Vendéglősök Lapja, 1922 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1922-04-20 / 8. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 Bárminő gyártn Szűrők javi nányu Villamos borszivattyuk, pincegazdasági gépek javítása. iá Cfl FRANK és BERGER 1R0DA: Hilda - - BUDAPEST - - QYAR: fräKTSME kollégákat, szabadnapos vagy munkanélküli kisegítőket eleget lehetne találni a szolgálatra; a felszerelés egy részét bérbe lehetne venni vagy kölcsönözni, az esetleges egyéb beruházási költségeket pedig az üzleti nyereség bőven fedezné. Nincs kétségünk a tekintetben, hogy az ipartestület egy ilyen vállalkozását sietve támogatnák minden lehető eszközzel azok a vállalatok és gyárak, melyeknek tevékenysége összefügg a vendéglősiparral. A nyereség pedig tanoncügyünknek stb. hozna annyi hasznot, mint egy bál. Ebben a kérdésben azonban nem lehetne sokat tanácskozni és habozgatni, mert akkor oda jutna, ahova a többi gazdasági érdekeink tervei. Sörgyár, jéggyár, hordó- és üveggyár, borpince stb., mind olyan dolgok, amelyek a mi széthúzó természetünknél fogva nem voltak a vendég- lősség kebelében megvalósithatók és keserűen kell megállapítani, hogy összeségünknek ma is kevés érzéke van a nagyvonásu üzletek tekintetében, mert iparosaink nagy része a napi „Losung“ elszámolásán túl már nem tud felülemelkedni. Tucatszámra tudnánk iparunk díszeiből neveket olvasni, amelyek viselői számára egy olyan kis üzlet, aminő iparunknak a mintavásáron való részvétele, nem volna nagy feladat, csak hagyják dolgozni s ne avatkozzanak a munkájába. Nem lenne jó, urak, ezen kissé gondolkodni, fontolgatni ? Határozni, 3—4 lelkes kartársnak nyakába akasztani a helyesen csoportosított teendőket — s aztán a dolgozókat békén hagyni. Sokszor mondották már, hogy a vendéglősök csak bálozgatni tudnak s évenkint egy kongresszust tartani, amelynek kimagasló eseménye valamelyik borpince meglátogatása és a díszvacsora menüje. Idő még van elég, mutassuk meg, hogy mást is tudunk. Borpiac, szeszüzlet. — A szeszkartell hírei. — A borkereslet és a borvásárlás e héten megélénkült. A belföldi piac kielégítő, a külföldi érdeklődés fokozódik. Sok reményt fűznek ahhoz, hogy Svájc a borvám leszállítása előtt áll, ami arra enged következtetni, hogy ott körülbelül 30 ezer hektolitert lehet majd elhelyezni. Sajnos, hogy a vasúti szállítás drágasága nehezíti a borkivitelt, mert például Budafoktól Svájcba egy vagon bor kiszállítása másfél millió osztrák koronába kerül. A borárak továbbra is szilárdak. Az alföldi 11—13 fokos borért 34—40 koronát kérnek. A tokajhegyaljai, badacsonyi borárak változatlanok. A szeszüzletre teljes súlyával ráfekszik a pénzszűke. A gyümölcspálinka árai egyébként változatlanul szilárdak, de igazi szilárdságot csak a borpárlat és a szilvórium ért el. Ez utóbbi 350 koronáig emelkedett abszolút literenként. A törköly ára 280—300 korona, seprőé 270, óborpárlaté 380—390, elsőrendű ujborpár- laté 350—360 korona feladóállomásról abszolút literenkint. A kivitel nem tud emelkedni. Hiba, hogy az exportőrök gyakran közönséges szeszszel vegyítve szállítják ki a magyar szilvóriumot. A kismennyiségü ausztriai és csehországi kivitelen kívül Hollandiába is vittek ki az elmúlt héten alig számbavehető seprőpálinkát. A szeszkartell számára nézve döntőnapot jelent május elseje. A kartell létesítéséről szóló törvény értelmében ugyanis a mezőgazdasági szeszgyáraknak ez év május elsején joguk van nyilatkozni arról, hogy kivánják-e az államilag létesített szeszkartell fentartását. Már megkezdődtek a tárgyalások a gazdasági szeszfőzők között és a gazdák egyrésze hajlandóságot mutat arra, hogy a hónap végével a szeszkartellt az ipari gyáraknak felmondják. Különösen a szabolcsi gazdák körében mutatkozik ilyen hangulat. A döntés a közeli napokban várható, addig is az ipari gyárak igyekezzenek meggyőzni a mezőgazdaságiakat arról, hogy a kartell fentar- tása létérdek az egész magyar szesziparra nézve, tekintettel arra, hogy a jelenlegi eladási és termelési viszonyok mellett csakis egységes árpolitikával tudnak a szeszfőzők boldogulni. Egyébként maguk az ipari üzemek sem egységesek, mivel nagy ellentéteket támasztott köztük a pénzügyminiszter legújabb rendelete, amellyel a finomitási kontingenseket újból felosztotta. A törvény értelmében erre nézve a gyárosoknak egymás között kellett volna megegyezniük, de mert a megegyezés nem sikerült, ugyancsak a törvény alapján a pénzügyminiszternek kellett a kontingens felosztásáról dönteni. Az ipari szeszfinomitók szárnál a a törvény hatvanezer hektoliter kontingenst állapit meg, amit a pénzügyminiszter most a következőképpen osztott fel a gyárosok között: a kontingens Boschán Károly és Artur borpincéi Kőbánya, Onodi-utca 5. %?.;bSkL7. Régi bevezetett cég — Szolid kiszolgálás. Állandó nagy választék
