy kocsmába, ahol hamarosan megalkudtak a kocsma vételárában. A vételár ugyan 2,100.000 korona volt, a rendelkezésre álló tőke viszont nem haladta meg az egy milliót, de nem azért ügynök az ügynök, hogy ilyen csekélységen felboruljon az üzlet, megígérte hát a pincérnek, hogy a söröstől és a borostól majd szerez ő még forgó tőkét is, nemcsak a hiányzó vételárrészt. Létre is jött ezután a szerződés. A kocsmárosnét jónevű ügyvéd képviselte, a pincérnek nem volt ügyvédje a szerződés megkötésénél. Eljött a fizetési határnap. A vevőnek nem volt pénze; az-ügynök már túl volt az üzleten, felvette a közvetítési díját már a szerződés aláírásakor. Ő tehát már nem tartotta szükségesnek, hogy a borosnál, vagy a sörösnél kölcsönt szerezzen. Minthogy a vevő nem tudott fizetni, az eladó visszalépett az ügylettől s megtartotta a már lefizetett egy milliót, mint a kikötött szerződéses bírságot. Ezért a vevő hozzám fordult jogsegélyért. Pert indítottam — ezúttal a kocsmáros ellen. Mert arra még nem tettem esküt, hogy kocs- márost nem fogok soha beperelni. Elsőfokon csak a felét nyertem meg, másodfokon egészen elvesztettem, a Curián pedig egészen megnyertem a pert. A Curia arra kötelezte az eladó kocsmárost, hogy az egymilliót valorizálva fizesse vissza az összes perköltségekkel együtt. Az ítéletnek a következő az indokolása: „A közszükségleti cikkek forgalombahozata- lánál előforduló visszaélések meggátlása tárgyában 3678/1917. M. E. szám alatt kiadott, a szerződéskötés idején még hatályban volt kormányrendelet 18. § 4. bekezdése értelmében a közszükségleti cikkekkel folytatott üzletnek — mint aminő a vendéglői és kocsmai üzlet — átruházásához az iparhatóság külön engedélye szükséges. Ezt a peres felek nem szerezték meg. így a szerződés, amelytől a felek később elállottak, emiatt is hatálytalan volt és tekintet nélkül a hatálytalan szerződésben foglalt kikötésre, az előbbi állapot helyreállításának van helye. Vagyis az eladó kocsmáros tartozik a vevőnek a tőle felvett egymillió koronát visszafizetni. Abban az esetben, ha valamely törvényes okból az előbbi állapot helyreállításának van helye, a pénz vásárló erejének időközben bekövetkezett csökkenéséből előállott kárt az adós tartozik viselni, a jelen esetben annyival is inkább, mert az ügylet semmisségét maga után vonó külön hatósági engedély hiánya elsősorban az ő terhére esik. Ez az oka a valorizált értékben v^ó visszafizetési kötelezettség megállapításának! Dehat ki gondolt valaha is arra, hogy valamikor még számon fogják kérni a vendéglőstől, hogy az üzletének eladásához külön engedélyt kért-e a hatóságtól. Tudjuk jól, mennyi fáradSferxtberjj HIO/UVI UIIVAOI t Eltiporjuk RBvId kar«fxthúrqi legraadírjiebb 'ércpA-nce- lös tongora 18 m\Ul'ó K ZENEAUTOMATÁK VILLANYZONGORÁK ságot vett annakidején igénybe a hatósági engedély megszerzése akkor, amikor a vendéglős üzletét megalapította. Csak természetes, hogy az egész városban talán egy vendéglős sem szerzett ilyen engedélyt akkor, amikor üzletétől szabadulni akart. Pedig talán egyetlen iparágban sem cserél az üzlet annyiszor gazdát, mint a korcsmában, vendéglőben, kávéházban. Ennek okával másnak s más helyen kell ugyan foglalkoznia, de nem sikolhattam el e téma mellett anélkül, hogy erre rá ne mutattam volna. Azok a kávésok, vendéglősök és kocsmárosok, akiknek hasonló perük folyamatban van, egyezzenek ki gyorsan, ma még, amíg az ügy a Curiára nem került, olcsón kiegyezhetnek. Viszont a Curia elsősorban azt vizsgálja, hogy a szerződéskötés idején érvényben volt-e még a fenti rendelet? Ha igen, volt-e külön engedély? Ha nem volt engedély, valorizálva kell visszafizetni az elfogadott előleget, vagy vételárat, ami alkalmas arra, hogy a pervesztes alperest egészen tönkretegye. PA RÍ Dl VÍZ epyedárúsítás Forrástól vasúton, vagy teherautón újpesti raktárból házhoz szállítva Forrástermék és Ásványvízkereskedelmi R.-T.y Budapest, V. kér., Perczel Mór utca 2■ sz. Telefoni 5-53-MMV'iiinviiiiinity ■ii}ii!llllulMVMi>hlill|:!:|li||I>tl!iiII| ................. AS ZTALNEMŰÉ«: llrÉláAAÉléjB • Abroszok, szalvéták, törülközők és pohártörlők i csak elsőrendű minőségben legelőnyösebben vásárolhatók STERN JÓZSEFR -T. fehérnemű-osztályán, BUDAPEST 1 íiff^i|jpnp»ipopp|nijFii|ppi||ppipqpip^