Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-12-05 / 23. szám

1912. deczember 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 NAGY IGNACZ e pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest; VII.; Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- reCési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészüiékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölőzuzók, erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke = Pinggau. = Ezüstlakodaiom. Herz R Rezső fővárosi .vendéglős, az erzsébet-tári kioszk bérlője és kedves neje abból az alkalomból hogy isme­rőseik ezüstmenyegzőjük alkalmával üdvöz­leteikkel halmozták őket el, ez utón is hálás köszönetüket nyilvánítják. Halálozás. Balogh Mihályné Schárhánn Ferencz fővárosi vendéglős anyósa, életé­nek 63-ik évében múlt hónap 27-ikén jobb­létre szenderült. Temetése nagyszámú elő­kelő közönség részvétele mellett ment végbe. Béke poraira! - Szentgyörgyi Ferenc kassai kávéháztulajdonos barátunkat és ked­ves nejét mély családi vesztesség érte, for­rón szeretett Í5 éves Ferike fiuknak múlt hónap 19-ikén történt elhunytával. Mint a gyászjelentés is mondja »Lehullott az élet fájának egy fiatal hajtása!« A korán elköl- tözöttel angyal kellett az Égnek. A bánatos szülők találjanak, enyhülést a vallás vigasz­taló erejében! Újévi üdvözletek. Régi szokásunkhoz hí­ven az újév napján megjelenő számunkban közölni fogjuk mindazok újévi üdvözleteit kik azt előre megrendelik s a 2 korona közlési dijat legalább is folyó hó 22-ig be­küldik. — A »Vendéglősök Lapja« kiadó- hivatala. Nemesszivüség. M a 1 o s i k Antal, ipartár­sulatunk örökös diszelnöke, ki nem régen oly fejedelmi alapítványt tett az elszegénye- det vendéglősök részére, szülővárosát pe­dig harangokkal és egy remekalkotásu szentháromság szoborral látta el, újabban nemes szive sugallatának ismét fényes ta- nujelét adta. Ugyanis a -»Magyar Szakírók Országos Egyesülete« múlt hónap 24-ikén ünnepelte fennállásának 10 éves évforduló­ját, mely alkalommal az egyesület elnökéhez a következő levelet intézte: »Ngs. Gelléri Mór urnák, kir. tanácsos,; az Orsz. Iparegye­sület igazgatója stb. Budapest. Nagyságos kir. tanácsos Ur! Szeretve tisztelt barátom! A »Magyar Szakírók Országos Egyesülete« ,f. év november 24-ikén tartandó tizedik ju­biláns közgyűlése alkalmából országszerte osztatlan közbecsülésben álló személyed iránt viseltetett nagyrabecsülésemnek és őszinte baráti szeretetemnek kívánom látható jelét adni, mikor az általad létesített »Magyar Szakírók Orsz. Egyesülete«, nevedet viselő »Gelléri Mór alapja« gyarapítására 500, azaz ötszáz koronát ajánlok fel és arra kérlek, szíveskednél ezen elhatározásomat egyesü­leted közgyűlésének bejelenteni. Több mint négy évtizeden át a szakirodalom terén, a társadalmi életben és számos emberbaráti intézményben megszakítás nélkül kifej­tett eredményes és sokoldalú munkásságod rég megszerezte már neked azt az elisme­rést, melynek birtokában nyugodtan tekint­hetsz vissza munkádra és nagy alkotásaid hosszú sorára és ezért' boldog vagyok, hogy ma, amidőn a szakírók jubiláns közgyűlé­sén újból egy hézagpótló, közhasznú ás nagy jövőre hivatott alkotásodnak ünnepnapját ün­nepeled, ünneplő, szerető és tisztelő bará­taid sorában én is helyet foglalhatok. Fo­gadd egyebekben kiváló tiszteletem és igaz nagyrabecsülésem biztosítását, melylyel ma­radok igaz barátod«. A közgyűlés e beje­lentést lelkes éljenzéssel és tapssal vette tu­domásul. Egy régi lakoma. Nemcsak a mai, ha­nem a régi Amerikában is a szertelen­ség és a mértéktelenséég vitte az ural­kodó szerepet, úgy, hogy bizonyos dolgok­ban már az akkori emberek se ismertek határt. Legalább is ezt lehet következtetni annak a lakomának leírásából, amelyet 1740-ben rendezett George Nevű barátai, a főnemesség s a papság tiszteletére, afö­lötti örömében, hogy yorki érsekké nevez­ték ki. A lakoma étlapját még ma is őrzik a londoni levéltárban, azonkívül egy króni­kás külön is följegyezte, hogy mit fo­gyaszottak el a vendégek. Fölhordtak az asztalokra nyolczvan hízott ökröt, hat bikát, háromszáz disznót, háromszáz borjut, há­romezer ludat, háromezer foglyot, száz házi nyulat, négyezer galambot, kétezer1 tyú­kot, hétszáz fácánt, négyezer kacsát, négyszáz teknős békát, háromszáz csukát, ezer tányér geléet, egy sereg mellékételt, azonkívül há­romezer hordó sört és száznégy hordó bort. A krónikás, aki följegyezte ezeket, meg­emlékezik arról is, hogy hányán készítették el az ételeket. A konyhában hatvankét ud­varmester vezetése mellett kilenczszázhetven szakács és tizenöt szakácsinas működött. Annyi bizonyos, hogy a lakomára össze­gyűlt vendégek nem maradtak éhesen. Az élelmsszerhamisitók ősökre tekinthet­nek vissza. Már a legrégibb időben is voltak olyanok, akik különösen a tejet szí­vesen hamisították. Puy de Dom városá­nak levéltárában a közelmúltban régi ok­iratokat találtak, amelyek arról számolnak be, hogy miként büntették akkor a tejha- misitókat. »Aki a tejbe vizet kever, — igy szolnak a följegyzések, — annak a torkába hosszú nádszálat kell dugni és azon a hamisított tejet addig kell lecsur­gatni, amig a gazember meg nem fullad.« — »Aki hamisított vajat mer eladni, — mondja tovább a rendelet, — azt pellen­gére kell állítani, a vajból pedig jókora darabot a fejére kell tenni és igy a napra kitenni a gyalázatost, hogy hallja, a gya- lázó, szidalmazó szavakat.« — »Ha va­laki rossz tojást ad el, azt is ki kell kötni a szégyenfa alá, a tojásokat pedig szét kell osztani a gyerekek között, hogy azo­kat az arczába dobhassák, mert nem érde­mel kíméletet az olyan hitvány, aki ember­társai egészsége ellen tőr.« — így szól­nak a régi írások. Igazán nem volna kár ezeket a rendszabályokat felújítani. A hosszú élet 5 aranyszabálya. Frederic könyvbarát, veit profeszor, ügyvéd történet- könyvbarát, volt profeszor, ügyvéd, történe- iró és utazó, most ünnepelte 81-ik születés­napját Hankhurstban, ahol jelenleg kertész­kedéssel foglalkozik. A sok üdvözlő közt fölkereste őt egy hírlapíró is, aki az iránt érdeklődött, hogy az öreg tudós minek kö­szönheti vas egészségét? - Harrison sze­rint az egészségnek a következő 5 arany- szabálya van; 1. Tartózkodás dohánytól, szesztől és hasonló izgató dolgoktól. Nekem elég na­ponta egy falat ürühus és rizs-puddingU 2. Az asztaltól úgy kelj föl, hogy még legyen étvágyad. Az emberek túlsókat esz­nek. 3. Naponta legalább 2 órát sétálj a szabadban, akármilyen az idő. 4. Ne aludj többet 8 óránál. Aki so­kat eszik, sokat dohányoz és keveset sé­tál, nem alhat jól. 5. De mindennél fontosabb: légy meg­elégedett azzal, ami van. A dolgokat fo­gadd nyugalommal. — Ami engem illett — folytatta — én boldog vagyok, mert olyan egészségesnek, frissnek érzem magamat, mint 20—25 éves koromban. Összes érzékeim épek, szem­üvegre most sem szorulok. Á Kugler Henrik utóda Gerbaud r.-t. 1912. augusztus végén lezárt mérlegében 3 és fél millió K alaptőke mellett 1,849.612 (az előző évben 1,575.376) K bruttó jövedelmet mu­tat ki, amiből a bőségesen felszámított költ­ségek és leírások levonása után 439.350 K tiszta nyereség marad a zelőző évi 332.697 K-val szemben. A társaságnak az adóköteles nyereség csökkentésére irányuló leírásait jel­lemzi, hogy értékcsökkenési alapjai három év alatt 1,331.127 K-ra növekedett a gyári épü­let és berendezés összesen 3,840.492 K mér­legszerű értékével szemben. A borravaló fizetés. Érdekes elvi jelentő­ségű döntést hozott a kereskedelemügyi mi­niszter. A szabadkai kerületi munkásbizto- sitő pénztár kihágási eljárást indított Láng János vendéglős ellen, mert egyik pinezérét csak húsz korona havi fizetéssel jelentette be, a pinezér borravalóból származó jöve­delmét nem említette fel. A miniszter alsóbb fokú kihágási bíróságok ítéletével ellentét­ben kimondta, hogy a borravaló a fizetés kiegészítő része, mert nem tételezhető fel, hogy egy pinezér húsz korona fizetésért vál­lalkoznék oly terhes szolgálatra. A pinezé- reknek borravalóból álló jövedelme a be­tegség esetére való biztosítás alapjául vett bér vagy fizetés összegébe beszámítandó. E rendelet alapján á munkásbiztositó maga­sabb napibérosztályba sorozta a pinezére- ket, borbélyokat és kéményseprőket. COGNAC CZUBA-DUROZIER & CIE FRAKCZIA COMAC-GVÁR PROMNTOR. ■■■ Alapittatott 1884. ■■■

Next

/
Thumbnails
Contents