Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-03-05 / 5. szám
1912. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyngbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Válla!at. Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. Az asszonyok közt is sok van, Kik iddogálnak titokban. A molnárok mind borivók, Viz ivástól iszonyodók! S megteszik, hogy napról-napra Felöntenek a garatra. Gazdatisztek azt szeretnék Ha a felhőből bor esnék. A járási szolgabiró, Mind iszik ex offició! Jobban iszik az iparos, Mint az itatós papiros. Lap kiadók, zsurnaliszták, •Mind csupa alkoholisták. Iszik a sok végrehajtó! A torka nagy kitárt ajtó! Nyomdászok és betűszedők, A jóbortul be-beszedők. Operista és karmester Berúgni néha nem restek A kéményseprő ha kapar, Az is mind bort inni akar, Bort ha inni nem kap hamar, Akkor inkább nem is kapar. Vasutyi alkalmazottak, Szintén idogálni szoktak, A bort mindannyi szeretyi, De vasutyi hát tehetyi! Isznak királyok, herczegek! Ok is csak gyarló emberek. Mind akik itt jelen vannak, Hívei az alkoholnak. Maga a vén föld is iszik, Mikor borral megöntözik. A poéták, a színészek, Borivásra mindig készek. Csak egyedül én nem iszom, Aki ezt a verset irom . . . Én nem iszom, bizony Isten, Ha pénzem és borom nincsen. Alkalmilag megemlítjük, hogy lapunk hasábjain többször lesz alkalma az olvasó- közönségnek Kó'mives Imre nevével találkozhat, mert állandó lakója lesz a fővárosnak. A most 73 éves öreg — de még mindig jó erőben levő — színészt nagy szerencse érte. Tudnivaló, hogy ő Bauman Károly nejének az édesapja. Aki az And- rássy-uti „Országvilág“ kávéházat sok ezer koronáért megvette, s bele költözvén, ipához, aki néhány év óta a vidéken tartott magánelőadásokat, a következő, de -széles értelmű rövid levelet intézte: „Kedves Kőmives Tata ! Nem mulaszthatom el arra nézve megkérdezni, hogy mikor hagyja már abba a vidéki ambulációit. — Nem méltó Ön arra! 55 évig eleget küzdött már a kultúra utján. Jöjjön közibénk ! Önnek hátralevő napjait bearanyozzuk! Szóval Önnek nyugalomra, az 5 unokának pedig nagyapára van szükségei Nos, mit szól hozzá? Öleli: Bauman Károly és neje, Kőmives Jolán.“ Erre az lett a válasz, hogy személyesen megérkezett s most ott van szerettei között, kik mindnyájan igyekeznek apjuk ígéretét beteljesíteni. De meg is érdemli a jobb sorsot. Sőt megérdemli, hogy a most küszöbön levő szinészközgyülés is megemlékeznék róla és megérdemelt jutalomba részesítené az agg színészt, Jcinek fényes mult van a háta mögött. Ő építette 1869-ben a fővárosban az első Magyar Színkört, saját költségén, Nem adott ahoz egy krajczárt sem a nemzet, sem a fővárosi közönség. Az ő nyomdokán épült aztán az István-téri Miklós színház is, melynek ő társigazgatója volt. Aztán épült a Népszínház s igy sorrendben a Király és Migyar színház és most rohamosan a többi. Még 69-ben németajkú volt a főváros. A fairaszok közt csak a Nemzeti Szinház és Kőmives Imre szinlapjai voltak magyarok. a többi mind német. Az ő színészei, kik közt a fővezér volt Tamásy József, adták meg a jelszót, ahol csak megjelentek a nyilvános helyeken, hogy „Magyarul kell beszélni, mert Magyarország fővárosában vagyunk“. Nem is hangzott el hiába az ige. Ez a jelszó, mint egy tüzes üstökös vonult a főváros légkörén s rövid napok alatt mindenfelé ez a hang ütötte meg a füleket: „Magyarul kell beszélni!“ Neki nemcsak a szinészegyesület, de az egész nemzet hálával tartozik. Azért ő soha sem követelt. Szótlanul, szerényen, nem számítva jutalomra, eltávozott vidékre. Hosszú évek során át, mint elsőrendű színész működött a debreceni, aradi, szegedi, kassai, pécsi, fehérvári, győri, kecskeméti színházaknál. Volt színigazgató Pécsett, Nagyváradon, Kecskeméten, Budán, Székesfehérvárott, Veszprémben, Esztergomban, Balatonfüreden s az utóbbi időkben Steierország határszélén tartott magyar nyelven magánelőadásokat a vend atyafiaknak, kik nagyon szívesen hallgatták az ő humoros előadásait. Most itt van a fővárosban. Mi azt kérdeztük tőle: Hogy lehet az, hegy ön építette itt az első magyar színkört és most a sok szinház közül egynek sincs oly igazgatója, aki önt legalább a méltányosság tekintetéből is szerződtetné, ha nem is első, legalább epizodikus szerepekre. Ö az ő csendes, de ötletes humorával felelte: Erre egy régi népdallal válaszolok : Én ültettem a dióját, Más köti hozzá a lovát.“ A szerkesztő. MEGHÍVÓ a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata által 1912. évi márczius hó 7-én, csütörtökön, a „Fővárosi Vigadó“ összes termeiben rendezendő Éá JÓTÉKONYCZÉLU BÁLRA Ö Védnök: Özv. CSANTAVÉRY TÖRLEY JÓZSEFNÉ úrnő Diszelnökök: Dr. BÁRCZY ISTVÁN polgármester, GLÜCK FRIGYES, ipart, elnök, GUNDEL JÁNOS ipart. tb. elnök Tiszteletbeli elnökök: Burger Károly, Francois Lajos, Glück E. János, Kommer Ferencz, Malosik Antal, Müller Antal, Palkovics Ede, Pelzmann Ferencz, Pfender Emil, Szente Imre. Rendező-bizottsági elnök: Petanovits József. Pénztárnok: Wilburger Károly. Alelnökök: Baar József, Jajczay János. Czigánybiró: Bokros Károly. A tiszta jövedelem 10% a a szállodások, vendéglősök, pinczérek stb. orsz. nyugdíjintézete javára, 10°/°-a a vendéglősök és pinczérek menedékház-alapja javára, 10%-a a vendéglősipari munkanélküliek segélyalapjára, a többi a budapesti vendéglősszakiskola és ingyenes munkaközvetítő fentartására fordittatik. Jegyek a meghívó előmutatára mellett válthatók az ipartársulati irodában (IX., Lónyai-utcza 22. sz.) Wilburger Károly pénztárnok urnái (VII., Óvoda-utcza 51. sz.), továbbá minden szállodában, vendéglőben, valamint este a pénztárnál. Pénzküldemények Petanovits József ur czimére intézendők (Metropole-szálloda). Felülfizetéseket a jótékonyczélra köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Kezdete este 9 órakor. Személy-jegy 6 kor. Család-jegy (1 ur és 3 hölgy) 10 kor. Honvéd-zenekar.
