Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-06-20 / 12. szám
XXIX-ik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1913. junius 20. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Előfizetési ár: 3pész évre. . . 12 kor. Félévre ................6 kor. lá romnégyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , IHÁSZ GYÖRGY. I., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Vendéglős-iparunk képesítése. A képesítés kérdése iparunk fejlő- ésének sarkalatos feltétele, a ma- ;yar vendéglősök összességének régi haja. Természetes ez, mert hát ipa- unk legégetőbb baja, mint a ven- églők túlságos száma, a kontárok s spekulánsok tisztességtelen ver- enye, mind a képesítés hiányából zármazik. Ennek a jogos és okszerű óhaj- ísnak a teljesülését az ipartörvény íódositásától reméljük. Reméljük edig annál is inkább, mert az ille- íkes minisztérium már ezelőtt tiz vvel elkészült a módosításhoz szük- éges anyag összegyűjtésével, amely nnak idején három vaskos kötetben nyilvánosság elé is került. Ennek a gyűjteménynek III. kötetben vannak összefoglalva azok a ivánságok és javaslatok, amelyeket z iparosok köreiből tettek az ipar- irvény miként való módosítására, •tt találjuk a mi szakmánkra vonatozó javaslatokat is, amelyek kérvény lakjában terjesztettek a kormány lé. Ezeknek elseje a vendéglők, kávé- ázak és kávémérések záró-óráját rszágos törvénynyel kívánja s2abá- roztatni. A második azt kívánja, ogy minden ipartársulat kebelében mczér-iskola állíttassák. A harmadik éri a vendéglői ipar képesítéshez kö- *sét. Az első kérelem a hatósági zakla- istól és önkénykedéstől akarja meginteni a vendéglősöket, amire színin nagy szükség van. Az ipartársulatok kebelében szak- kolák létesítésének kívánalma mint- yy megelőző teljesítése a képesítés övetkezményének s egyszersmind vele nyomást akar gyakorolni a képesítés szükségének elismerésére; mert amely mesterség megtanulásához iskola kell, abba nem lehet belecsöppeni, abba gyakorolni kell magát. A képesítés kérelmezését az 1896-iki országos kongresszusunk határozta el s magukévá tették a budapesti és a vidéki ipartársulatok. Iparunk képesítéshez kötése mellett foglaltak állást az országos iparegyesület s a győri, pozsonyi, szegedi és nagyváradi kereskedelmi- és iparkamarák. Részben vagy egészben ellenezték a képesítést a soproni, aradi, beszterczebányai, brassói, debreczeni, fiumei, kassai, marosvásárhelyi, mis- kolczi, pécsi és temesvári kamarák. A képesítést ellenzők legerősebb érve az volt, hogy a vendéglői ipar üzéséhez, különösen a nagy városok szállodáinál és vendéglőinél nagy tőke szükséges s igy a közönség kárára a képesítéshez kötöttség a nagy tőkét elzárná ettől a vállalkozástól; pedig a képesítéshez kötött pinczérek és vendéglősök ritkán rendelkeznek a nagy befektetést igénylő üzletekhez megfelelő tőkével; tehát a képesítés nemhogy előmozdítója, hanem akadálya lenne a vendéglői ipar fejlődésének. Látszólag helyes ez az okoskodás, de mindjárt elveszíti ezt a látszatát, ha a kérdés mélyére tekintünk. Igaz, hogy némely szállodai és vendéglői vállalkozáshoz nagy tőke szükséges, ámde az ilyeneket úgyis társaságok szokták létesíteni s jövőre még inkább, úgy, hogy a nagy tőkének is biztosítva lesz a vállalkozás módja; mert az ipartörvény csak azt köti ki, hogy a képesítéshez kötött iparágaknál, ha az engedélyes nem bir képesítéssel, vagy társul, vagy pedig üzletvezetőül képesített egyént szerződtessen. A törvénynek ez az intézkedése tehát nem zárja ki a tőkét a képesítéshez kötött iparoknál való vállalkozásokból, ami hátrányára volna ezeknek az iparosoknak; csak biztosítani akarja azt, hogy a képesített iparosok a tudatlanok és kontárok által ki ne szorittassanak önön szakmájukból; meg ne fosztassanak szakszerű kenyérkeresetüktől a spekuláció által. így van ez a mi iparunkban is. Éppen ezért reméljük, hogy a tör- * vényhozás mielőbb be fogja látni a képesítéshez kötés előnyeit s törvénybe iktatja ezt a régi óhajtásun- kát. Ihász György. A kifözési foglalkozás rendszabáiyözása. (A m. kir. kereskedelmi minisztérium 12.531 —1913. sz. határozata.) A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek 1888. évi 46564. szám alatt hozott határozata kimondotta, hogy iparűzésnek nem tekinthető az, ha valaki saját háztartása folyományaként idegeneket kialkudott készpénzbeli fizetésért, vagy más ellenérték nyújtása mellett élelmez. Egy szabad királyi város tanácsa — tekintettel ama körülményre, hogy a kosztadás különösen a vidéken igen elterjedt, keresetszerü, jövedelmezőségre alapított üzlet, amely hatalmas versenytársa a vendéglősiparnak — ama kérelemmel fordult a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy 2 kosztadási, illetőleg kifőző foglalkozásnak országos rendszabályozását körrendeletileg eszközölje, azonban a miniszter a kérelmet figyelembe vehetőnek nem találta, minthogy az a kérdés, vájjon jelzett foglalkozás iparszerüen üzetik-e, minden adott esetben a fennforgó körülményekhez képest dönthető csak el, minthogy továbbá az iparszerüség általános ismérvei köztudomásúak lévén, azoknak közlése iránt intézkedni feleslegesnek mutatkozik. Schätz József Telefon 57-22. sörnagykereskedö : Telefon 57-22. Budapest, Vili., Práter-u. 47 Károly István főherceg angol Porter sörének főraktára. Dreher Antal sörfőzdéi részvény-társaság főelárusitója. Az „Első Magyar Részvény Serfö'de“ főelárusitója. Jos.SedlmayrBierbrauereizum Franziskaner-Keller A.-G. müncheni nagy sörfőzde magyarországi képviselője. :: Ajánlja cégét a tisztelt vendéglős és kávés urak figyelmébe
