Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-20 / 2. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. január 20. Szimon István BUDAPEST, V. Akadémia-utcza 7. szám. ........... Cse mege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontjain. Kérjen árjegyzéket. ..........— TELEFON 29—60. az üvegen vagy a czimkén fel kell tüntetni a palaczknak törvényes űrmértékűén kifejezett mennyiségét, valamint azt a személyt is, aki a megjelölésért felelős, a személy telephelyének megjelölésével. A palaczkon jelzett mennyiségtől az eltérés sörnél 5 százalék, bornál 8 százalék, pálinkánál 10 százalék lehet, nagyobb nem. Pezsgőre és likőrökre ez a rendelet nem vonatkozik Az élelmiszerdrágaság korlátozása. A „Budapest“ fővárosi laptársunk több előkelő államférfiut és szaktekintélyt megkérdezett, hogy miféle akciót tartanának leginkább czélravezetőnek az egyre fokozódó élelmiszerdrágaság mérséklése, illetve korlátok közé szorítására. Az érdekes czikksorozat közül a legérdemlegesebb nyilatkozatot Aranyossi András fővárosi vadkereskedőnk tette, kinek czikkelyét egész terjedelmében az alábbiakban közöljük : * Az élelmiszerdrágaság általános leküzdését ma már, midőn a közgazdaság valamennyi ága és munkása alkalmazkodott hozzá, nem lehetett többé leszállítani a régi olcsó színvonalra. Tehát ma már ott tartunk, hogy csak a drágaság enyhítéséről beszélhetünk és keresni kell azokat az okokat, amelyek a termelés és fogyasztás közti aránytalanság okait képezik, nem akarok akadémikus fejtegetésekbe bocsátkozni, aminek nem lenne gyakorlati értéke a fogyasztókra, hanem rá akarok mutatni azon képtelen, de orvosolható állapotokra, amelyek Magyarországon, de különösen, a budapesti piacon fennállanak. Ezen okok megvilágításánál a politikát is mellőzöm, de nem mulaszthatom el kijelenti, hogy nálunk a „drágaság elleni védekezés“ agrármerkantil háború jelében történik és a kormány és a városi hatóságok, amelynek- nek módjában volna a bajukon segíteni, magasabb politikai okokból nem hajlandók e kérdésben intézkedni és tehetetlenül nézik a fogyasztók, a kis és középkereskedők keserves vergődését, aminek előbb- utóbb igen szomorú következményei lesznek. A helyi drágaság megszüntetésére a sok ankét eredményekép a főváros megcsinálta a községi élelmiszer-árusító üzemet, amely az utóbbi időben oly helytelen irányba terelődött, hogy abból semmi haszna sincs a fogyasztónak, csak elkeseríti a rokon- szakmáju kereskedőket, akik látják és tapasztalják, hogy ezen üzem nemhogy olcsóbban árusítana, hanem úgyszólván közterhsktől menten drágábban és az általa árusított czikkek nagybani bevásárlási árára — konkurrencziája folytán nagy befolyással van. Nagyon jellemző a mi hatósági intézkedéseinkre, hogy ily primitiv, hozzá nem értő intézkedéssel akar a helyi drágaságon segíteni. Elfelejtkezik arról a megdönthetetlen igazságról, hogy nincs a világon olyan hatóság, amely közvetlenül befolyást gyakorolhatna a kínálatra és keresletre. Nem is beszélve arról a formáról, amelylyel egy millió lakosú nagyigé- nyü város lakosságán segíteni akar. Ugj'’ látszik, hogy a főváros hatósága azt hiszi, hogy ezen balsikerü és sok pénzbe kerülő vállalkozásával már eleget tett kötelességének és a hozzá nem értőkkel még el is hitetik, hogy valami nagyot csináltak. Ha becsületesen meg akarják a kérdést oldani, úgy hozzáértő, minden párton felül emelkedni tudó szakemberek tanácsát kérjék ki és ne akarjanak a városi polgárságot érdeklő ily nagy dolgot csak a látszat kedvéért (kecske és káposzta teória alapján) szemet kitörlő, bürokratikus intézkedésekkel megoldani. Egyik legfontosabb oka a termelés és fogyasztás közti aránytalan árkülönbözetnek, amely igen gyakran 80 százalékot is kitesz, hogy a termelők és fogyasztók közé oly elemek furakodtak be, akik nem mindig korrekt versenyükkel aránytalanul megdrágítják az élelmiszerek árait. Vannak élelmiszerek, amelyek négy-hat kézen keresztül jutnak a fogyasztóhoz. A nagybani bevásárlásoknál, legyen az bármily élelmi- czikk, annak mintegy ötven százaléka oly kezeken megy keresztül, akik hamis árjegyzések publikálásával hatnak a termelőkre és nem szakemberek, hanem esetről- esetre, ha valahol valami nyereségre van kilátás, jelentkeznek vevőkként. A budapesti közönség is nagyban hozzájárul az élelmiszer drágasághoz, mert egész világon a lehető legindolensebb még akkor is, ha az a zsebére megy. Hogy ezt példával is bizonyítsam, csak hivatkozom arra, hogy az egyes élelmiszerczikkekből a központi vásárcsarnokban sokszor oly nagy mennyiség halmozódik fel, hogy ennek uagy része még meg is romlik. Ez pedig azért van, mert háziasszonyaink kész programmal mennek a csarnokokba vásárolni, előre ethatározván, hogy ezt vagy vagy azt fogják venni, tekintet nélkül annak az árára. Holott, ha hozzá szoknának ahhoz, hogy az étlapot ne előre csinálják, hanem azt vásárolnák, amit a bevásárlási napon olcsón kapnak, ahogy ez már a nagy világvárosokban szokás, úgy nagyban hozzájárulnának a drágaság enyhítéséhez. Igen fontos, hogy a fogyasztók közvetlenül is alkalmazkodjanak a kínálathoz, mely esetben a kereskedők arányosabban oszthatják el kalkulált nyereségüket az egyes czikkekre és nem történhetik meg az, hogy mig az egyes élelmiczikkeknek horribilis nagy áruk van, addig a másikat még veszteségre sem képes eladni. Ebből is látható, hogy a közönség is nagyban hozzájárulhat a drágaság enyhítéséhez, csak egy kis jóakarat kellene hozzá. Az alábbi pontokban foglalom össze azon teendőket, melyeket hatóságoknak mi előbb meg kell oldaniok, nehogy odafajuljanak az állapotok, hogy azokon már segíteni sem lehet. A részletkédések taglalásába nem bocsátkozom, mert ily szűk keretben nem lehet a kérdést teljesen megvilágítani és ezéri csak főbb vonásokban említem a feladatokat: 1. Ipartörvényünk módosítandó úgy, hogy élelmezési ipparral csakis szakképzett, hivatásos egyének foglalkozhassanak és több iparágat semmi körülmények közt se lehessen folytatni. 2. Az élelmiszer bizományosok (alkuszok) megrendszabályozandók. 3. Az élelmiszerekre vonatkozó agrár irányú vámpolitika becsületes megoldására kell törekedni 4. Vasúti tarifa politikánkat módosítanunk kell, (Budapest igen sok esetben rosszabb helyzetben van mint sok ausztriai város.) 5. Tisztességtelen cégváltozások és strohmanok neve alatt űzött visszaélések meggátlására uj törvényt kell alkotni. 6. Hatósági hütő; és raktárházakat létesítsünk. 7. A nagybani huskeres- kelmet és általában a piaczi kereskedelmet és általában a piaci kereskedelmet helyes irányba tereljük és rendezzük. így néhány szóban leírva e pár pont nem mond sokat. De az igazi szakemberek, akik ismerik e kérdés minden fázisát, tisztában vannak ezek értékével. Elkeseredve, várják a fogyasztók és kereskedők, hogy a hatóság kecske és káposzta teóriája politikáját sutba dobva, nem tekintve párérdekeket, tényleg komoly akciót kezdjen és nem hoimi „szemkitörlős“ politikát űzzön. A hatóság ne várja meg azt az időt, mikor az elviselhetetlen drágaság úgy a fogyasztókat, mint a kereskedőket egy sorban állítja, mert akkor szomorú következményei lesznek az ilyen akciónak. Ne ankétezzünk, hanem csináljunk is valamit, mert baj lesz. Kimutatás a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatá“-nak 1912. évi társasreggelijein befolyt összegekről: 1/5. Fischer Miksa ur adománya 50 K, Szívós Zsigmond urnái befolyt 9 K, 1/12. Mayer Ferencz 4.20 K, 1/19. Palkovits Ede 6.30 K, 1/26. Maloschik R. N. 3.40 K, II/9. Nősek Ignácz 5.10 K, 11/16. Némady Mátyás 2.70 K, 11/23. Müller Károly 3.70 K, III/1. Frenreisz István 10.70 K, III/8. Schnell József gyűjtése 6.40 K, III/15- Vrabetz Gusztáv 11 K, III/22. Oláh Gyárfás Mihálv 7.60 K, III/29. Kovács E. M- 10 K, IV/12. | Putnoky István 8.40 K, IV/19. Wagner VilSzent Margitszigeti üditőviz A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. ■ Telefon utján adott rendelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. -------- Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
