Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-04-05 / 7. szám

1912. április 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 hét . nevezni a vércseszerü rikoltozásokat. Ennek a korcsmának az egyik oldalán volt a vádlottak padja, melyen rendesen nők fog­laltak helyet, de állandóan józantalan álla- botban. A kiszolgálást csupán egy hatalmas testű pinczér teljesítette, aki azonban nevezetes férfiú volt. Éjjel-nappal izgatottan fel és alá szaladgált s aki a tisztelt vendégek közül útjába akadt azt egy ökölcsapással vagy a földre teremtette, vagy a „vádlottak padjára“ a hölgyek közé lökte. Hitelezni ebben a vendéglőben sem járt gonddal, mert egy­általán nem hiteleztek. Ha az utolsók közül utolsórój lehet be­szélni, hát volt a párisi apase vendéglők közül a „Moe aux Beaux“. Ebbe először egy sötét folyosóra ért, azután egy piszkos udvaron keresztül lehetett bejutni. A ven­déglő helyisége maga volt a szenny, piszok és a förtelem pokla. Tizenöt nagy asztal mellett ott ült Páris salakjának a legalja. Vakságot, sántaságot, bénaságot szimuláló koldusok, köztük olyanok, akik látható test­részeiken undorító sebeket marattak. Itt volt a tolvajok, rablók, betörők és gyilkosok tár- saáaga a fegyházból kikerült tekintélyekkel. Akinek itt nem volt pénze, ott is kapott egy darab kenyeret húst, azzal a kikötéssel, hogy azt legközelebbi koldulásából, lopásából avagy rablásából megfizeti. És meg is fizette A „Moe aux Beaux“ nincs többé. Fényes, pa­lotában, fényes vendéglő váltotta fel. Ne irigyeljük Páris nagy ragyogásait. En­nek a nagy ragyogásnak nagyobb az ár­nyéka is. Társas reggelik. Április 5-ikén: Nagypéntek szent ünne­pén nem tartatik társas reggeli. Április 12-ikén: Putnoki István étter­mében IX-, Ferencz-körut 2. A „Főherczegi halászati Központ“ (Apa­fin) mai számunkban közölt hirdetését ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV, Türr István-utcza 7. Telefon 11—48..) „Jó barátok“ összejövetelei: Április 10-én Máyer Istvánnál, IX., Dré- gely-utcza 7. Április 17-én Schmied Konrádnál, VII., Aréna-ut 5. Április 24-én Kovács Pálnál, VIII, Né- met-utcza 53. KÜLÖNFÉLÉK. Nagypéntek. Ma van Nagypéntek, Krisztus kínszenvedésének napja. Jézus (Józsua, Jehozsua, Jehova, az Üdv) a régi zsidóknál gyakori személynév. Különösen fontos Názáreti Jézus vagy Krisztus Jézus, görö­gül : a megváltó Jézus, a keresztény egy­ház megalapítója, ki a zsidóvallásban fog­lalt isteni eszméket a korlátolt nemzeti felfogás szűk köréből kiemelte s az összes emberiség szellemi kincsévé tette. Az Em­berfia harmincz éves volt, mikor tanítását megkezdette. Három évi működése után keresztre feszítették. Az első tavaszi hold­tölte után való napon, pénteken adá ki nemes lelkét, az akkori időbeosztás szerint 9 órakor, ami alatt délutáni 3 órát kell érteni. Meghalt elveiért, 1878 évvel ezelőtt. A nagy vértanú utolsó szavai ezek való­nak : Eli, Eli, lama sabaktani ! Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engem ! Nagy­pénteken, protestáns keresztény testvé­reink legnagyobb ünnepén a római ka- tholikus hívek tömegesen zarándokolnak a Megváltó szent sírjához, a templomok­ban pedig Faludi Ferencz, a Societas Jesu tagjának és a XVIII-ik század tekintélyes magyar Írójának Keresztények sírjatok, Mélyen szomorkodjatok, Keseregjen minden szív: # Aki Jézusához hiv kezdetű örökbecsű, remek alkalomszerű egyházi költeményét éneklik a keresztény­ség nagy gyásza jeléül — orgona kiséret nélkül. Mig a protestánsok a következő zsolozsmát éneklik : „Krisztus ártatlan bárány, Ki érettünk meghaltál, Nagy engedelmes voltál A rettenetes kínban. Bűneinket viselvén Minket megváltottál, Irgalmazz nekünk, Hallgass meg minket! Oh Jézus! óh Jézus/ Előfizetési felhívás. Kérjük barátainkat, hogy előfizetéseikről ne feledkezzenek meg. Az előfizetési dij a lap homlokán olvasható. Tisztelettel a „Vendéglősök Lapja“ kiadó- hivatala. Vendéglő átvétel. Csuti Gyula kartársunk a Hold-utcza 11. szám alatti vendéglőt vette át. Csuti Gyulát ismeri mindenki, jó konyháját felesége intézi, jó bort pedig ő ád. Itt említjük meg, hogy volt főpinczéré- nek Ebenspanger Gyulának ő volt a nász­nagya. Esküvőjük a Deák-téri ev. templom­ban volt megtartva. Családi öröm. Csuti Zoltán fővárosi ven­déglős barátunkat kedves neje egy egész­séges fiú gyermekkel ajándékozta meg. Az uj szülött Gyula nevet nyert a szent ke- resztségben. Keresztszülői voltak Csuti Gyula kartársunk és kedves neje. De eljött leszármazásához és magyar nemes fajunk gyarapodási szent ünnepélyéhez az öreg apa is, ki nyugalmazott református tanító. Szép ünnep volt ez. Mi is elvittük szivünk ajándékát: az igaz magyar barátságot, mert örvendjünk, mikor magyar születik e vi­lágra. Magyarország borforgalma január hónapbae. A m. kir. központi statisztikai hivatal sze­rint Magyarország borfargalma volt január hónapban: Behoztunk: bort hordóban 19.773 mmt.-t 935,409 korona értékben (Ausztriá­ból 19,659 mm.-t); bort palaczkban 253 mm.-t 33.902 K értékben (Ausztriából 228 mm.-t); pezsgőbort 391 mm.-t 116.518 K értékben (Ausztriából 75 mmt.-t). Kivittünk: folyékony borseprőt 1251 mm.-t 15.953 K értékben (Ausztriába az egészet); bort hordóban 118.955 mm.-t 4,996.110 .korona értékben (Ausztriába 117.015 mm.-t); bort palakban 308 mm.-t 34.188 K értékben (Ausztriába 248 mm.-t) ; pezsgőbort 294 mm.-t 41.748 K értékben (Ausztriába 266 mm.-t). Hány korcsma van Magyarországon? A legutóbbi statisztikai kimutatás szerint Magyarországon nem kevesebb, mint negy­venezer vendéglő és korcsma üzlet van üzemben. Ezeknek nagyrészében azonban — sajnos — nem képzett, intelligensebb egyén a vendéglős, vagy korcsmáros. Alig négyezerre lehető azoknak a korcsmáknak a száma, ahol szakismerettel biró s leg­alább is elemi iskolákat végzett ember a korcsmáros. Különösen a felsőmagyaror­szági falvakat lepték már el eddig is a Galicziából bevándorolt bor- sör és pálinka­mérők, de a Délvidéken s Erdély egyes részeiben sem sokkal különbek az állapo­tok. Mindezek az adatok szinte kiáltva igazolják, hogy nem késhetik immár so­káig az idő, mikor a vendéglős és korcs­máros ipar is a képesítéshez kötött ipar­ágakhoz soroztatik s nem csaphat itt fel közöttünk is korcsmárosnak a pénzügyi hatóságok jóvoltából minden jött-ment világcsavargó, aki a becsületes magyar vendéglős és korcsmáros iparosságnak csak szégyenére válik, A maiagai borról. A maiagai kerület, Spanyolország ezen bortermelés tekinteté­ben legjelentékenyebb vidéke a fillokszera pusztításai előtt több mint százezer hektár szőlővel beültetett területtel diczekedett. Lassankint mindinkább fogyott e terület és ma már csak mintegy 35 ezer hektárt tesz ki. Kétféle szőlőt terem e vidék: a Pedro Ximent, mely bortermelésre szolgál és a Moskatelt, amely a kitűnő hires aszalt szőlőt szolgáltatja. A leszüretelt szőlőt leg- nagyobbrészben magukon a szőlőhegyeken préselik ki és kis hordókba rakva öszvér­rel szállítják raktárakba. Itt a szőlő nagy téglatartályokba kerül, melyeket ma már lassankint fából valókkal helyettesítenek. Kivitelre kerülő finom borok az u. n. Color és különböző fehér fajták. Az előbbi nem egy bizonyos fajta szőlőből készült, hanem a következő anyagok keveréke: 1. must, melyet sajtó utján a Pedró Ximen fehér szőlőjéből nyernek, 2. a Vino Malestronak nevezett must, amely mielőtt erjedésbe menne át, addig főzetik, amig 17 fokot nem mutat, 3. oly must, melynek szőiő- czukor-anyagát addig konczentrálják amig karamelt nem nyernek, 4. Vino Color égetett és erősen koncentrált must. Ehhez viz is járul és ez az, ami a malagabornak színét adja, az aetherikus anyagok, melyek a bornak kellemes zamatját kölcsönzik, idővel szaporodnak és aromájuk mindig jobb lesz. A maiagai kikötőből exportált fehérborok különböző neveken ismerete­sek: Xeres, Manzanilla stb. Mielőtt a Fedro Ximen szőlőt kipréselik, napnak teszik ki, hogy víztartalmának egy részét elveszítse. A száz év előtti óriási bortermés. Miatnz egykori krónikák( feljegyzik, most éppen száz esztendő előtt 1811-ben olyan bőtermést adó szüret volt Európában, aminő azóta nem volt. Különösen Magyarországon szüreteltek annyi mustot, hogy nem volt elég edény amibe el- szürjék. A szőlő felét is a tőkén kellett hagyni. Boldog boldogtalan ingyen juthatott borhoz, csak edénynyel jött legyen érte. Nem­csak a hordók, kádak, főzőedények, hanem még a vizes kannák, sőt még a teknők is megteltek borral.)iTermészetesen a bőtermés következtében a bornak leszállód az ára, az az, hogy nem is volt ára. Aki a vendéglőbe, korcsmába betért ha enni valót .rendelt, annyi bort ihatott fizettség nélkül, amennyi csak beiéiért. És sajátságos, de talán éppen ezért a pálinkát ekkor sem itták az emberek, sőt nem is1 ittak pálinkát, azért nem voltraz alko­holizmusnak betege. Műbőrről, hamisított borról, borpancsolásról még akkor szó sem lehetett, bár a száz év előtti időkben voltak már borhamisítók az országban, amit bizo­nyít az, hogy elődeink szigorú törvényeket alkottak a borhamisítók és a bort vízzel megrontó gézengúzok ellen. Ezek a boldog idők azonban mindörökre lejártak. Ma már akármilyen bőven ontaná a szüret a mustot elraktároznák azt az óriási czementtartá- lyokba. Bizony a százesztendei bőtermés­ből ami számunkra is elraktározhattak volna ily módon néhány ezer hektolitert dédapá­ink, legalább a késő unokák most megtudnák, hogy mi’mellett busult akkor, fájdalmában a magyar.

Next

/
Thumbnails
Contents