Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1923-07-20 / 13-14. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA * Bárminő gyártmányú szűrök javítása Villamos borszivattyuk, pincegazdasági gépek javítása. FRANK és BERGER VIIl.,PBezerédy-u. 3. szám. Telefon: József 74—05. — Gyár: X. kér., Liget-utca 22. szám. Telefon : József 60—69 -----Ma rasztaló ítéletek és az engedélyek bevonása Néhány esztendő óta nemcsak egyes meghozott törvények, hanem főképen a különböző rendeletek vizsgálásánál tapasztalhatunk olyan kormányzati felfogást, amely a drágaság elleni küzdelem eszközeit az ipari és kereskedelmi tényezők ellen vonultatja fel, mintha ezzel egyenesen azt akarnák mondani, hogy a drágaság okozói között ne is keressük a mezőgazdasági termelést vagy az exportot, hanem csak a kereskedőket és az iparosokat. Meg kell már most vallanunk, hogy mikor még a kormányok a háborús idők alatt, egészen 1921-ig a kivételes hatalom birtokában a hosszadalmas törvényhozás helyett rendeletekkel kormányoztak, akkor jobban megtudták fékezni a drágaságot és pedig azon egyszerű okból, mert volt hatalmuk a legfőbb árdrágítók, a termelők felett is. A rekvirálások és maximálások, irányárak azonban nem tetszettek a politikai hatalom többségi birtokosainak és a „szent szabad forgalom“ nevében levették a terheket azok vállairó!, akiknek a hátán és nevében uralomra jutottak, de meghagyták az irányárakat nekünk, hozzáadták még az árdrágitási törvényt, az uzsorabiróságot. A fel- szabadulást nyomon követte természetesen az ösz- szes termelvények árainak emelése és az eredmény a városok lakosságának nyomora lett. Az állam és a törvényhatóságok a saját üzemeik és vállalataik szolgáltatásainak árait és dijait folytonosan emeli és évek óta a milliárdos deficitekre hivatkoznak, adókat emelnek és spekulálnak ki uj közterheket. Csak a minap hangzott el egy tekintélyes politikus ajkáról a lesújtó kritika, hogy a deficites állami üzemeket bérbe kell adni, az állam pedig ne foglalkozzék üzletekkel, hanem adminisztráljon. A mi kis hazánk agrárállam, ámenben nem szabadna előfordulni annak, hogy a dolgozók százezreinek ne legyen elég keresete az élelmezésre sem. Exportálnak, árakat emelnek a föld urai és pedig olyan őrületes tempóban, hogy ma a magyar föld terményeinek árai drágábbak, mintha a közeli külföldről hoznánk be búzát, élőállatot, stb. Ezt az állapotot mindenhol gazdasági csődnek nevezik és az igy sáfárkodó vezetőket másutt rég szélnek eresztették volna. Tanácstalanul állunk meg annál a szörnyű valóságnál, hogy pld. a búza ára 5000 koronával felülmúlta az aranyparitást és egy dús termés mellett is folyton emelkedik aratás idején. Ez a búza azelőtt 14—16 korona volt és a dolgozók átlaga ennek 5—10-szeresét kereste meg, ma pedig ez az átlag egy hónap alatt egymázsa búza árát kapja fizetésül. Az osztályérdekek tehát a más osztályok terhére találnak kielégülést, vigasztalásul pedig az atyák a békességről, egyenlőségről és összetartásról szónokolnak. A napokban beszámolót tartott egyik képviselő, aki pedig a földhőzvágott középosztály tagja és annyira megfeledkezett magáról a kisgazda-imádatban, hogy a sajtót a termelők megrágalmazásával vádolta meg. Szerinte a termelés ártatlan a drágaság kérdésében és csak a budapesti újságok gyalázkodása állítja be a szegény termelőket a drágaság fő okai gyanánt. Mulatságos lenne az, ha az ilyen honatyának egy hónapra egy biró fizetését nyomnák a kezébe. Az uralkodó politika hatalmasai természetesen védelmükbe veszik a termelőket, akiktől küldetéseiket kapták és megbízóik árdiktaturáját nem cipelik az uzsorabiróság elé, mert ezt csak a mi számunkra találták fel. Az ipar és kereskedelem az egyedül ellene meghozott rendeletek és intézmények folytán úgy fest, mintha az árdrágításokat és a túlhajtott nyerészkedést csak ez a két kategória követhetné el. Milyen jót nevethet az a gazda, aki olvassa az újságokban, hogy kiket ítélnek el árdrágítás miatt és kik nem merik őt felelősségre vonni a búza, a 3000 koronás élőállat áráért, a 10.000 koronás libákért. Az őstermelés javait a szabadforgalom címén kivonták az árvizsgálóbizottságok, bíróságok, adóügyi hatóságoknak beavatkozása alól, de kötve tartják a feldolgozó és kiszolgáló iparnál és kereskedelemnél. Különös passzióval vadásszák az összes hatóságok a mi iparunkat és konyhánktól a kasz- szánkig csak úgy hemzseg a tilalomfa. Nálunk az Arvizsgáló Bizottság mondja meg, hogy mit szabad megkeresnünk egy pohár sörnél és mikép kell ráfizetnünk a köteles menüre. Azok a bizonyos „illetékesek“ elfeledték a tintatartók mellett, hogy a lisztet, a húst nem nálunk kell először megvizsgálni és ármegállapitani, hanem a termelőnél. Valóban csudálatos, hogy a termelők nem utaznak fel Pestre ebédelni, mikor itt 50 koronáért jó levest és 380 koronáért húst és főzeléket ehetnek, otthon pedig ezt ennyiért elő nem állítják, mert maguk is drágábban adják el a hozzávalókat elkészítés nélkül 1 A mi „illetékes" hatóságaink sűrűn fenyegetnek bennünket ellenőrzéssel, feljelentéssel, bünteTelefon: József 8—53 „ VICTORIA“ Telefon: József 8—53 borkereskedelmi r.-. Budapest, VII., Baross-utca 98. (Koszoru-u. sarok) Ajánlja vendéglősöknek kiváló borait.
