Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-04-20 / 8. szám
1913. április 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. ® BORHEGY! BOR Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait az első hirneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. fi kávéházi vacsoráról. Mint a »Pesti Hírlap« írja, Budapest lakosságának legalább a háromnegyed részét gazdasági és kényelmi szempontból is igen közeiről érdekli, hogy a kávéházakban lehetőleg a legjobb ellátásban legyen része. Ä kávésok megérezték és érzik állandóan ma is a közönségnek ezt a szükségletét s igy alakult ki a fogyasztásra szánt kávéházi czikkek sorában először az u. n. színházi vacsora, később pedig egyes meleg ételnemüeknek a behozatala. Éjjeli egy órától kezdve, mikor a vendéglők zárórája a szabályrendelet értelmében kezdődik, reggeli öt-hat óráig, az éjjeli foglalkozást űző vagy az éjszaka élő embereknek meglehetős hányada azonban már évek óta mindenféle szekatúráknak van kitéve, mert valahányszor ebben az időtájban a közönség a maga gusztusa szerint táplálkozni óhajtana, jön a szabályrendelet, jönnek a rendőrök, jönnek a vendéglősök és különböző paragrafusokra való hivatkozással kijelentik, hogy a kávéházaknak nincs joga ilyen ételnemiieket kiszolgálni. Ä közönség mérgelődik, protestál, jeleneteket rendez, — ez ts már évek ó.a történik — a kalamajkának a vége azonban az, hogy az érdekeit nem veszik íigyelembe. Nemrégiben aztán az Abbázia-kávéház tulajdonosa úgy iparkodott ezt a problémát megoldani, hogy kivette a vendéglői jogot is kávéháza számára, hogy meleg ételeket szervírozhasson. Ámde a szabályrendelet úgy szól, hogy amennyiben egy helyiségben valaki két ipart gyakorol, akkor az üzem gyakorlására a szigo- ritetabb rendszabály alkalmazandó. Áz Abbázia esetében ennélfogva a vendéglőkre vonatkozó paragrafust alkalmazták, mely az éjjei egyóraai zárórát involválja. Ez alapon a rendőrség is beleavatkozot a dologba s feljelentés folytán a kávéházat be akarta záratni, mire a tulajdonos lemonadtt a vendéglői ipar gyakorlásáról, az ügyet azonban megfölebbezte egészen a a kereskedelmi minisztériumig, mely ilyenformán kénytelen volt a kávéházi meleg vacsora vitájának ismételten való aktualitása. Ä keteskedelemügyi minisztérium, mielőtt a vitában döntött volna, leküldte a fölebbezést s az ehhez időközben csatolt kávésipartársu- lati memorandumot a budapesti h.ercskeJe mi és iparkamarához, mely előbb bizottságilag tárgyaltatta az ügyet, ahol a tagok egyhangúlag a mellett foglaltak állást, hogy a kávéházi meleg vacsora kérdésében semmiféle korlátozás ne al- kalmaztassék. Vagyis, bogy a vendéglői és kávéházi ipart együttesen űző üzletek záróra tartására ne legyenek kötelezve. Ä kereskedelnr és iparkamara ezután 2245—1913. sz. a. kibo- csátott meghívójában a múlt hó 25-éré összehívott teljes ülésének napirendjére, e kérdést a 18-ik szakasz 9-ik pontjában következő szavak kíséretében tűzte ki: »Vendéglői és kávéházi ipart együttesen űzők éjjeli zárórája. Ä kereskedelemügyi miniszternek vélemény adása iránti konkrét ügyben.« »Ámde, bár a bizottság egyhangúlag a záróra megszüntetése és a meleg ételek enge- aélyezése mellett foglalt állást, időközben, úgy látszik mégis, hogy hathatós befolyások érvényesültek, mert a teljes ülés napirendjéről a kérdést levették s nem is tárgyalták. A kávéházimeleg vacsora ügye ezzel a radikális eljárással egyelőre függőben maradt, más oldalról azonban a kávésok is közbeléptek, hogy ezt az évek óta mérgesedő és még mindig megoldatlan kérdést a törvényes fórumok előtt s s a törvényes eszközök felhasználásával dűlőre juttassák. Erre vonatkozik a kávásipartársulat elnökének, Weingruber Ignácznak, munkatársunk előtt tett következő nyilatkozata: — Ä kereskedelmi és iparkamara bizottságának határozatáról, valamint a teljes ülésen történtekről tudomásunk van s alig hiszszük, hogy az ellenérdekeltség ezéit érne az e lenünk indított agitácziókkal. Az ósdi szabályrendelet megváltoztatása ügyében a kávés ipartársulat kérvényt intézett a székesfőváros tanácsához s azonkívül a kereskedelemügyi miniszterhez is memorandumot adtunk be, az eddigi, a közönség sérelmére történt rendelkezések hatályon kívül való helyezésére. Mészáros Győző, az Országos Kávésszövetség volt elnöke, a kávéházak szekatúrájáról ezeket mondotta: — Azok a kicsinyes akadékoskodások és intrikák, melyek a kávéházak e len évek óta irányulnak, tulajdonképen a közönség éidekei ellen vannak intézve. Ezért nem lehlet sem hatásuk, sem tartósságuk sokáig. A hatóságoknak be kell látniok, hogy egy világváros közönségét és ennek a városnak egyik legfejlettebb, európai ni— von álló iparát nem lehet múlt századbeli, elavult elvekkel molesztálni és izgatni. A budapesti kávéházi ipar egész Európában a legelső helyen áll s ellene nem szabályrendeletekkel és r endőrséggel, hanem a meglehetősen elmaradt vendéglői ipar kifejlesztésével kellene sorompóba állania. Ebben az esetben is csak az derülne ki, hogy mindkét iparra a közönségnek nagy szüksége van s egymás mellett mind a kettő szépen felvirágozhatik. * Leközöltük a »P. H.« czikkelyét szószerint, ebből láthatja a kegyes olvasó, hogy a kávésok milyen elszánt ellenségei a vendéglős iparnak. Nemelégszenek meg kiszámithatlan magas jövedelmeikkel, melyeket gyatia áruezikkeiért a kávéházi luxus-közcnségbcl beszednek. Kiszolgáló személyzeteiket sem fizetik illendően, mert — ami reájuk szégyenteljes cselekedet — a borravalót előre levonják a visszaadandó pénzösszegből. Pedig elég nagy haszonnal dolgoznak gazdagodnak is, mert alig három-négy év alatt ak'k üres kézzel kezdték e mesterségükeét, már 4 emeletes paloták tulajdonosai lettek. Azután mégis csak nagy pökhendiség kell ahhoz, hogy mig a vendéglősöknek csinálnak igen érzékeny konkurrencziát, — mint a fentiekből kitűnik — Mészáros Győző kávés azzal indokolja igazságtalan állításait, hogy mig a »budapesti kávéházi-ipar egész Európában a legelső helyen áll, ellene nem szabályrendeletekkel és rendőrséggel, hanem a meglehetősen elmaradt vendéglői ipar kifejlesztésével kellene sorompóba állani.« Hát hogyan gondolja Mészáros ur »elmaradt« vendéglősiaprunk kifejlesztését, mikor annak éltető gyökerén a kávéházakat vendéglőkké átvarázsolt lelketlen kon- kurenczia rágódik. Azt hiszem nem kis korcsmákra gondolt, mikor iparunkat úgy lebecsülte, hanem azokra az elsőbb rendű éttermekre alkalmazna az elmaradottság vádját, mely éttermek fentartása nagy anyagi kiadásokkal jár és csakis ezeknek a vendégei részére — nem a korcsmák vendégei számára téríttetik fel fehér abrosszal asztta’aikat az esti vacsorá'ó vendégek elvonása czéljából. A vendéglősök mozgalma e ttekintetben igen jogos, a kávésok pedig jól tennék, ha megtanulnák az erkölcsnek eme reguláját, hogy »Ne kívánd a másét!« Glück Frigyes ünneplése. Folyó hó 18—ikán délután négy órától kezdve késő éjszakáig egy művészt és polgárt ünnepeltek tanítványai és polgártársai. Az élet nagy művészét, aki munkássága szűk körét egyetemes jelentőségűvé és közhasznúvá tudta tenni. És egy tisztes polgárt, egy igazi patricziust, aki soha más, mint polgár nem kívánt lenni. Glück Frigyes ünneplésének legszebb és legmegraga- dóbb mozzanata éppen az volt, hogy minden változatban és száz hangnemben ezt mondották r óla: nagy volt és nagy maradt a maga körében, nem fáradt ki uj eszmék termelésében, példa- adásával meghonosította a raczionális táplálkozást egyfelől, másrészt szeplőtelen becsületességével, magára és művészetére kényes Ízlésével fölemelte a budapesti vendéglők színvonalát és ezzel útját egyengette az idegenforgalom nehéz problémája mennél szerencsésebb megoldásának. De kedves volt ez az ünnep azért is, mert hőséhez méltón annyi leleménnyel, artisztikus ötlettel rendezték, hogy e tanítványokról ráismertünk a közös mesterre. A Magyar Szakácsok Köre tisztelte meg szeretett védőjét a díszközgyűléssel, a hangversennyel és az áldomással. A gyűlésen a magyar királyi Operaház énekkara szerepelt Nosza da Károly karigazgató vezetésével. P a Ik o v i c s Ede diszelnök mondotta a megnyitót, amelyben keresetlen, mélyen átérzett szavakkal fordult a védő felé, hogy megköszönje neki mindazt, amit a magyar szakácsmüvészet javáért cselekedett. Tolnai Aurél olvasta föl a titkári jelentést, Löhnert Mátyás elnök számolt be a kör múlt esztendejéről, azután kiadták a Horváth Nándor-féle 250 koronás ösztöndíjat Kärrer ELNÖK: WINDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
