Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-05 / 3. szám
1913. február 5. 5 VENDÉGLŐSÖK LAPJA Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefeSsze- Saját palaczkkupak relési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, gyár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ hollandi és asbest s2ülökeszülekek' boros >)aiaC2kok' P^afaguda- ^ÚV ßjj szók, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő Budapest, VII., Károly-körut 9. tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. —- Pinggau. ■ NAGY IGNÁCZ Lépjünk be tömegesen az ipartársulatba! Szeretett kartársak! E nehéz napokban nem mulaszthatom el újból mint annyiszor tettem, jóakaratu felhívásomat közzétenni az összetartás és tömörülésre. Szállodás, vendéglős, fogadós, korcsmáros és italmérő űzi a vendéglátásnak üzletét, ők, azok, akik az éhes, szomjas és szállásra szorult ember szükségleteit kielégítik. A legrégibb iparok egyikét folytatják. Minden kornak történelme tud rólunk és minden kultur népnek vannak vendéglősei, fogadósai, italmérői. A mindennapi kényelem, a rendes üzleti élet, az utazás meg sem lehetne a vendéglátásnak ezen üzletei nélkül. Szórakozás, társas élet, közélet is szükségét érzi. E haladás a vidékeket sem kerüli el s bátran mondhatjuk, hogy még a csárda is megérzi az idő járását és az is alkalmazkodik hozzá. De változnak és egyre bonyolultabbak lesznek ezeknek az ipar és üzleti ágaknak jogviszonyai. Mindegyre hatóságokkal kell érintkezniük. Felügyelet, ellenőrzés, engedélyek megszerzése és sok egyéb viszonylatu bonyodalmas jogi, pénzügyi és közigazgatási tudást kíván tőlük. E tudáson kívül szakmabeli üzleti tudásuknak is lépést kel! tartania a kor követeleményeivel. A jó öreg korcsmáros, a tisztes, régi fogadós nagyot változott, amig az a mai kornak vendéglősévé, fogadósává lehetett. Csupa uj megismerés, uj tudás, uj felfogás érte. Az uj közigazgatás, az uj állami, pénzügyi, gazdasági, a fokozott kényelmi követelmények és a szerfelett gyarapodott verseny az elé a szükséglet elé állították, hogy mindég egyre újat tanuljon. Vannak már szakiskolái, képzőintézetei, vannak szaktanítói. Tanulmányutakra megy és példákat kutat. Az üzlet egyik legnevezetesebb és követelményeiben legfontosabb ágában, az italmérésben, jogtudósnak pénzügyi tudósnak, közigazgatási szakembernek kellene lennie és nagyrésze nem jár semmi után, egyrésze a lapok szerkesztői üzeneteiből igyekszik minden tudást és informáczióit megszerezni a 1 egtöbbször saját kárán. De az üzletemberek jórészének se ideje, sem pénze, se alkalma nincs hozzá, hogy szakiskolákat járjon, felolvasásokat hallgasson, hogy mindenfelé kérdezősködjék, s mint nincs idejük se módjuk, s ezer kár éri őket. Rajtuk is isegiteni fog, nekik is kezére jár ezen szaklap »A Vendéglősök Lapja«, a Szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata (Lónyay-u. 22. szám saját ház) bennük felvilágosítás, utmütató, jó barátjukat fogják felismerni. Ezek előrebocsájtása után arra kérem azon kartársakat, akik már tagjai a Budapesten létező bármely vendéglős, korcsmá- i ros ipartársulatnak, hogy tömegesen lépje- j nek be, a legrégebben alakult' a »Budapesti j Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatába. Hozza isten őket körünkbe! Budapest, 1913. február 1. Kartársi üdvözlettel: Mohos Ferencz vendéglős. Az osztrák pezsgöadótervezet. Ausztriában a kormány javaslatot nyújtott be a pezsgőadó behozatala iránt. Ezt az adót pa- laczkonként a kereskedőknek, illetve vendéglősöknek vagy magánfogyasztóknak (in ultima analysi persze mindig ezeknek) kellene fizetniük. És pedig kitenne ez 7 K palaczkáron üvegenként 50 fillért, ennél drágább italoknál 1 K-t. A pezsgőgyárosok maguk is belátják ezen kifejezetten luxusadónak indokolt voltát, csak azt szeretnék, j hogy az adó a gyárban hajtassék be, mert j különben tartani lehet tőle, hogy a forga- i lomban ugyanaz a palaczk többször is meg I lesz adóztatva. Az adó alacsony volta kellemes meglepetés volt, amit a javaslat képviselőjének indítványa (60 .fillérre való változtatás tárgyában) sem fog tűrhetetlenné tenni, mert az 1 K-s adótétel csakis a külföldi (franczia és német) pezsgőt fogja sújtani. Németországban is progresszív módon van az adókérdés megoldva. Ott 4 márka, értékig az adó 1 márka, 4—5 márka értékig, 2, 5 márkán felüli értéknél 3 márka, csakhogy ott a külföldi pezsgő a jelentékeny vámon kívül egyéb illetéket nem fizet, i A magyar pezsgőgyárakat az osztrák uj adó ! szintén érdekelni fogja, mert pezsgőkivite- | lünk évenként körülbelül 400 ezer palaczkot tesz ki, 'mely túlnyomó részben Ausztriá- J ban talál piaczra. Minthogy azonban a ipezsgő detail ára ugyanannyival emelkedni j fog, az az 50—60 fillér differentia senkit kedvtelésében akadályozni nem fog s igy gyárosaink ezen adónak aligha fogják hátrányát tapasztalni. Német pinczeszövetkezetek jövedelmezösé- • gei, Azzal az állítással szemben, hogy a német pinczegyletek sem tudnak prosperálni, ezek a szövetkezetek sorban közük m. évi működésűk eredményét, mely csekély kivétellel kedvező. így legutóbb a leu- rigi szövetkezet 4453, a felli szövetkezet 4910, a niederlahnsteini 1770 márka tiszta jövedelmet ért el. Tekintettel arra, hogy ezek mind kisebb társulatok, melyeknél a borkészlet értéke 30 ezer márkára sem rúg és tettel arra, hogy nem lukrativ czélok lebegnek a szövetkezetek vezetői előtt, ez az eredmény elég kedvezőnek mondható. Pallai Miksa adománya. A kávésok tanoncziskolájának Pallai Miksa, az »Esplanade« és »István király« szállodák tulajdonosa, lapunk buzgó munkatársa, 120 koronát adományozott. Lapunk kitűnő barátja ez alkalomból a következő levelet intézte a kávésipartársulat elnökéhez: Mélyen tisztelt elnök ur! A budapesti kávésipartársulat által létesített szakirányú ta- noncziskola iránti érdeklődésemnek és a nagyjelentőségű, kulturális intézmény megalapítása fölötti örömömnek, mint az ipartársulat szerény tagja, látható jelét kívánván adni, a mai postával 120, azaz egyszáz- húsz koronát bátorkodom b. czimére küldeni azon tiszteletteljes kéréssel, miszerint szíveskedjék ezen összeget három egyenlő részre felosztva, szakiskolánk első évzáró vizsgáján a három legszorgalmasabb kávéstanoncz meg jutalmazására felhasználni. Úgy gondolom,. hogy e csekély összeg felajánlásával iparom, valamint ipartársulatunk iránti kötelességemnek teszek eleget, remélve, hogy a jutalmazással a tanulók tanulási kedvét fogjuk fokozhatni. Kérem, ezért fogadja szívesen iskolánk részére e kis adományomat és tartson meg továbbra is nagyrabecsült jóindulatában. Elnök ur igaz tisztelője Pallai Miksa s. k. — A nagylelkű adományt az ipartársulat elnöksége a következő levélben köszönte meg: »37—1913. Nagyságos Pallai Miksa urnák, Budapesten. Igen tisztelt tagtárs ur! Őszinte örömmel vettem a f. hó 15-én kelt igen becses levelét és megkaptam az abban említett 120 koronát is, mely összeget az ipartársulati tanoncziskola három növendéke részére vizsgálati jutalmul felajánlani szives volt. Addig is, amig tagtárs urnák a nemes elhatározásáról, amellyel iparunk iránt érzett és mindenkor tapasztalt sze- retetének és ragaszkodásának ismételt tanú jelét adta, a választmány legközelebbi ülésén jelentést tehetek, kedves kötelességemnek tartom, hogy a nagylelkű adományért az ipartársulat nevében hálás kcszönetemet nyilvánítsam azzal a kijelentéssel, hogy az adomány felhasználására nézve' a becses levelében említett módon fogok intézkedni. Fogadja igen tisztelt tagtárs ur ismételten és őszinte köszönetéin és kiváló tiszteletem nyilvánítását, amellyel vagyok mindenkor készséges kartársa Budapest, 1913. január 20. Weingruber Ig- nácz s. k. elnök. A borravaló — jövedelem. A kereskedelemügyi miniszter egy fölmerült esetből kifolyóan elvi határozatban kimondotta, hogy a pinczérek borravalóból álló jövedelme a betegség esetére való biztosítás alapjául vett bér vagy fizetés összegébe beszámítandó. CZUBA-DUR0Z1ER & CIE FRANCZIA CIIONAC-öVÁR PR0M0NT0R. — Alapittatott 1884. ■■■
