Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-10-05 / 19. szám
XXX-ik évfolyam. 19. szám. Budapest, 1914. október 5. A HAZAI SZÁLLODÁSOK. VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én es 20-án. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Előfizetési ár : j típész évre. . . 12 kor. Félévre ................6 kor. i IHÁSZ GYÖRGY. Há romnegyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , Szerkesztőség és kiadóhivatal .* I., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Vidéki vendéglőseink a közgazdaságban. • í (K. L.) Az öreg korcsmárosok ideje , csak a múltak emléke. A mészáros, hentes és külterjes gazdálkodással egyesitett vendéglősipar, mely nálunk általában divatban van, még csak rövid ideig fog érvényesülhetni, mert a modern kor igényeinek megfelelni sokáig alig lesz képes. A vidéki vendéglősök javarésze kénytelen lesz az idők járását követni s helyüket olyanoknak átadni, kik a tudás magasabb fokán állva, az eddigi szokásoktól eltérően más csoportosulással kapcsolódnak be köz- gazdasági életünkbe. Hazánk egyenlőre nem igen fogja az idegenforgalom képzelt, vagyonos angol és franczia tőkéseit megvendégelhetni. Ez eddig is forró óhajtás és sok érdekeltnek csak jó keresetiforrása volt. De igenis, el lehetnek reá készülve valamennyi vidéki vendéglőseink, hogy háborúink győzelmes befejezése után, a velünk test- véresült német, osztrák és svájczi kereskedelmi utazók, országunk minden zegezugát hatványozott erővel fogják beutazni. Ezek a kereskedelem moz- j gató rugói minden kisváros, község | és falu vendéglőit megkeresik majd s ahol magukat jól érzik, oda szívesen visszatérnek és állandóan hálás fogyasztók és megszállók lesznek. Legsürgősebb teendője legyen tehát minden vidéki vendéglősnek, nehogy jó hírnevükön csorba essék, hogy helyiségeit tisztességes karba helyeztesse. A német, osztrák vagy svájczi utazó hozzá van szokva rendes árakat fizetni, de ezért mégis követeli az ellenszolgáltatást. Megkívánja a tiszta, egyszerű ebédlőt, a | világos hálószobát és sokat ad az egészséges mellékhelyiségekre is. Az ágynemű patyolatfehér, minden szagtól mentes legyen és óvakodjanak az ilyen idegeneket szalmával tömött vagy kukoriczacsutkás alsópárnára fektetni. Konyháink legyenek egyszerűek, tisztán magyarosak. Ezt nemzetünk iránti tiszteletből is szívesebben veszik, mint a sem magyar, sem franczia ételkeverékeket. Ott, ahol ez lehetséges gondoskodjunk hideg- s melegvíz használatáról, de különösen a klozet szigorúan tisztán tartandó, mert különben rögtön reánk alkalmazzák ama közmondást: „amilyen a klozet, olyan a konyha.“ Tisztelettel adózunk a kivételnek, de szerény véleményünk' az, hogy a jövő idők ezen igényeinek a vidéken csak egy uj generáczió fog megfelelhetni. Ez a generáczió csak a jobb- módú és modorú pinczérekből és szakácsokból kerülhet ki. Az az idő, mikor a kitűzött borosczégér a vendéglősipar egyetlen diplomája volt, már a múltak zenéje. A mészáros- és hentesmesterség a nagybani gazdálkodás, a marhakereskedés a jelenkori vendéglősiparhoz csak annyira hasonlít, mint a molnár a kéményseprőhöz. A modern vendéglős nemzeti gazdaságunk életében bekapcsolódhatik a szöllőmüvelésnéU Ez neki való, esetleg jövedelmező foglalkozás is. Emeli a saját borainak s a magyar borok hirét általában. Minden körülmények között kötelessége lenne az összes vidéki vendéglősöknek a pinczekezelésnek nemcsak gyakorlati, hanem elméleti részével is a legbehatóbban foglalkozni. Nagyszámú kartársaink ebben az irányban igazán elismerésre méltó szolgálatokat tennének, mert ismét I megbecsülést szereznének „a hegyek édes levének.“ Útmutatásukkal országszerte példával járnának kisebb szöllősgazdáink előtt, kiknél — kevés kivétellel — a pinczegazdaság és hordókezelés igazán gyenge lábon áll. Minden vidéki vendéglősnek „sa- játtermésü“ vagy legalább is „saját- nevelésü“ borral illenék jó vendégeit megkínálni tudni. Sajnos, a régi jó idők ezen nevezetes momentuma egészen eltűnt. Egyenes összeköttetésben áll a vidéki vendéglősek hivatása a kerti- gazdasággal is, melyre nálunk —úgy hiresztelik — csak a bolgár igazán hivatott. Nagyon furcsán hangzik, mikor azt mondják, hogy a magyar ember nem tud akkora sárgarépát vagy paprikát termeszteni, mint egy bolgár.“ Hogy a vidéken ismerős vendéglős minő közgazdasági érzékkel tudná zilált gyümölcstermelésünket fejleszteni, azt csak az tudja elbírálni, aki látta, hogy a tiroli vagy a bajor a nemesfaju almát és körtét, csak kez- tyiis kézzel szakítja le fájáról. De kap is érte métermázsánként 70—100 K-át. Hol vannak azok a vendéglőseink, kik nálunk is meghonosítanák az alma és körtebor nagybani készítését és exportját? A mustalma, melyet mi vidékről 100 kilónként 6—7 koronáért szállítunk Stuttgartba, hordóba szüretelve hektoliterenként 25 — 28 koronát ér. Még számos olyan foglalkozást tudnánk itt felsorolni, melynek mindegyik jobban illik a modern vidéki vendéglős foglalkozásához, mint a marhával való kupeczkedés. Eltekintve attól, hogy mint úttörők a hazának nagy ! értékeket teremthetnek, ténykedésük még ama előnyt is nyújtja, hogy ál- i landóan üzletük mellett lehetnek Schätz József sörnagykereskedö : Telefon 57-22. Károly István főherceg angol Porter sörének főraktára Dreher Antal sörfőzdéi részvény-társaság főelárusitója. Telefon 57-22. : sörnagykereskedö : Telefon 57-22. Jos.SedlmayrBierbrauereizumFranziskaner-KellerA.-G. a müncheni nagy sörfőzde magyarországi képviselője. :: Budapest, Vili., Práter"ll« 47 Ajánlja cégét a tisztelt vendéglős és kávés urak figyelmébe
