Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-10-20 / 20. szám

V JliiMJEljrl^U^UlV LAPJA 1912. október 20. — Csak én vagyok. — Hát az ki, aki a túlsó házban lakik, aki a szobaasszonyokat is magánál tartogatja? — Az dr. X. ügyvéd. Közben, hogy a bonyodalom megoldód­jék, belépett a szóban levő ügyvéd is, aki általános kaczagás közt tudtára adta a gali- cziainak, hogy igenis, — nemi ő a vendéglős, a nála volt úri ember nem pinczér, a két asszony nem szobaasszony, hanem az egyik az anyósa, a másik a felesége. A derék kazár azonban még mind ezek hallatán sem jö t zavarba, hanem egész lelkinyugalommal igy szólt az ügyvédhez:- Az nem tesz semmit. A maga lakása jobban tetszik nekem. Szívesen adok egy- korcna ötven fillért. Nem kaphatok ott szo­bát? A dohányzás. Aligha van még tárgy, melyet any- nyian és annyi oldalról kezdtek volna di, mint a dohányzás kérdését. Először a vallás rugaszkodott neki, majd az [illem és végül a higiénia. A vallás rohama nem tartott sokáig, mert ,a XVII. század köze­pén [minden buliázás, minden tilalom és pokoliüzzel való fenyegetés ellenére is dere­kasan elterjedt egész Európában, bár álta? lánossá csak a XV111. században lett. Ami­kor megengedték nagynehezen, akkor a hatóságok szorongatták ,meg, adóval sújt­ván a dohányost. Amikor ez is megvolt, meghódolt i'eíőtte minden terület, csak a szalon ajtaja 'maradt zárva. A cigaretta és szivar még nem ismeretes és a patriarchális pipa füstje ugyan csak csavarta a preciózi- tás kora hölgyeinek finnyás orrocskáját. Ez­zel a füstokádó szörnyeteggel nem léphetett be sehová a chevalier, azért kitalálja a dohányzás elegánsabb és kecsesebb módját, a burnótozást, melyből egy csipetnyi szip­pantás kellemes tüszszentésre ingerli az or­rot. A burnótozás a hajporos hölgyeket is meghódítja s polgárjogát a szalonban senki sem meri kétségbe vonni, legföljebb egy két túlzott poéta; például Schiller, Goethe azonban előkelő mozdulattal kezelte a bur- nótes szelenczét. Nálunk magyaroknál máso­dik hazára talált a dohány. A nagy pipáról és kevés dohányról szóló kurucz példaszó eléggé ékes dokumentuma ennek. A régi faragványos, cseresznyepirosra szitt tajték­pipák egészen külön müfajszámba mentek, melyet dicsekedve mutogattak egymásnak eleink. ’Később divatba jött a szivar és czigaretta s ekkor már olyan univerzális él­vezet vloliil a dohány, hogy illik, nemillik oka­datolással nem merte megtámadni senki. De jöttek az orvosok, akik kijelentették, hogy a dohány árt. Tépi, roncsolja az idegrend­szert, mégrontja a tüdőt, butítja az agyvelőt. Erre a nagyhangú kijelentésre cáfol most rá dr. Fillibért amerikai orvos, aki fölötte! érdekes, lebilincselő előadásu könyvében élesen cáfolja ezeket az orvosi kijelentéseket, anfelyeket eddig a tudomány nem igazolt, nem bizonyított be, csupán egyes emberek szubjektív nyilatkozatai, melyek mindjárt el­vesztik értéküket, mihelyt nikotin hatása ugyanis nem állandó, ez az inger múltán maga is elmúlik, utókövetkezése nincsen, leg­feljebb a tömeges élvezetnél, de akkor sem a nikotin rossz hatása okoz zavart, hanem azok a preparáló vegyi szerek és mellékes termékek, melyekkel dohányt élvezhető for­mába gyúrják. A nikotinnak határozott bak­tériumölő, vagyis desinficziáló'hatása van, amely a szájüregben tenyésző mikrobákat és baktériumokat irtja. Ugyanez i a hatása a torokrészekr'e, melyeket nyálkaoldó hatásá­val tisztit. A hosszú és aprólékos tudomá­nyos magyarázat után kitér arra, hogy a do­h'ány a legideálisabb, degkulturabb (élvezet, amelyet ember kitalált. Az európai embernek nemcsak a polgári élete kulturált, hanem az élvezete is. Mert mi a dohány a hasishoz és ópiumhoz képest, melylyel a keleti ember a fantáziák mámorába ringatja magát, s amelylyel megöli a jelent? Ártatlan füstölő, kishatásu izgatószer, melylyel fokozott agy­működést hoz létre, anélkül, hogy magát az agyvelőt megtámadná. Erre szükségünk van, úgymond könyve befejező oldalán, mint egyetlen barátunkra, amely buzdít, bátorít, elűzi unalmunkat, betölti álmatlan éjszaká­inkat. Kanyargó füstje alakot ad szétfolyó fantáziánknak és csillapítja vérünk lüktetését. Ha valami nagyon rágódik a szivünkön, rá­gyújtunk egy könnyű illatos czigarettára és füstjével együtt szélnek eresztjük a but, bajt, bánatot. Nem szabad tehát bántani a do­hányt, mondja a derék doktor, mert ezzel együtt 'egy nagyszerű élvezetet hajítunk el magunktól, amelyet nem pótolhat semmi, csak maga a — dohány. Társas reggelik. Október 25-én Hack István éttermében VII., Baross-tér 13. November 1-én Mindenszentek ünnepe, nem tartatik társas reggeli. November 8-án Malosik Róbert és Nán­dor vendéglőjében VII, Dob-utcza és Csen- geri-utcza sarok. November 15 én Schárhánn Jánosné ven­déglejében VII., Akáczfa-utcza 12. November 22-én özv. Hruska Jánosné vendéglőjében VI., Podmaniczky-utcza 21. A „Főherczegi halászati Központ“ (Apa- tin) mai számunkban közölt hirdetését ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV-, Ttirr István-utcza 7. Telefon 11—48..) „Jó barátok“ összejövetelei: Október 23-án Kriszt Károly vendég­lőjében, VII, Csengery-utcza 28. Október 30-án Sági József vendéglőjé­ben IX , Gát-utcza 8. November 6-án Kerekes Pál urnái IX., Mester utcza 61. November 13-án Mayer István vendég­lőjében IX-, Drégely utcza 7. November 20-án Pulai Gyula vendéglő­jében Vili., Baross-utcza 6. November 27-én Tompa Lukács ven­déglőjében IX., Márton-utcza 18. Deczember 4-én Moos György vendég­lőjében IV., Hajó-utcza 31. Deczember 11-én Kovács Pál urnái Vili. Német-utcza 53. Deczember 16-án Kamarás Mihály ven­déglőjében VIII., Köztemető-ut Teleky-tér sarok. Ebben az évben nem lesz több társas­összejövetel. KÜLÖNFÉLÉK. Szálloda-átvétel. Czegléden a vasúti állomással szemben levő „Korona“-szállodát Mede Mariska és Juliska vendéglős úrnők vették át s azt „Lon- donu-szálloda czímen tovább vezetik. Mede Ma­riska eddig az ottani „Vigadó“-vendéglőt birta, hol igen jó hírnevet szerzett magának. Az utóbbi időben elhanyagolt „Korona“-szállodát pedig jó konyhája, jó borai és olcsó szobaárai mellett már is f 1 enditette. Mede Mariska és Juliska nő­vérek 12 évig működtek a czeglédi pályaudvari vendéglőben is a nagy közönség teljes megelége­désére sok szerencsét kívánunk nekik! A „Jóbarátok“ két heti szünet után ismét meg­kezdték társas összejöveteleiket, legutóbb Németh Lajos kartársunk István-uti vendéglőjében voltak együtt nagy számban. Német Lajosné konyháját nem győzték dicsérni. A pénteki társas reggeli pedig Keszey Vincze Rákóczi-uti nagyvendég- iőjében volt, a jelenvoltak teljes elismeréssel vol­tak Keszey Vincze konyhája iránt. Dreher Antal serfőzdéi r. t. az előző évről áthozott 53.9ó4 (50.560) K nyereség-marad­vánnyal együtt 1912 aug. végével lezárt mér­legében 15,561.113 K (az előző évben 12,002.042 K) bruttó jövedelmet ért el, a miből kamatbevétel 187.971 (150.833) K, az ingatlanok jövedelme 110.530 '(82.084) K, a sör hozama 15,208.647 (11,769.125) K volt. Kiadtak az ingatlanokra 447.692 (317.814) K-t, gépekre 168.300 (178.144)) K-t, adóra 9,428.648 (7,463.433) K-t, fuvarozásra 569.426 (424.264) KA, költségekre 4,812.008 (1,458! ^ ezer és 944) K-t, szerszámokra 69.211 (32 | ezer és 289) K-t, a kádármühelyre 1.069.860 I (630.338) !<-t; leírtak kétes követelések címén j 65.915 (87.158), és értékcsökkenésre 761.160 | (668.367) K-t. A tiszta nyereség tehát 1,168 ezer 892 K, mig az előző évben 741.281 K volt. A Haggenmacher kőbányai és budafoki sörgyárak r.t. 1912. augusztus végével lezárt mérlege szerint 7,556.328 K (az előző évben 4.927.667) bruttó jövedelmet számol el, ami­ből nyeremény-áthozat volt 36.245 (32.252) K, kamatbevétel 138.452 (98.845) K, házbér- jövedelem 34.882 (24.015) K, befolyt kétes követelések 9125 (0) K, árukon elért nyere­ség 7,772.555) K, Kiadtak: költségekre 2,438 ezer 896 (1,233.222) K-t, adóra 4,593.857 (tavaly 3,300.597) K-t, jégért 34.166 (52.250) Kit, biztosításért 15.251 (8135) K-t, leírásokra fordítottak értékcsökkenés czimén 80.000 és kétes követelések czimén 1211 (1467) K-t. A tiszta nyereség tehát 392.947 K, az előző 331.996 K-val izemben. Az igazgatóság a szept. 26-ra összehívott közgyűlésnek rész- vényenkint 40 K (5 százalék) osztalék fize­tését fogja ajánlani, mint tavaly. Olcsó vendéglők hölgyek számára. Páris- ban, újabban olyan vendéglőket létesítenek^ amelyekben hivatással biró kisasszonyok, kiknek nincs idejük háztartásra, olcsón jut­hatnak ebédhez és vacsoráhaz. Eleinte az­zal kísérleteztek, hogy nagy termekben gáz- főzeket állítottak föl, hol az asszonyok pár fillér díjért maguk is megfőzhették enniva­lójukat. De ez az intézmény nem vált be és most már az olcsó vendéglők intézményével kísérleteznek. Az éttermekben ötven fillérért ízletes ebédet és vacsorát szolgálnak ki, anélkül, hogy ezeknek a vendéglőknek bár­milyen jótékony színezete volna: egysze­rűen üzleti vállalkozások. Fői égj a munkásne­gyedekben létesitettek ilyen vendéglőket, de most már arra gondolnak, hogy az irodai alkalmazottak részére az üzleti negyedben is állítanak fel néhányat. Költségvetésük elég olcsó, miért a berendezés csupán az asztalok­ból és fenyőfa székekből áll. A kiszolgálást olyan szegényebb asszonyok végzik, kik ab­ban (az időben nincsenek elfoglalva és ez­zel is kereshetnek néhány frakot. Halálozás. Hark István fővárosi vendég­lős kartársunk érzékeny családi veszteség­ben részesült, forrón szeretett édesatyja Hack Pál temesvári vendéglős elhunytá- val. A boldogult 89 évet élt s házasságá­nak 62-ik évében folyó évi szeptember 13^ ikán jobblétre szenderült. Temetése a te­mesvári vendéglősök nagy részvéte mellett ment végbe. Béke poraira! Régi vendéglői illemszabályok. A régi világban sok minden nem úgy volt az em­beri életben, mint azt most a társadalmi szokások megkövetelik. Egy genuai lap most elmondja, hogy a XVIII. századnak elejétől majdnem végéig mit engedtek meg és mit nem az előkelőbb vendéglőkben [és

Next

/
Thumbnails
Contents