Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-10-05 / 19. szám

1913. október 5 VENDÉGLŐSÖK LfiPJH 7 Baktériumok a kenyéren. Ä legtöbb ember a kenyeret héjával együtt fogyasztja, sőt mivel -a szép ropogósra sült piros kenyérhéj szinte csemegeszámba megy s az emberek zöme kedv­vel ropogtatja, csak nagy elvétve találunk arra példát, — legfölebb a rossz és gyenge fog­gal bíróknál, — hogy valaki a kenyeret há­mozva, héjától megfosztva egye. Pedig a ke­nyérhéj veszedelmes bacillushordozó s már nem egy eset volt arra, hogy valaki a kenyérhéjra tapadó baktériumok által fertőzve esett súlyos betegségbe. Mig ugyanis a kenyér az asztalra és fogyasztásra kerül, addig számos ember kezén fordul meg s mivel általánosságban héjával együtt szoktuk fogyasztani, éppenséggel nem kö­zömbös, hogy miféle környezetben időzött és milyen kezeken ment át a fogyasztásig, két­ségtelen lévén, hogy mint minden egyéb eledel­féle, úgy alkalom adtán a kenyér is terjesztője lehet az emberi egészségre ártalmas és beteg­ségeket előidéző fertőző baktériumoknak. Ä ke­nyér belsejébe, a belébe, a liszttel, vízzel, élesz­tővel, tejjel, és más egyéb utón és módon be­jutott virulens csiráknak alig lehet valami szere­pük és ezektől nem is kell tartani, mert a leg­többjüket sütésközben a kemencze hője elpusz­títja. Ä kenyér felületére, tehát a kedvelt ke­nyérhéjra azonban a levegőben szállongó por­ral, a legyek és egyéb repülő férgek utján és ezzel a kézzel való fogdosás közvetítésével sok baktérium rakódhatik rá s ezek egyike- másika sok veszedelmet rejthet magában. A ke­nyér héján élősködő baktériumok megállapításá­val újabban egy amerikai orvosnő, a chicagói Katherine Howell, foglalkozott s legutóbb Chi­cago különböző pék és kenyérárusitó üzleteiből száz kenyérmintát vett és vizsgált meg. A ke­nyerek felületét pedig előbb tiszta steril vattával ledörzsölte s azután ezt a vattát csiramentesi- tett desztillált vízbe áztatta, majd utóbb az ily— módon a vízbe került baktériumokat alkalmas tápláló talajokon tovább tenyésztette, külö­nös gondot és súlyt helyezve arra, vájjon a bacillus coli, mely az ember és az állatok belében tartózkodik, és a streptococcus, mely főleg ge- nyedéseket szokott okozni, kimutatható-e? A tisztaságnak és a veszélytelenségnek e két fok­mérői közül az első, a bacillus coli, három piszkos üzletből származó kenyéren, a strepto­coccus ellenben harmincz kenyéren volt kimu­tatható. Talált ezenkívül tizenhét esetben rot­hadó anyagokban élősködő veszélyes bacillust is, ami csattanós bizonyíték arra, hogy az üz­letekből vásárolt kenyér sokszor mily vesze­delmeknek lehet előidézője. Jószivü vendégfogadósok. A szent-bernáthegyi -szerzetesek a minap ritka jelét adták jószívű­ségüknek. Igen hideg, nedves este volt, midőn a szerzetesek észrevették, hogy észak felől egy nagy csapat madár igyekszik a kolostor felé. Dél felé igyekvő fecskék voltak, melyek a nagy hidegben már alig bírtak repülni. A szerzetesek belátva azt, hogy az ártatlan jószágok elpusz­tulás előtt állanak, kinyitották az óriási kolos­tor összes ablakait, hogy a madarak azokon át berepüljenek az évszázados kolostor termeibe és szobáiba. A madarak ösztönszerüleg a hideg elől az ablakoknak repültek, úgy, hogy rövid időn belül ezer és ezer fecskétől hemzsegtek a kolostor helyiségei. A szerzetesek ezután ne- zárták az ablakokat, kellemes tüzet raktak a szobákban és igy azután a kis állatok az éj folyamán kipihenték magukat, úgy, hogy más­nap folytathatták útjukat dél felé. Kisebb a sörfogyasztás. A hivatalos kimuta­tás szerint a júliusi sörfogyasztás erősen meg­csappant a múlt év júliusi sörfogyasztásához képest. Mig tavaly ebben a hónapban 319.569 hektoliter sör fogyott el, addig az idén 283.530 hektoliter fogyott el csupán. A rossz gazdasági helyzetnek kétségtelenül döntő szerepe van a sörfogyasztás megcsappanásában, de része lehet ebben a szokatlan hiwös időjárásnak is. A ven­déglők a rossz időjárás miatt sokkal kisebb forgalmat értek el, mint a normális júliusi me­legben és ez kétségtelenül hozzájárult a gazda­sági helyzet hatásához, hogy a sör fogyasztá­sában ilyen nagy visszaesés következzék be. H pikkoló trükkje. Egy sablonos osztrák nya­ralóhelyen történt, hogy a szállodatulajdonos megütközve látta nap-nap után, amint egy bájos hölgyvendége minden reggel maga vitt be mos­dóvizet a szobájába. Egyszerre aztán nem áll­hatta meg szó nélkül s megkérdezte a csinos fiatal nőtől, hogy miért nem csönget a vízért. — Kérem, én csöngetnék szívesen, de nem tudom, hol a csengő. — Lehetetlen, — feleli a vendéglős — hi­szen ott van kéznél az ágy fölött. És mindjárt meg is mutatta a hölgynek. — Hát ez a csengő? No lám, a múltkor megkérdeztem a pikkolótól, hogy mirevaló ez a gomb s ő azt felelte, hogy — tüzjelző- készülék. H Pilvax eltűnése. A Pilvax-kávéház immár i eltűnt a föld színéről: ezen a héten hordták le azt a régi, kedves házat, melynek aljában a történeti nevezetességű kávéház szerényen meg- 'vonult. A régi Pestről igy pusztul el minden, amihez emlék fűződik. Már a piaristák rend­háza is a múlté: két szép, kerek sarokerkélye nem fogja többé a környék építészeti szörnyű­ségein elfáradt szemet felüditeni. A Pilvax háza is — bármily igénytelen épület volt alapjában véve — ízlésesség és helyes arány dolgában az egész K o r o n a h e r c z e g-u t c z a minden uj építményén túltett. Pedig már negyvennyolczban ugyanott állt, ahol most lebontották. Már negy­vennyolczban hires volt földszintjén a Pilvax- kávéház, a márcziusi fiatalság, a jövendő köl­tők, irók és politikusok kedves kaszinója. Va- ! lósággal ott főzték a szabadságharczot. Ma is megvan az a márványasztala, melynél Petőfe a »Talpra magyar« kéziratát megmutatta barátai- tainak s melyen a hires »Mit kíván a magyar nemzet?« tizenkét pontját megfogalmazták. A szabadságharcz után elcsöndesedett a Pilvax s az évtizedek során, hogy egymás után támadtak a fényesebbnél-fényesebb kávéházak szerte a városban, mind néptelenebb is lett. Vetélytár- saival lépést tartani meg sem próbált. Gazdái meghagyták olyannak, aminő 48-ban volt, meg­hagyták vaslábon álló ócska márványasztalait és egyéb megöregedett bútorait. A pesti emberben azonban nincsen kegyelet a régi iránt, s igy történt, hogy a Pilvax vendégei évről-évre ke­vesebben lettek. Közben a környék kiépült, ma­gas paloták telepedtek a kétemeletes ház köré, a világosságot is elzárták előle s a Pilvax bolt­íves tágas terme — mert oszlopokkal megtá­mogatott mennyezetű egyetlen terem volt a ká­véház — a magas füstös és ódon mivoltában elvesztette az élettel való kontaktusát. Elörege­dett, nyugdíjas urak látogatták már csak, egy-egy katonatiszt. Csak éjszakájának idején verték fel csendjét néha vigadó fiatalok. Évekkel ezelőtt márványtáblával jelölte meg a kegyelet a forró márcziusi napok hires »gyüldé«-jét, s a Pil­vax rövid időre ismét időszerű lett. Azután me­gint visszamerült a feledségbe, úgy, hogy mi­kor három évvel ezelőtt valami házbérspekuláns- nak az jutott eszébe, hogy meghosszabbítja a Haris-bazár helyén támadt utczát és megvásá- sárolta a Pilvax házát, meg a vele szomszé­dos egyemeletes házat s a mögöttük a mai Városház-utczában álló három bérházat, alig vette észre valaki, hogy a hires Pilvax fölött meg- kondult a halálharang. A sors és a budapesti házbérspekulánsok pszichológiája úgy akarta, hogy a Pilvax három évvel túlélje halálos íté­letét. A pénzügyi válság megakadályozta a rom­bolás és újraépítés tervének megvalósítását. A megvásárolt házakat elárverezték s uj tulajdo­nosaik csak most foghattak az elhalasztott terv kivitelébe. A Váczi-utcza háztömbjében napról- napra tágul az óriási lyuk, melyből a kis Haris- meghosszabbulása s az uj utcza mentén uj ház­sor lesz. Négy óriási bérház kerül .a hatalmas telekre. Ötemeletesek lesznek hivatalosan, de öt emelet az újabb budapesti gyakorlat szerint leg­alább hét emeletet jelent mindenféle fifika se­gítségével. Állítólag a Pilvaxot is fel akarják támasztani az uj házak egyikében, természetesen »a modern igényeknek megfelelő« czifra módon. Mint a nemrég a régi \Pest másik ^kedves marad­ványát, a K or o n a-kávéházat. Csak azután az uj Pilvaxnak is oly hamarosan be ne alkonyuljon, mint az uj Koronának! (»Az U—g.«) Uj szer az elhájasodás ellen. A hamburgi or­vosegyesület legutóbbi gyűlésén Brauer professzor egy harminczkilencz éves nőpácziensének foto­gráfiáját mutatta be, aki eredetileg százhetven kilós súlyából ötszázhuszonhat nap lefolyása alatt kilenczvennyolcz kilogrammot veszített. Ezt a meglepő eredményt egy, az úgynevezett Karell- kurával egybekötött, pontosan betartott diétá­val érték el. A K a r e 1 1-módszer lényegében abból áll, hogy a kezelés alatt levő egyén táp­lálkozása kizárólag meghatározott mennyiségű tejfogyasztásra szorítkozik, amit ágy­ban fekve fogyaszt el. A kúra a test víz­tartalmának a fogyasztására irányul. Tudva'evő, hogy a zsiradék anyagát a pajzsmirigy szabá­lyozza; az orvosi tudomány tehát ezen mirigy kivonatait vagy jódot alkalmazott a hízás le­küzdésére. A hatása azonban néha kellemetlen­ségekben is nyilvánult meg, különösen a szív szenvedett az ilyen kezelés alatt, azért mellőzik. Most uj remények sugarai ragyognak a háj- dusak elég nagy tábora felé. A Münchener me- dicininische Wochenschrift a hallei doktor Kauf­mann czikkét közli, amely egy »Leptynol« nevű találmányról tesz említést. Ez az uj prepará­tum a kolloid-fémek családjából származik, a melynek pszichológiai hatását az utóbbi időben mind jobban tanulják értékelni. A leptynol a palladium fémből készül, kolloid, azaz finoman folyékony állapotba helyeztetik és folyékony pa­raffinnal vegyítve a bőr alá fecskendeztetik. Ez a módszer már magában is több-kevesebb suly- veszteséget okoz, ha azonban marienbadi diétikus életmóddal párosul, hatása biztosabb és inten­zivebb. Az injekcziók öt-hét napi időközben ujit- tatnak meg és dacára annak, hogy némi kis hő­emelkedést okoznak, a szervezetre és közérzésre semmi káros hatással nincsenek. Az eljárás oxy- dálást visz véghez, amit kiválaszt és ez a zsi­radék elégését vonja maga után. Villamos szálloda és vendéglő. A Pesti Hír­lap már régebben említést tett arról, hogy Lon­don legelőkelőbb negyedében, a Westendben, egy uj és teljesen hypermodern szálloda-ven­déglő épül. Ez a bámulatos és csodálatos szál­loda elkészülvén, most nyitották meg a közön­ség előtt s tódul bele az idegenek serege, mert el lehet mondani, hogy ez a világ legnagyobb, legmodernebb és legnagyobb kényelmet nyújtó szálloda-vendéglője. A szálló az előkelő Wes­tend negyed egyik legnagyobb forgalmú utcá­jában áll s »V és K« néven nyílt meg. A szobák berendezése mesés s még azt a ké­nyelmet is nyújtja, hogy egy, az asztalba rej­tett villamos battéria és miniatűr főző gépezet segélyével a vendég, ha neki úgy tetszik — és az Angliában kedvelt szokás — maga főz­heti meg a kávéját, valamint étkezni is a szo­bájában étkezhetik s erre elég, ha megnyomja az asztalon levő villamos gombot, amelynek se­gítségével a konyhában működésbe hozható egy lámpajelző készülék s igy a vendég ezen utón tudathatja óhaját a konyha vezetőségével. Amint a szállóban, épugy a vendéglőben és a konyhá­ban is minden villamosságra van berendezve s villamos tűzhelyen főznek is. Gondoskodva van az autón járó utasok kényelméről azzal is, hogy amig ők étkeznek, azalatt elektromos gépkocsijaik akkumulátorait újra megtöltik villamos energiá­val. A legkülönösebb és igazán csodálni való azonban ebben a remek és ideális szálloda­vendéglőben azonban mégis az, hogy az árai igen mérsékeltek s épen nem múlják felül a szerényebb effajta etablisementek árait. Ez pedig ma igazán csodaszámba mehet.

Next

/
Thumbnails
Contents