Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1925-09-05 / 17. szám

1035. szeptember 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 Csendet akar a közönség a szállodában. Mit tehet a szálló a csendért? — Modern újítások és lármás vendégek. Az idegesség most nagyon elterjedt beteg­ség, mely az utolsó évtized eseményei folytán az utazó, kenyérkereső és társadalmi életünket legfőképpen jellemzi. Ez a betegség nemzet­közi és általános jelenség, ez elől utazik üdü­lésre a nagyvárosok nagy része. Csendet pihe­nést akar az utazó ember. Amennyire nélkü­lözte ezt a városban, oly nélkülözhetetlenné válik az a szállókban egyaránt; minden kis zaj neki kellemetlen és feltétlen csendet kíván mindenki ott, elfelejtve, hogy a szálló nem szanatórium, a szálló a népforgalom szolgála­tában áll, a forgalom előtt pedig az ajtóknak nyitva kell lenniök. Viszont ez mozgalmasabb és zajt hoz magával. A zaj kétségtelenül letompítható és ebben az irányban minden lehetőnek meg kell tör­ténnie. A lépcsők és a folyosók futószőnye­gekkel kibéleltetnek, az ajtók önműködőkkel zárulnak, amelyek a heves ajtóbecsapásokat megakadályozzák, de a dupla ajtók sem ritkák, a személyzetet hívó villany csengőket fényjelző lámpákkal cserélik ki és idővel a házitelefo­nokat is a teljesen csöndesen működő távolba- író készülékekkel helyettesítik a modern helyek. Magától értetődik, hogy a személyzet a fölös­leges zajt kerüli; valóságos jótétemény egy tányér- és pohárcsörömpölés nélkül felszolgáló pincér az éttermekben is. Általános csöndnek kell uralkodnia oly szálló­ban, ahol a nyaralók össze, akarják magukat szedni a nyaralásuk alkalmával. Viszont a vidéki vendég, aki a csendes vidéki városából válto­zatosság kedvéért a zajos nagyvárosba utazik, azt óhajtja, ha a nagyvárosi forgatagból vissza­tér, a vidéki megszokott nyugalmát megtalálja a szállójában is. A nagyvárosi szálló ezért igyekszik is minden zajt távol tartani magától. Minden ilyen törekvés dugába dől azonban, ha a vendégek maguk nem segítenek. És tapasz­talat szerint mindig vannak olyan vendégek, akik a folyosókon túlhangosan beszélnek, az ajtókat csapkodják, az ablakokat vehemensen nyitják-csukják és a zenei tehetségüket rend­szerint a délutáni és késő esti pihenőidőben fitogtatják, amikor a vendégek többsége abban gyönyörködni nem óhajt. Udvariasan kell ezeket a vendégeket felvilágosítani és meg nem sér­teni, de mégis csöndre szoktatni okvetlenül. A folyosókon és zeneszalónban megfelelően kiakasztott figyelmeztető táblákkal a szóbeli kérelmeket meg lehet takarítani, bár ezek rend­szerint süket fülekre találnak. De másrészt vannak mostanában nagy számban képzelt idegbetegek, akik órák hosszat képesek a jazzbandát hall­gatni és azt a legkellemesebb zenének tartják, a lépcső nyikorgását azonban vagy a fölötte lakónak lépteit nem szenvedik. A világotjárt szállóvezető aztán egész külön eljárásokkal kiválóan tudja kezelni ezeket is. Nyugalom és pihenés túlnyomó részben a legfontosabb az utazóközönség számára. És a szállók, amelyek vendégszeretően nyitják meg előttük kapuikat, a lehetőség határain belül azon lesznek, hogy ne érje csalódás ezt az ideges és nehezen kezelhető közönséget. (D. M.) Mocnik mustár a lepbb! MI ÚJSÁG? Szeptember 8-áig még mindig elutazhatik Sopronba minden szaktárs, aki az Országos Szövetség tagja és aki az általános vendéglős- és szállodás-érdekekért meghozhatja ezt a cse­kély áldozatot. Szeptember 9-én d. e. 11 órakor lesz a közgyűlés, 10 én, 11 én már mindenki otthon lehet üzlete vezetésében! Állami kísérletek a szakma ellen. Ellenőrizhetet­len, de autentikusnak látszó híradások újabb állami kísér­letekről tudnak, amelyeknek megint a szakma vallaná a kárát. A fö'ídmívelésügyi miniszter állítólag pincebor- mérés-szerű borkimérő helyeket akar fölállítani, a nép­jóléti minisztérium pedig állami olcsó étkezőket egyelőre csak Budapest számára. Ezek a tervek nagy ráfizetéseket jelentenének az államnak, a mi szakmáinknak pedig be­hozhatatlan károkat, mert adózások alól teljes mentességű helyek szörnyű konkurenciájával kellene megbírkózniok iparainknak. Szerencsére a tervek inkább fenyegetés- szerűek, mint komolyak, az állam és a kormány bizonyára más módozatait is meg fogja találni a közjótékonyko­dásnak, nem azt, amely legjobb és legnagyobb adófize­tőitől foszthatja meg a vendéglők és italmérések tönkre­tételével. Tönkremegy a karcagi vendéglősipar. A karcagi korcsmárosok és vendéglősök idei rossz szezonját katasztrofálissá tette az a pél­dátlan túlértékelés, amellyel kivetették rájok az italmerési illetékeket. Karcag vidékén amúgy is nagyon dolgozik az adóprés másféle adó­nemekben is, bizonyságául annak, hogy nem­csak Budapestet és nemcsak a kereskedelmet nyomja a nagy adóteher, hanem ugyancsak kijut belőle a vidéknek is. Az idén Karcagot egyéb csapások is sűrűn látogatták, az aszály nagy pusztítást végzett, a drága pénzen beszer­zett készleteket ellenben olyan váratlan árzuha­nások érték a kimérőkben, hogy a vendéglők és korcsmák minden pénzkészletét kimerítették. 10,9,8,7 a számsor vissza­felé tíztől hétig a t el efonszáma 109-87 L3 „Turbator Company R.-T." Göteborg, magyarországi vezérképviseletének Balázs Artur cégnek Budapest,V., Arany János ucca 16. Mielőtt bármilyen porszívógépet vásárol, el ne mulassza felhívni ezen számot és a LUX“ elektromos Kézi porszívógép díjtalan bemutatását kérni. Helyiségeinek higiénikus pormentesítésére az egyetlen bevált eszköz. Ügyeljünk a címre és a telefonszámra! Óvakodjunk külsőleg hasonló utánzatoktól! A takarítás hajdan é* moit! Érdeklődésnél szíveskedjék lapunkra hivatkozni. Még egyszer olyan jól ízlik az Ön kávéja, ha Ön a tiszta, ízletes „Franck“ kávépótlékot használja. — Ügyeljen be^ vásárlásainál gyári védjegyünkre, a „kávédaráló“-ra! Üzletbecsukás fenyegetésével rákényszerítették a szakmabeli üzleteket a harmadik negyedévi illetékrészlet lefizetésére is már augusztusban, — a korcsmák, vendéglősök, hogy ezt előteremt­sék, kibírhatatlan uzsorakölcsönök felvételére szorultak. Üzleti forgalom, bevétel semmi, — a borfogyasztási adó pedig literenkint 2380 K, — ez a pusztulás útja. Ha volna igazán agilis Vendéglősszövetség, ideje volna, hogy közbe­lépjen a karcagi bajok miatt, mert így a magára hagyott ottani szakma reménytelenül küzd a bajok áradatával. És hány vidéke van még az országnak, ahol teljesen hasonló a helyzet! Tárgyalások a kávéházak és a tejcsarnokok között. A budapesti és vidéki kávéházaknak tömérdek kárt okoz a nagy ie/csarnokok egyre szélesebb körű ver­senye, amely már szinte minden kávéházi fogyasztási cikkre kiterjeszkedik a szeszesitaloktól kezdve (sör) a gyümölcsig, tejtermékekig, meleg és hideg ételekig. Mi­előtt törvényes lépések által kísérelnék meg a kávéházak a furcsa verseny visszaszorítását, tárgyalásokra hívták fel a nagy tejcsarnokvállalatokat és ezek elvben hajlandóknak is mutatkoztak bizonyos határok kijelölésére és megtar­tására. A megbeszélések még folynak. A budapesti mód­szert, vagy erélyesebb eljárást is meg kell figyelniük a vidéki kávéháztulajdonosoknak is, mert lehetetlen, hogy a törvény védelmet ne nyújtson egy óriás adófizető ipar­ágnak egy olyan verseny ellen, amelyben az ellenfél fényűzési és ezer más adótól és illetéktől mentesen veheti föl a méltánytalan küzdelmet. Építkeznek a keszthelyi szállodák. Mint értesülünk, az idei jó szezon kifizette a keszt­helyi szállodák jelentős üzleti befektetéseit. Bocskay József közel egymilliárdos költséggel építette ki szállodáját egy teljesen új résszel, tetőparkkal és fedett sétányokkal, Ivanits József pedig a volt Bronner- most Központi szállót nagyobbította meg és tette teljesen modernné nagy áldozatokkal. Az idei tanulságok után a két kitűnő üzem máris új továbbfejlesztések terveit kezdte meg. — Egészen újjáalakult a Vasúti szálloda is, amelyet Csukovits István nagyobbíttatott meg pompás eredménnyel. Aszód és Székesfehérvár vezetnek az idén a szakma mintaszerű megszervezése és agilitása terén. Aszódon Skrabán Ferenc elnök, Székesfehérvárt pedig ifj. Héjj Imre elnök és Szőllőssy erenc titkár művelték a meg­szervezés csodáih Működésük csak még sötétebb árnyat borít a budapesti központ tétlenségére és szervezési tehet- ségtelenségére. Úgy látszik, le kell mondani arról, hogy Budapest tegyen valamit a vidéki szakmáért, Skrabán, Héjj és társaik kellenek minden vidéki gócpontra erőnek és magnak, amelyek körül megtörténik a csoportosulás! Az övék a jövő és azoké szerte a vidéken, akik talán még nehezebb terepen és kevesebb szerencsével, de hasonló vezetni tudással és agilitással mozognak a szak­máért ! Csak ne hagyják magukat kifizetni olcsó dicsére­tekkel és ne hagyják, hogy munkájok eredményeit a tét­lenség budapesti apostolai sajátítsák ki maguknak néhány vállveregetés árán ! A dolgozó kéz és a szervező agyvelő mellé más is kell a vidék végleges talpraállítására: a meg nem hajló gerinc Budapest felé!

Next

/
Thumbnails
Contents