Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-09-23 / 18. ünnepi szám

■*>.

VENDÉGLŐSÖK LflPJÄ

^ '<*'<* <*■

Erzsébet Királyné-Szálloda ?“Ä?C* 1»;

Szives pártfogást kér Szabó Imre szállodás.

Jöjjön Budára.

A fővárosi lakásviszonyokat kedélyesen világítja meg a »Pesti Napló« következő kedélyes czikkelye:

A barátom, aki nem is barátom, hanem ismerősöm, s mint ilyen a legjobb barátom, két év óta Budán lakik.

— Jó Budán lakni? — kérdem tőle egyszer.

Ez nagy meggondolatlanság volt, mint a következmények mutatják. Nem is ajánlom senkinek, hogy budai lakostól azt kérdje, jó-e Budán lakni. Az ismerősöm, aki nem is ismerősöm, — ösmeri az ördög — hanem a barátom, a kérdésre az exaltáltság hangján felelte:

Hogy jó-e?

Egészen oda volt a gyönyörűségtől.

Hogy jó-e? — ismételte. — R legnagyobb vétek, hogy maga is nem lakik Budán. Bűn! Egyike a hat főbűnöknek.

— Hét, — mondom.

— ö a hetedik. Budán nem lakni, a hetedik főbűn.

— A nyolcadik, — mondom. — Mert hétnek van már pályázója.

— R nyolczadik a hét főbűnben. Hát mondja csak maga szerencsétlen, miért nem lakik Budán?

— Mert ha mindenki Budán laknék, akkor senki sem lakna Pesten.

Persze, magát a hid zsenirozza. Hát mondok magának valamit. Ä hid az csak előítélet. Esküszöm önnek, hogy csak előítélet. Mi történhetik a hídon magával?... Legfeljebb a szél lefújja a kalapját.

— No lássa, ez nekem épp elég, hogy ne lakjam Budán. Nem szeretem, ha a hid lefújja a kalapomat.

— Csak előítélet! Nos aztán a közlekedés! Hát az igaz, hogy a közlekedés nem olyan jó, mint Pesten, de ezzel szemben például a levegő egész olyan, mint Pesten. Jöjjön Budára lakni.

— Igazán ... nem mehetek.

De az istenért, ne legyen olyan erőszakos ember. Én veszek magának egy jó lakást a Háromkakas-utczában... Már holnap elküldöm a feleségemet, hogy magának lakást keressen.

— De nézze!...

— Ne erőszakoskodjék. Holnap lakást keresünk magának a Háromkakas-utczában és pont. Egy kicsit drágább lesz a lakás, az igaz, de ezzel szemben kisebb, inlimebb, kedvesebb...

— Én... én jobb szeretem a nagyobb, tágasabb lakást... Nem gondolja?

Hallatlan, hogy milyen makacs! Ismétlem, hogy a levegő épp oly jó, mint Pesten. Szóval rendben van; a lakást kivesszük.

Ha a levegő olyan, mint Pesten, akkor mit akar? Hisz a levegő Pesten rossz, naquon rossz...

— Szóval az én malmomra hajtja a vizet. Hogy valaki ennyire akaratos legyen! Hát tudja meg, hogy a lakást már ki is vettem maguknak és a jövő negyedben be fognak költözni. Meglátja, milyen jó lesz. Ä villamos megállótól csak félórát kell gyalogolnia hegynek fel... Jó lesz, ha a télre sárcsizmát szerez be magának.

Kénytelen voltam kiköltözni Budára, a Há- romkakas-utczába, félórányira a villamos megállótól, csak azért, mert egyszer azt kérdeztem: »Jó Budán lakni?«

Ä levegő azonban csakugyan majdnem olyan jó, mint Pesten.

Rz állami bolgárkertészet sikere,

Közismert dolog, hogy a magyar városok zöldségszükségletét legnagyobbrészt a bolgár kertészek látták el. Ez a szívós, szorgalmas és fölötte igénytelen faj »bandákba« verődve jött át Magyarországba, ahol a városok határain pár holdas olcsó földbérleteken intenzív termelésű konyhakertészetet honosítottak meg. Ügyességükkel és főképp szorgalmukkal rövid idő alatt oly szép eredményeket értek el, hogy csaknem kizárólag konkurrens nélkül ők szolgátatták városainknak a legszebb salátát, kelkáposztát, paradicsomot, hüvelyes veteménye- ket s egyéb zöldségféléket.

A bolgárok, — akiket helyenként a közéjük keveredett szerbek után szerbiánoknak neveznek — nemcsak mint szakemberek, hanem mint üzleti vállalkozók is kitűntek. A »bandákban« mindig volt egy-kettő, aki nagyszerűen értett a termesztett holmik eladásához, akire aztán az egész árulást rábízták, a jövedelmen pedig megosztoztak. Legnagyobb részük azonban nem is távozott el a földtől, amely példátlan iparkodással az éjszakákat is nappallá téve,' hajtották ki a hasznot. Ősz felé, amikor a kerti munkát a fagyok és esőzések már lehetetlenné tették, akkor szépen összecsomagoltak s hazavitték a magyar pénzt családjuknak Bulgáriába, ahonnét csak tavaszszal jöttek el megint.

Mint említettük, a bolgárok sokáig kon- kurrenczia nélkül állottak az országban. A magyar ember nem szívesen adta rá magát a konyhakertészetre. Először hiányzott a kellő szaktudása, aztán meg a kertnek gondos ápolása, az örökös, meg nem szűnő babramunka sem felelt, meg a magyaroknak, akik ezenkívül »bandákba« sem voltak hajlandók összeverődni. Csak a legutóbbi három esztendőben sikerült a földmi veié s ü g y i minisztériumnak a kellő gazdasági szakoktatással s állami támogatással kiképzett konyhakertészeket nevelni, akiknek száma azonban korántsem volt elegendő arra, hogy a bolgár háború kitörésekor hazamenő bolgárokat pótolják.

A bolgárok visszavándorlásával piaczun- kat a legnagyobb drágaság veszélyeztette, aminek meggátlására a földmivelésügyi minisztérium elhatározta, hogy a városok mellett állami zöldségtermelő telepeket létesít.

Szegeden nyolcz hold területen már létesítettek állami kertészeti telepet, amelyen öntözéssel intenzív gazdálkodással művelik a kerti veteményeket. A bodomréti kertészeti telep hatása már is előnyösen érezhető a piaczon. A kerti vetemények kitűnő minőségűek és aránylag olcsó árban bocsátják a vásárló közönség rendelkezésére. Az idén az esős' idő különösen kedvezett a bodomréti kertészetnek. Óriási paprikák, gyönyörű uborkák termettek, amelyeket elkapkodnak a vásárlók. Minthogy a szegedi állami kertészeti telep ilyen jól bevált, a földmivelésügyi minisztérium még több városban tervezi az állami zöldségtermelő telepek létesítését. Legközelebb valószínűleg Kecskeméten létesítenek állami kertészeti telepet.

A „Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége“

által 1913. évi szeptember hó 23-án Budapesten tartandó

j XIII. rendes évi közgyűlés programja;

I. 1913. szeptember hó 22-én (hétfőn) j Délután 4 órakor:

a »Szállodások, Vendéglősök, Kávésok, Pin- czérek és Kávéssegédek Országos Nyugdíj- egyesületének« XVI. évi rendes közgyűlése a »Grand Hotel Hungária« nagytermében (IV., Türr István-utcza 1.)

Este 8 órakor:

Ismerkedési estély Gundel Károly városligeti vendéglejében. (Étkezés á la carte.)

2. 1913. szeptember hó 23-án (kedden)

Délelőtt fél 10 órakor:

a »Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége«

XIII. rendes közgyűlése

a »Pesti Lloyd« nagytermében (IV., Mária Valéria-utcza 12.)

Délután fél 7 órakor:

Diszebéd a »Grand Hotel Hungária« nagytermében. (IV., Türr István-u. 1. sz.)

3. 1913. szeptember hó 24-én (szerdán)

Délelőtt 9 órakor:

Rz »Első Magyar Részvény-Serfőzde« igazgatóságának meghívására a sörgyár újonnan épült telepeinek megtekintése. Indulás külön vonatokon pont 9 órakor a Budapesti Városi Villamos Vasút Rókus-kórházi állomásáról.

Délután:

R résztvevők kívánságára szabad.

Este fél 8 órakor:

Előadás a »Népoperá«-ban a közgyűlés résztvevőinek tiszteletére.

F. Kiss Lajos, titkár.

Glück Frigyes, elnök.

Társas reggelik.

Szeptember 26-án K.eszey Vincze étterm ben, VIL, Rákóczi-ut 44.

Október 3-án Bokros Károly éttermébí

VI. , Andrássy-ut 25. Este vacsora. Október 10-én Müller és Holub í

termében, „Országos kaszinó.“ IV., Semmi weiss-utcza 3.

Október 17-én Schuller és Társa étté mében.

Október 24-én Hack István éttermébe

VII. , Baross-tér 13,

, Október 31-én „Hungária“ nagyszálló^ éttermében.