Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-03-20 / 6. szám

1913. márczius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, VII., Károly-körut 9, Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze­relési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzok. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke = Pinggau. —■ R magyar Brillat-Savarin. Iparunk büszkeségének, a minden szépért és jóért lelkesedni és áldozni tudó Glück Frigyesnek nagy áldozatkészségével szakiro­dalmunk igen becses müvei gazdagodott. Megjelent a Brillat-Savarin könyve, magyar fordításban. Ez alkalomból átvesszük a »Pesti Napló« idevonatkozó nagyérdekü méltató czikkheíyét: A jóizlésü és nemesebb értelemben vett kényeskedő magyar közönség számára nagy öröm, hogy végre — méltó fordításban — magyar nyelven is megjelent a Brillat- i Savarin hires könyve: Az Ízlés fiziológiája. Ez a könyv legkülönösebb és a legcsodá­latosabb munkák közé tartozik. Amellett, hogy ma is olyan érdekes és eleven, akár a íriss újságpapír, amelyen még érzik a nyomdafesték szaga, ez a könyv olyan érté­kes kulturhistóriai dokumentum marad, akár egy régi templom, régi kép, vagy régi vi­tézi vértezet. A Brillat-Savarin hires köny­vében bár a forradalom előtti Franczia- országnak mind az a bölcs csínja, finom íz­lése, gyengéd és költői filozófiája, az a párat­lan stilusa, amelyre a mai idők kifinomodott emberei csak fájdalmas nosztalgiával tudnak gondolni. Az ízlés fiziológiáját nem lehet sehová sem osztályozni. Irodalmi munka, amelyben van bölcsészeti rész, van természettudomány, van szakácskönyv, benne van a társasági jóizlés vademecumja; vannak benne törté­nelmi adomák, egészségügyi tanácsok, or­vosi és konyhai reczipék, filozófiai fejtegeté­sek, sőt prózai költemények is. És mégis ez a könnyű csevegő hangon, de azért akadé­mikusán tiszta franczia irodalmi stílusban megirt munka nem az, aminek látszik, nem kompiláczió. A könyvet, amely olyan gazda­gon sokoldalú, akár a párisi Louvre, egy­ségessé teszi a szerzőnek a dolgokról és az emberekről vallott bölcs és derűs és min- denekfölött franczia — oh mennyire franczia — világnézlete. Brillat-Sacarin világnézlete epikureus és eklektikus. Szereti a vidám, a könnyű, a jó és Ízléses életet és ennek ténye­zőit ritka leleményességgel válogatja össze mindenünnen tiz évszázadnak és száz ország­nak ezerféle stiiusából. Brillat-Savarin ezen­kívül kedvesen préczieux. Szeret ritka és különös dolgokat tudni és előadásában e dolgok ismeretével kérkedni. A tudása nem tökéletes, de azért nem is dilettáns. Csak kívülről, szélről érinti a dolgokat (il effleure les choses), sosem tudákos, még kevésbé unalmas és az olvasóban azt a jóleső hitet kelti, hogy ő — az olvasó — egyenrangú a szerzővel. A könyv, amely most uj magyar fordí­tásban előttünk fekszik, 1825-ben, tehát majd­nem egy egész század előtt Íródott. Élete főmunkáját élete végén irta meg Brillat­Savarin, aki bíró volt, katona és dilettáns | orvos, akinek kalandor élete volt, aki bíró volt még a Bourbonok alatt, konzervatív I képviselő, utóbb politikai menekült a for­radalom éveiben,, hivatalnok a császárság és a Bourbon restauráczió alatt, de mindig iró, csak ez az egy fontos könyv maradt utána és ezt is élemedett korában, egy esz­tendővel halála előtt irta. De el lehet mon­dani róla, hogy egész életén át öntudatla­nul ennek az egy könyvnek megírására ké­szülődött és még biztosabban lehet mon­dani, hogy az emberiségnek nagy veszte­sége lett volna, ha Brillat-Savarin még egy esztendeig késlekedik könyvének megírásá­val és meghal, mielőtt főmunkáját megalkot­hatta volna. Brillat-Savarin könyve a forradalom utáni Francziaország számára meg akarta men­teni az ancien régime külső műveltségének mindazt a finom kincsét, amiről félő volt, hogy elvesz. Ma, hogy a hires nevezetes munka már levizsgázott a halhatatlanságból el lehet mondani, hogy Brillat-Savarin a régi időnek (amely nemcsak a Lajosoknak, hanem Moliérenek,, Fénelonnak, Racinenak, Corneillenak, Boileaun’ak, Pascalnak és a szellem annyi más fejedelmének kora volt) sok kincsét nemcsak a saját kora, hanem a mi időnk számára is megőrizte és meg­mentette. Elbűvölő könyvének ma is sok ol­vasója lesz a müveitek és a félmüveitek körében. Az Ízlés áltudorai számára valósá­gos kincsesház lesz a magyar Brillat-Sava­rin. Lophatnak belőle, amennyit csak akar­nak, tudást és — eredetiséget A magyar fordítás Ambrus Zoltánnak és leányának, Ambrus Gizella kisasszony­nak, finom és tökéletes munkája. Ambrus Zoltán a könyv elé kis életrajzot is irt, ame­lyik méltói folytatása ama mesteri essayknek, amelyeket ez a nagy iró és bíráló korábban sok más franczia Íróról irt. Végül még egy mondatot Glück Frigyesre', akinek anyagi áldozatkészsége tette lehetővé, hogy a ma­gyar Brillat-Savarin mostani pompás kiadá­sában megjelenhessék. L. 1. Társa$ reggelik. Márcztus 21-én: Nagypéntek szent ün­nepén nem tartatik társas reggeli. Márczius 28-án Fejér Gyula éttermében V. Nádor-utcza „Continental“ szálloda. Április 4-én: Kamarás Mihály vendéglő­jében VIII., Köztemető-ut 25. „Jó barátok“ összejövetelei: Márczius 26-án: Horváth István vendéglő­jében IX. Fővám-tér 10. Április 2-án: Baráth Géza vendéglőjében VI. Liszt Ferencz-tér 11. Április 9-én: Bakó István urnái, X. kér., Asztalos Sándor-utcza 14. Április 16-án: Horváth Károly, urnái, IX., Vendel-utcza 11. Április 23-án: Kerekes Pál urnái, IX., Mester-utcza 61. Április 30-án: Csati Zoltán urnái, IX‘, Mester-utcza 47. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48..) A „Főherczegi halászati Központ“ (Apa­fin) mai számunkban közölt hirdetését ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. M E A CULPA! Én Alkotóm, a végső küzdelemben Bűnbánó arccal feléd fordulok: Ha voit is vétkem, már levezekeltem, Érzem: a Golgotán megroskadok. .. Ó, vedd le rólam lesújtó kezed, Sebzett váltam ugy nyomja a kereszt. . . Igaz, sokszor lázadt ellened lelkem, Hogy láttam, mily meddő a küzdeiem. Szent neved illetlen ajkamra vettem S megingott benned végkép a hitem . . . De szent volt a cél, mit elérni vágytam: Nem maradhattam a földnek sarában . .. Én Alkotóm, a porba sújtva kérlek, Küldjed felém jóságod sugarát: Vess véget már a sok-sok szenvedésnek, \ Vérző testem ne vonszoljam tovább . . . Bocsáss meg, ha vétettem ellened, És vedd magadhoz fáradt lelkemet. Te adtál szárnyat csiiggeteg lelkemnek, Hogy repüljek a szebb jövő felé, Hói jóság van csak, hire sincs a szennynek... S midőn szivem már majdnem föllelé A boldogságát, akkor összezúzva, Szárnyaszegetten hullottam a porba . .. Most, hogy tovatűnt szivem legszebb álma . .. És fejemre az ősznek dere szállt. . . Letört ifjúságom ékes virága . . . Látva: minden reményem rommá vált: Ellened, Uram, már nem harcolok, Legyen meg a Te szent akaratod. . . {Élet.) VÉKONY PÁL CZUBA-DUROZIER & CIE FRANCZIA COGNAC-dVÁR PROMNTOR. »»» Alapittatott 1884.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents