Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-12-20 / 24. szám
XXXXI. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1935. DECEMBER 30 r VEVBÉCíLŐ*, HZÁLLé-, KÁVÉSIPABI Éli KÖZGAZDAiiCíI SZAKLAP M. kir. postatakarékpónzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA: IHÁSZ HTÖRCÍY Szerkesztőség és kiadóliivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 Boldog karácsonyest az idén nem látogathatja meg a szakmánkat. Tettek róla odafent vagy idelent, köröskörül. Nekünk nem volt az idén ünnepünk, csak áldozati napunk és a fenyőfás, viaszillatú, kedves karácsonyestén sincs vigadnivalónk. A fehér hótakaró, amely elfödi a sáros, véres, keserű tegnapot, a küzdelmes mát és a titokzatos jövendőt, ez az egyetlen, amit örömmel lát a szemünk. Nagyon nehéz elfelejteni a csapásokat, de még nehezebb feladni a reményt. És nem üzletember, nem iparos az, akinek nincsen reménye. A mi szakmánkat most ez élteti a keserű napokon, heteken, hónapokon keresztül, az a reménység, mely megaranyozza a tisztes munkát, az áldozatos befektetéseket s amely azt a hitet táplálja, hogy minden jóra fordul még, csak kitartás, csak fáradhatatlan munka! A vendéglős, kávés, korcsmáros és szállodai szakma fekete esztendeje a végéhez közeledik ezzel a karácsonyestével és nekünk semmi okunk sincs arra, hogy örömmel ne lássuk a végét. Rosszabb hónapok már aligha következhetnek ránk, mint voltak ezek a mostaniak, nagyobb áldozatokat már aligha követelhetnek tőlünk, mint aminők a vérünket vették eddig. Soha, tenger év óta annyi áldozata, életben, vagyonban és jövőben nem volt a magyar vendéglős, kávés és szállodai szakmának, mint az idén. Egymást érték, a fővárosban éppúgy, mint a vidéken az összeomlások, fizetésképtelenségek, csődök, eladások, visszavonulások az üzlettől, eltűnések és öngyilkosságok, amelyek nem egy esetben a családirtások véres borzalmaival festették a megdöbbent világ elé a mi szakmánkban pusztító szörnyűségeket. Megrendítő, különleges tragédiája az a mi szakmánknak, hogy az öngyilkos, a családirtó, aki véres ujjakkal írja katasztrófánkat a világ elé, — az egyszerre megszűnik vendéglős lenni — az: csendőrszázados vagy nyugalmazott tisztviselő lesz odakinnt,—ellenben az óvadéksikkasztó, a vagyonbukott szerencsétlen, — az megmarad a világ szeme előtt mindvégig vendéglősnek, kávésnak, szállodásnak, csendőrtiszti véres hősiességgé lesz a borzalmas vendéglőstragédia, — nekünk alig maradnak mások a közönség előtt, mint az árdrágítási és borhamisítási ítéletek s a mi örökké eredménytelen, kunyoráló küldöttségjárásaink a miniszterek előszobáiban! Szörnyűségesen igazságtalanul és rosszul van ez így, olyan rosszul, hogy megkeseríthetne nem egy, de száz karácsonyestét, ha szerencsére olyan vastag, olyan fehér A bortörvény rendelkezéseinek betartását — bár nem előre megállapított terv szerint, vagyis nem programmszerűen — többen és elég gyakran ellenőrzik. Ma már súlyosabb kihágás ritkán fordul elő, de elég gyakran észlelnek két mulasztást és pedig a boroshordók és egyéb tartályok meg nem jelölését és a bortörvény ki nem függesztését. E két dologban nagy bizonytalanság uralkodik. Szükségesnek tartom, hogy emiatt tüzetesen foglalkozzak ezekkel a kisebb jelentőségű, de annál gyakrabban előforduló kihágásokkal. A törvény 16. §-a elrendeli, hogy mindazok, akik a törvény hatálya alá eső italok kismértékben való forgalombahozatalával foglalkoznak (vendéglősök, korcsmárosok, kimérők, kereskedők stb.), kötelesek a pincéjükben, raktárukban, vagy egyéb helyiségükben lévő italukat tartályukon (hordó, palack stb.) származásukat, fajtájukat és minőségüket feltüntető megjelöléssel ellátni. »Hibás", „romlott" vagy „beteg" bort ilyen megjelöléssel kell ellátni. A megjelölésnek egyeznie kell az üzleti levelezés, számlák, raktárkönyv s egyéb feljegyzések adataival. Itt tehát a következő kérdéseket kell megvilágítani : kire nézve kötelező a megjelölés, mit kell megjelölni és hogyan kell és lehet ezt teljesíteni ? Az italmegjelölésre csak a kismértékben való forgalombahozók vannak kötelezve. A termelőre és nagykereskedőre nézve ez ebben az értelemben nem kötelező. Minden tartályt, melyben forgalomra szánt ital van, meg kell jelölni. Tehát nemcsak a pincében, vagy esetleg a raktárban lévő hordókat, hanem a kimérőedényeket, palackokat és egyéb ilyen edényeket is. Bort vagy mustot csak arra a borvidékre, helységre, bortermő helyre, oly szőlőfajtára és borminőségre s annak a termelőnek nevére vagy pincéjére utaló elnevezéssel és megjelöléssel szabad forgalomba hozni, amely a bor vagy must valóságos származásának, jellegének és előállítási módjának megfelel. A törvény ezen rendelkezései szerint senki sem köteles a bort, sem a borvidék vagy termelési hely, sem a szőlőfajta, sem a termelő megnevezésével hozni forgalomba, hanem egyszerűen általános elnevezéseket használhat, mint pl. „fehér bor", nem volna a hó, a feledés, a mindent takaró, mindent megbékéltető remény. Afegyver- telenség és a vezértelenség tehetetlenségében ez az egy, — a remény maradt meg a mi karácsonyfánkon. Piros, illatos tüzek között kell ápolnunk, óvnunk, örülnünk neki, hadd adjon erőt boldogabb jövendőkre! „asztali bor", „pecsenyebor", „vörös bor" stb., ha azonban a bor származását fel akarja tüntetni, akkor csakis olyan elnevezést használhat, amely tényleg megfelel a bor származásának. Ilyenkor igaznak kell lenni a származási helynek, pl. a „badacsonyi"-nak tényleg e borvidékről kell származnia. Ha pedig a szőlőfajta szerint akarja a bort elnevezni (pl. Furmint, Leányka), akkor annak tényleg abból a szőlőből kell származnia. A végrehajtási rendelet külön szabályozza a házasított borok elnevezését és megjelölését. Eszerint a különböző borvidéken termett házasított borok csupán általános elnevezéssel hozhatók forgalomba (pl. asztali bor, pecsenyebor). Ezeknek valamely borvidékre utaló megjelölésük tilos. Az ugyanazon borvidéken termett borokból házasított borokat azonban szabad az illető borvidékről elnevezni. Akár azonos, akár különböző borvidékről származnak a házasított borok, szőlőfaj szerint (pl. Riz- ling) csak akkor szabad megnevezni, ha azonos szőlőfajtából vannak házasítva. Ugyancsak a 62000/924. számú földművelésügyi miniszteri rendelet állapítja meg Csonka- Magyarország borvidékeit földrajzi sorrendben. 17 ilyen borvidéket határoz meg és pedig a sopronit, neszmélyit, a buda-sashegyit, a mórit, a Somlyóit, a badacsonyit, a balatonmellékit, a somogy-zalait, a szekszárdit, a villány-pécsit, a pest-nógrádit, a gyöngyös-visontait, az egrit, a miskolc-abaújit, a tokaj-hegyaljait, az alföldit és a nyírségi borvidéket. Ez a beosztás a hegyi borok védelmét szolgálja. Csak a hegyi szőlőkben termelt borokat szabad az illető borvidék megjelölésével forgalomba hozni, a síkvidéki vagy kerti szőlőből termelt borokat a borvidék megnevezése nélkül csak annak a községnek megjelölésével szabad elnevezni, melynek határában teremtek. Sok visszaélés szokott történni a siller borokkal. Egyszerűen kinevezik vörös bornak. A törvény ezt szigorúan tiltja. Szabatosan meghatározza, mit értsünk vörös és siller bor alatt Eszerint a vörös bor a kék szőlő levének a törkölyön történt erjesztése útján származik, a siller bort pedig kék szőlőből, de törkölyön való erjesztés nélkül szűrik. Tehát a vörös bor nemcsak azt jelenti, hogy vörös a színe, hanem belső A horkihágásókról. A „Vendéglősök Lapja« számára írta: dr. Csató Béla rendőrkapitány. IV. Ellenőrzés, szemlék. — Kötelező megjelölések. — A tizenhét borvidék.
