Vendéglősök Lapja, 1922 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1922-06-05 / 11. szám
2 vendéglősök lapja tért át szakmánkra, — szintén nem volt alkalmas a munkás és a főnök viszonyának kedvezőbb irányítására. Ipari munkásaink szakszervezett nevelése hosszú évek során ezt a viszonyt az ellenséges érzület medrébe terelte, mert különösen a szakszervezetek éledésének kezdetén az ellenséges érzület szitása volt az egyetlen propagandaeszköz a szervezkedés megkezdésének lehetőségére. A munkások szakszervezett nevelése tagadhatatlanul javára vált az összesség ereiének növelésére, az ipari munkás értékének gyarapítására, de két irányban mégis megteremtette a káros hatást. Egyik irány volt az internacionale érzetének fel- duzzasztása, amely eddig megbukottnak bizonyult a fajiság törvényén és csak az államok politikai életében rombolt. Ä másik káros hatás az a jelenség volt, hogy a munkás és munkaadó osztályozásánál a gyűlölet kapott lábra és a munkaruhát dacba uniformálta a munkaadó szellemi tevékenységével szemben, a tagadás keserű ellenszenvének hangján szinte gőggel emelvén ki, hogy »én vagyok a munkás, te csak a munkaadó, aki eltartatod magadat velem az állam és törvények hatalmi eszközeinek védelmében.« Ä sok évtizedes szakszervezeti nevelés csak ér- desebb eszközökkel dolgozott és megfeledkezett a mesterségesen felizgatott lelkek csititásáról, ami sokszor lehetetlenné tette a tárgyalások felvételét. Nem ismerte a fokról-íokra haladás gondolatát és nem tudta kidolgozni az átmeneti fázisok terveit, mindent akart egyszerre és éppen ezért a mindenáron romboiniakarás jegyében tűnt fel, eleve kiváltván magának az ellenszenvet. Ez utóbbi jelenség volt a mostani bérmozgalom elnyulásának egyik oka is. A munkások részéről az anyagi jobblét elérésére alkalmas eszközök között valósággal kapkodnak már két év óta. Csak a tulajdon vissz- teher nélküli megbontását célozta a százalékos rendszerű javadalmazás kierőszakolása, amely természetesen a legmerevebb visszautasításra talált. A kockázat nélküli részesedés elérésére való dacos törekvés taktikáját csaknem két évig húzták és még azzal sem voltak tisztában, hogy melyik eszközt válasszák. A százalékos rendszert, mint teljesithetetlent, — úgy látszik — feladták, mert e mellett még részleges sztrájkot sem tudnának produkálni. A borravaló-rendszer kérdése is egyelőre jégre került, mert ezt maguk a munkások is csak elvben függesztenék fel (lásd borbélyiparban) és még ott is, ahol a százalékrendszer be van vezetve, mint például Pécsett, maguk a munkások kívánják visszaállítani a borravaló idejét. Eltekintve a rendszertől és a tárgyalások anyagától, mely a munkások részéről ultimátum-jel- legünek látszik, — ez a sztrájk, mint a drágaság okozata jelentkezik. Oka az, hogy a borravalóval együttes napi kereset kis összege nem elég a család, az élelem, a lakás, a ruha, a fűtés, a házbér folyton fokozódó magas ellenértékének fedezetére és ily kép a nincstelenség és lerongyolódás jár a nyomán, — szóval nem lehet megélni a legredukáltabb igényekkel sem. Kihagyván azt a néhány pincért, aki keres naponkint 500—800 koronát, a munkások nagy tömege tényleg nyomorog és rongyokban van, különösen, ha családos ember s ha a gyermeket miatt a feleség nem kereshet Igaz, hogy ma iparunkban munkanélküliség nincsen, de ez csak idényjellegű. Minden hatalmi eszköz, dac és tulkövetelés, valamint merev elzárkózás helyett ma a két részről összeülő tárgyaló bizottságnak a feladata csupán annyi, hogy megállapítsa a nyújtandó és kér hető legmagasabb bérösszeg számát és főleg i nyújtott szolgálatok osztályozása szerint a mun kasoknak bérfokozatba való egyesitett beosztásál A beosztásnak alapjául szolgálhatna a munkaéve, száma, a munkabér, a családi viszonyok, az üz letek minémüsége, stb. Olyan üzletben, ahol a éthordómunkás keres naponta 500 koronát, ot nem kevés a koszt és heti 200 korona bér; d ott, ahol napi 100 korona körül van a kerese ott a család éhezik és nincs lehetőség p meg élhetésre. A béremelés mérvére nézve a munkaadók igye keztek követni a drágaság emelkedésének fokai hiszen ők maguk sem akarják leállítani üzemeik; bérmozgalmak miatt, de a munkások részéről belátással kell találkoznia annak a szégyenlete állapotnak, hogy a munkaadók teljesen ki vanna szolgáltatva a termelés által diktált áraknak, nagy házbéreknek, az állami és községi terhek tu hajtott bekövetelésének, az Arvizsgáló Bizottsá Budapesti Vendéglősük Borkereskedelmi R.-T. !S'?: Budapest, VI*, Szobi-Utca 6. Pincéjéből a legjobb minőségű ó és uj íajborokat, továbbá mindennemű (EÖtVÖS-Utca Sarok.) m szeszesitalt a legelőnyösebb feltételek mellett kölcsönhordóban házhoz szállít.
