Vendéglősök Lapja, 1922 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1922-03-20 / 6. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA Szeizáciés találmány! HJfdTYt^T\Íf^V¥ T A /"Í • Világszabadalom! nüKuUUJUUNöAu! A feltaláló: Radő Sándor, Budapest, IX., Uilői-ut 55. szára. A PATENT HORDOZÁR használata mellett nem kell többé dngö, megszűnik a hordók megfúrása, a száj dongák sérülése, eltSrése, átvételekhez nem kell zsákokban garmadaszám fadugókat, szerszámokat, pecsétviaszkot tSmitőrongyokat stb. cipelni, hanem egy kis „Fatest Wertheim-kulcsot“ a zsebben, mert minden hordó egy pillanat alatt légmentesen elzárható vagy kinyithat j Kész hordók, újak és használtak minden nagyságban és mennyiségben a legkiválóbb minőségben raktáron vannak. Mire való a jazz-bande? Védjük meg a magyar népzenét! E sorok írója nemrég találkozott a vasúton egy osztálytársával, aki Amerikából került haza; az estét szórakozásra használtuk és elkerültünk egy idegen nyelvű felírásban cégjegyzett étterembe, ahol a jazz-bande-nak nevezett macskazene, »szórakoztatta « a vendégeket Tiz percen belül kénytelenek voltunk szökni. A hazatért magyar aztán kárpótolta magát egyik cigányfenoménünk muzsikájával; a kisérő barát pedig kénytelen volt szégyenkezni azon, hogy a megfeneklett ízlésű »magyarok« -egy csomó »hangszer«-nek csúfolt instrumentum -pokoli dörömbölése mellett szervírozzák öltözetlen nőjeiket, mint valami keleti ópiumtanyán. Mi is az a jazz-bande és miféle lelkületű és műveltségű emberelv »élvezik« a zenéjét? Messze idegenből jutott el hozzánk különböző és -csodálatosan furcsa instrumentumokkal a jazz- bande. Valami futurista hajtása az egy őrült gondolatnak. A zene, ha még oly színes, érthető s minden tekintetben elfogadható volna, úgy az színtelenné, érthetetlenné válik, ha a jazz-bande által jut kifejezésre. A jazz-bande különösen kiemelkedő része egy automobil tülkölő, fület és1 idegeket bántó kerepelő s egyéb más, a zenekarban alkalmatlan zajt okozó eszközök. A muzsika hatástalan, marad, mert nem a muzsikának, hanem a zűrzavaros, idegesítő zajongásnak tulajdonítanak nagy és rendkívüli fontosságot. A rendes zene nem elég immár kedvüknek, hanem a dobnak, konyhaedények- bői összeverbuvált jazz-bande fülhasogató sári- várija mellett tooprzékolják ki a lélekzetüket, mint a delirium trémens felé közeledő korhely, akinek már a régi, megszokott szeszes ital gyenge s csak spiritusszal vagy kölnivízzel bírja csillapitani a szomját Művészeti szempontból a jazz-bande-ről beszélni lehetetlen, mert semmi művészit sem képes nyújtani, sőt még ami művészi, azt csak rontja disszonáns keverékeivel. Nagy fizetéssel szerződnek a jazz-bande-k nyilvános helyiségekbe s fájdalom, kiszorítják a mi magyar cigányzenészeinket, azokat, akiknek ősei is a magyar zenét ápolták és tartották fenn s kik, ha külföldre kerülnek, hirt és dicsőséget szereznek a magyar névnek úgy a kincseket érő magyar nótákkal, mint csodás tolmácsoló tehetségükkel. Azonban vigasztalhat bárkit is az a tudat, hogy ami nevetséges és szertelen, ! armak jövője nincs. A Cigányzenészek Országos Szövetsége gyűlést tartott, amelyen foglalkozott az utóbbi időben mind- sürübben elterjedő újszerű dzsess-bend-zenékarok tér foglalásáról A gyűlésen többen ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy a budapesti közönség teljesen elhanyagolja a magyar nótákat, kávéházakban, mulatóhelyeken, bálozások alkalmával, mulatságokon, de komoly éttermekben is, mindenfelé szívesen hallgatja az idegenszerü, magyar zenei motívumokat teljesen nélkülöző és idegen tagokból toborzott jazz-bande-zenekarokat, amelyek a magyar fülnek szokatlak idegen nótákat adnak elő, olyan hangszereléssel, amely nélkülözi a magyar zene minden sajátosságát, azt hangoztatják, hogy ez a a mindinkább terjedő jelenség a magyar zene és első sorban a magyar népzene fejlődését veszélyezteti komolyan. Kacagni tudnánk ezen a lelketlen eszeveszett- ségen, ha nem volna annyira szomorú! igenis, hahotázni tudnánk, ha ez az eszveszetíség nem arról tenne megdöbbentő tanúbizonyságot, hogy j mái napság a hazaszeretet szent tüze a nuil- ! tokja szállott alá. \ Eltekintve attól, hogy minden magyar vendéglős I tartozik a népzene és népzenészek érdekének; meg- | óvására minden lehetőt elkövetni, — magyarsá- \ gunk szempontjából sem szabad helyiségeinkben j megtűrni ezt a zenei fattyúhajtást; felkérjük Kar- | társainkat, szórják ki helyiségeikből fazekaikkal és ; tülkeikkel együtt azt a szivében és leikében idegen | pereputtyoí, mely csak egíy bizonyos társadalmi ' rétegnek a leikéhez áll közel, amely 3 nagy tö- \ megnyomorban is dőzsöl a perverzitásig. | Zenei büszkeségünk, Bartók Béla szerint »ha t magyar müzenénk nem is volt, van értékes, speciá- | lis népzenénk.« Ez való a magyar éttermekbe! { Ha a népzene cigányos modora, dallamtorziíása | magasabb zenei szempontból nem is helyeselhető, i még akkor is magyar mutatás inkább elképzel- j hető cigányzenével, mint a dobok pörgetése mellett ! néger zeneszerszámoknál. I Öreg Banda Marci, Sovánka Nándor, néhai ! Dankó Pista, Kóczé Antal, Vörös Misi különben | muzsikálták úgy a Faustot, Carment, Toscát, akár j a magyar nótákat, mint jazz-bande-k nyekergői ■HMIIIIHlllMBElHailGUIUIMIIIIIllHMaHlUUBHUWBRiWiininilUHmaaiUDWIUinMUIHHI SALZER J. Telefon: J. 101-30. Ifödíl ŐS Ffllítár Alapítási év 1887, Budapest, IV., Ferenc József-rakpart 15. sz. 5 Gyártelep: VI., Lehel-utca 9. szám. Gyárt: Pecsenyediszek, halpapirok, tortapapirok, süte- ■ ményhüvelyék, modern szerv irozáshoz papirszalvetták és papirabroszokat. SALZER J. Bndapest, Ferencz József-rakpart 15. «MMMBMHHKaBaaauBUHBaaHHUHaaaEHiiaBaxiiaiusaMHi laBBBBBflBBBBBBBBB«
