Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-09-23 / 18. ünnepi szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJrt

a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású.

SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.

üzleti jó hírnevére valamit adó falusi korcs- máros is ügyelni szokott. Ahol ilyen korcs- máros van, ott nem kell attól tartani, hogy a korcsmában keresett szórakozás, üdülés megrontja, megtámadja az erkölcsöket, az egészséget és feldúlja a közbékességet. Elszomorító tünet azonban, hogy vannak olyan falusi korcsmák, ahol mindezek az emberi kincsek állandóan veszélyben vannak. Oly helyeken történik ez, ahol a hatóságok megbízhatatlan, lelkiismeretlen, képzetlen kon- | tár-egyéneknek adnak italmérési és korcsmatartási engedélyt.

Nálunk faluhelyen a legtöbb községben az olvasó- és gazdakörök, a földmivelő- és ifjúsági egyesületek a korcsmában vannak, hol a külön, tisztességes helyiséget ingyen kapják. A jóravaló korcsmáros, aki vigyáz arra, hogy a Szórakozás ne csapjon át a tisztes vigadozás határán, maga a legbuzgóbb apostola a társadalmi és gazdasági szervezkedésnek, legfáradhatatlanabb szervezője a falusi gazdagyüléseknek. Senki sem róhatja önzésnek azt, hogy a gyűlésen megjelent gazdaköri és egyleti tagok tanácskozás közben mérsékelten fogyasztják az ő borát. Az ilyen jóravaló falusi vendéglőkben és korcsmákban azután duhajkodás, vagy verekedés soha nem is történik. Azért van az, hogy ahol a gazdakörnek, földmives-egyesületnek saját, külön háza van abba is állíttat fel bormérést, korcsmát, természetesen képzett, tisztességes korcsmáros vezetése mellett, jól tudván azt, hogy a falusi nép leginkább úgy hajlandó a jó, üdvös és hasznos eszmék befogadására, ha azokat kellemes, szórakoztató keretben adják be neki. Ezeket a korcsmákat a nép előtt vasárnapra bezárni, valóságos reakcziós cselekedet volna, egyirányú azzal, mely a népet megfosztja ritka és szükséges szórakozási alkalmaitól.

Ám tessék a közigazgatási, rendőri hatóságoknak a legszigorúbban eljárni azokkal a korcsmárosokkal szemben, akiknek üzleteiben duhajkodások, verekedések folynak, akik erkölcsileg megrontják, anyagilag kizsarolják a falu népét. Az ilyen egyéneknek ne tessék ebben az országban korcsmanyitási, italmérési engedélyt adni, vagy ha már ilyenhez jutottak, azt vegyék el tőlük. És tessék az uj ipartörvény keretében a vendéglős és korcsmáros ipart is a képesítéshez kötött iparágakhoz sorolni, hogy csak az lehessen korcsmáros, vendéglős, aki ezt az iparát kitanulta., aki ez iparban töltött gyakorlata által bebizonyította, hogy azoknak az erkölcsi, jellembeli feltételeknek is birtokában van, melyek őt a tisztességes korcsmáros és vendéglős ipar folytatására képesítik; akkor majd nem kell kényszer utján a szórakozás szabad napjaiban elzárni a nép elől egyetlen üdülőhelyeit, a korcsmákat és vendéglőket s akkor a tisztességes, becsületes magyar vendéglősség, korcsmárosság létele sem lesz folyton fenyegetve mindenféle jött-ment, korcsmárosnak felcsapott lelkiismeretlen garázdálkodásai miatt!

A légutak, emésztő és kiválasztó szervek hurutos bántalmainál legkitűnőbb hatású a

málnási Siculia gyógyvíz!

Fokozza az étvágyat! Megszünteti a gyomorégést.

Főraktár: Brázay Kálmán czégnél,

V Budapest, Vili., Baross-utcza 43. a

Egy öreg vendéglős gondolatai.

Rendkívül jelentékeny a kiszolgáló közegek rokonszenves, szelíd arczulata, mely az ügyességnél is elébbvaló követelmény. Egy kellemetlen és visszatetsző arcz már a vendéget első hatásában lehangolja és senki se jár oly helyre szívesen, hol kellemetlen behatásoknak van kitéve mindannyiszor.

Kisebb vendéglőben igen vonzó hatással j van mindenkire az éneklő s beszélő madarak mérsékelt csevegése. Ismertem egy vendéglőt, hol egy mátyás-madár igen értelmesen kérdezte minden érkező vendégtől: »h o 1 lakói?« és e vendéglősből gazdag ember lett. Persze jó konyha és tiszta, jó bor mellett.

*

Arra is nagy gondot kell fordítani, hogy — mert mindenki szereti a csemegefélét és a különlegességeket — nyerészkedés nélkül álljon az asztalokon, pogácsa és fűszeres apró süteinényecska borhoz, vagy ebéd végére rágicsálni. Az ilyenek nem is romlanak oly hamar.

*

Gyermekek és kutyák föltétlenül csak zavarják és boszantják a vendégeket. De ha már állatokról van szó, úgy egy papagáj, vagy egy szelíd sün kedves jelenségek a vendégek szemében.

*

Télen, mint nyáron a zöld és szép növényzet szintén vonzó hatást gyakorol a vendégekre.

*

Konyhaszagnak nem szabad beférkőzni az éttermekbe.

*

Vannak emberek, kik nyálkások, vagy időlegesen köhögnek s az ilyenek rendesen köpködni szoktak. Az ily vendégeket sohasem kell szép szavakkal sem rendre kérni, de szó nélkül egy köpőládát tenni lehető észrevétlenül üléseik mellé, mert mindenki érzékeny a legfinomabb szóbeli rendreutasítás iránt is.

*

Azt azonban igenis ajánlatosnak tartom, hogy minden oly beteges embert, különösen tüdőbajosokat, — kiknek egész külseje nyilvánvalóan elárulja beteg voltukat, ne tűrjenek meg s valamely gyöngéd módon szoktassák el az üzletből, mert ezek a legtöbb vendéget elriasztják.

*

Vv

Az úgynevezett s z e z o n-é telekre nagy ügyelettel kell lenni. Tavasszal például a friss retek (vajjal), zöldségek, spárga, karfiol, saláta, lenmag-olaj hordókáposztával és kemény tojással: és május—augusztus alatt rák, esik. stb. Ezenkívül nyáron jófajta gyümölcsök és őszszel eredeti liptói túró, vadak, mig télen vadsertés és fenyvesmadár.

*

, Igen sok késői vendég marad ki egy üzletből csak azért, mert ha már a vendégek tömege elment, jönnek a seprős legények s ezek a legdurvább módon fognak hozzá a porfelleg-csináláshoz, mintha szándékosan ki akarnák kergetni az őket talán bosszantó pár késői vendéget s mintha gyönyörködnének megbízatásuk zsarnoki mivoltában.

Az ilyen , minden intelligenczia nélkül való szolgákat legjobb csak akkor bebocsá- tani oroszlán-ketreczükből a termekbe, ha már ott nincs egyetlen intelligens ember sem, mert az efféle oroszlánokkal sehogysem érezheti magát nagyon kellemesen egy czivilizált ember.

*

Láttam egy szemfüles vendéglőst, aki. midőn ismert vendége belépett az üzletbe, ő már tudta, hogy az milyen kedvében van és aszerint kellett vele bánnia a pinezérnek is, kinek ő mindjárt besúgta, hogy ma Így és úgy bánjék vele. Például, hogy ma keveset beszéljen hozzá, vagy ellenkezőleg, mert ha a vendégnek jókedve volt, igen szívesen elbeszélgetett még a borfiukkal is.

*

Jól esik a vendégnek, ha a gazda maga ügyel föl a kiszolgálásra, és maga is segít pótolni, ha valami késik, vagy hiányzik. De azt kevés ember szereti, ha vele beszélgetésbe akar elegyedni.

*

Arra is gondosan kell ügyelni, hogy intelligensebb emberek közé ne kerülhessen olyan egyén, ki nem oda illő. Ezzel nem az van mondva, hogy az ily bárdolatlan emberek ne részesüljenek a maga módja szerint való elbánásban.

*

Ki kell lesni, hogy milyen étel fogy leginkább s azt sűrűbben kell készíttetni.

*

Amely pinezér ellen rövid 'időn csak két- három vendég is tesz panaszt, azt — mint használhatón egyént — azonnal ki kell cserélni.

A jó konyhán és jó italokon kívül legfontosabb a tisztaság és kiszolgálás korrektsége. Ehhez még az is járul, hogy úgy a főpinezér, mint a többi pinezér és fiuk kellemes, rokonszenves arezuak legyenek és gyermeki tisztelettel legyenek a vendégek iránt, mert hát ők is csak azokból táplálkoznak.

*

' f ’

Nagyon ajánlatos, ha elsőbbrangu vendéglőkben az étlap valamely feltűnőbb helyén a gazda pár sorban felhívja a közönséget, hogy kegyeskedjék minden legkisebb helytelenségről neki szólani. Mert csak igy tarthat igazán rendet a szolgálattevő személyzet fölött.

*

Ital vagy étel föl kínálás át igen kevés vendég szereti. Azt csak az étlapon kell élén- kebb betűkkel jelezni.

*

Feltűnő nagy árakat még a legdrágább ételeknek sem jó adni. Inkább az adag legyen kisebb. így sok ember van, ki egy ételből sokat nem tud enni. Azért, amiből csak lehet, adni kell kis adagokat is.

*

Ha valaki valamely garnirungból még egy keveset kér, bölcsebb dolog azért semmit sem számítani. Ez kötelező.

*

Csak az az igazi bölcs vendéglős, ki látszatát sem adja a gyors meggazdagodás szándékának, mert »aki nagyot markol, keveset fog.«