Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-10-20 / 20. szám
1912. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete b Budapest; Vl|., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési csikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók, erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke----- Pinggau. = jának akkoron el volt törve a lába.) Megkezdődött tehát a készülődés a nagy útra. A jó édes anya könyező szemekkel rakta be a ládába Miska fehérruháját, öltönyeit, közbe-közbe odarejtvén egy kis aprópénzt, pompás töpörtyüs pogácsát s egyéb kelle- imetes dolgokat is. A rendes vendégek is mind sajnálkozának Miska távozásán. Ő pedig büszkén vágta ki, hogy szívesen megy Budapestre, mert már megunta ezt a fatornyos falut. Hanem, amint közeledett a távozás pillanata, a Pali szivét is mind szorongóbb érzések kezdték elfoglalni, mint például olyan körülmények is előidéztek, hogy a Zsuzsi szolgáló sirva fakadt amiatt hogy a Miska ur most már nem is vágja őt hátba. Elérkezett az utolsó vacsora napja; már, mint Miskának az utolsó otthoni vacsorája. Erre az alkalomra az ő tiszteletére uj fehér abroszt terítettek a nagy asztalra, több szál gyertyát is gyújtottak, az ezüst kanalakat is előszedték, sőt néhány családi poharat is vendégül invitáltak, ami bizonyos büszkeséggel töltötte Miska önérzetét. A vacsoránál Miska és az öcscse. Pista — aki gimnáziumba járt a városba, de, akit erre az alkalomra hazahoztak — egymás mellett ültek. Pista először csipegetni kezdte a szokott csintalanságával Miska lábát, irigyelvén tőle, hogy Pestre mehet — akkoriban Budapest még csak Pest volt — kösőbb azonban, mint elgondolta, hogy a jövőben talán sohasem látja meg bátyját, mind jobban elkomolyodott s mikor egy libacombot tettek a tányérjára, elkeseredetten kijelentette : — Nem eszem! — Miért nem eszel? — Mert — aztán sirva fakad't s zokogva futott a konyhába, ahol később titkon jól lakott a fejvágott libapecsenyébőí. Másnap reggel bekövetkezett az indulás ideje. Az udvaron állt a kocsi, mely Miskát és cókmókját elviszi a szomszédos falu »Delizsántz» állomásához. Természetesen idáig az öreg Lendvay Pál is elkísérte. Elkövetkezett a bucsuzás ideje. A jó édes anya szemeit törölte fehér kötényével. A tyúkok i,az udvaron szomorúan motyogtak, a Zsuzsi szolgáló bőgött, a Pista gyerek meg fölment a padlásra és onnét keseregte a távozó bátyját, bár némileg az vigasztalta, hogy ha ő nem is megy Pestre, belőle, mint gimnazistából, nem korcsmáros, de ur lesz. Meg a nagy mészáros szelindek a Tigris is olyan szomorúan nézett most Miskára, mintha mondta volna: — Lát- Iak-e még többet? Bár csak látnálak, hogyha meg is vernél az ellopott czombért. Hát kocsira kerültek a láda, Miska, meg az apja. A Miska addig csak tartotta magát, hanem, amint kifordult a kocsi az udvarból,, nála is eltörött áz a mécses cserép. — Hát neked mi bajod? rivalt rá az apja, akinek szemében pedig szintén köny volt. — Hát, hát, hát, — szepegte a Miska — nem fogtam kezet a Tigris kutyával. Ez: történt ezen a szent napon hatvan esztendők előtte. * És hozta a »Delizsántz«, majd hozta a Dunán a hajó Lendvay Mihályt Pestnek városába. Valahogy odatalált a »Csigához«, hol fel is fogadták. Csakugyan először exczeig- puczuló lett, majd csaposnak hagyták. Hejh, mennyit kellett szenvednie és mennyi hordót emelnie, amig csak rendes pinczér nem lett. Hát aztán, mennyit éjszakázni, mig egy kisebb üzletet kibérelhetett. A kis üzletből nagy lett s az a nagy ház is melyben az üzlet van, ma már Lendvay Mihályé. Mindez át fut most is a lelkén, mikor az egyik törzsvendége MéltóSságos Maróth János ur reá emeli poharát. — Uram, Lendvay Mihály uram, szollék az Úrhoz! * Gát a Lendvay Mihály öcs cső bői a Pistából mi lett. Hát elvégezte a nyolcz iskolát, aztán írnok lett a vármegyén. Nyugdíjazták s m)osJ itt él a bátyjánál. Ott ül az asztal végién s laynint ín agy ott iszzik a pompás, sem- laiból, a sóhajtás kitör a leikéből: — Bár csak engemet is korcsrnárosnak nevelt volna apám1. , ? Rz ügyvéd mint — vendéglős. Kőrösbánya város egy joviális, jókedélyéről ismert ügyvéd házában történt meg ez a pompás kis história. Egy kaftános galicziai vándor tudakozódik1 a város piaczán a rituális, koser-korcs- máról. A megszólított úriember a városi nagyszállodával szemben levő ügyvéd lakásához utasította: — íme, az a [kóser korcsma! A galicziai kopogtatás nélkül benyitott az ügyvéd lakásába, ahol a fiskális egy úri vendégével éppen ebéd után vidáman kva- terkázott. — Jó napot! Én is kérek két deczit — mondá a belépő — miközben nem egészen kifogástalan kézitáskáját a selyemdiványra tette, ő maga pedig az asztalhoz telepedett. Az ügyvéd azonnal tisztába jött a helyzettel, mosolyogva pohár után nyúlt s azt megtöltötte: — Nü — ugylátszik — mondja a vendég — maga nagyon szűkén méri a bort. — Majd megtoldjuk még — felelt az ügyvéd. — Kaphatok szobát ? — Hogyne? A túlsó épületben. E perczben belép az ügyvéd anyósa és gyanúsan szemügyre veszi a pajeszos vendéget, aztán bemegy a szalonba. ’ A kazár titokzatosan meglöki a házigazda bordáját és incselkedve kérdi: — Ez a szobaaaszony ? — Igen — szólt az ügyvéd mosolyogva. — No hát akkor adjon még két deczit. A házigazda újra tölt és szivarral is kínálja vendégét. — Nem kell szivar. — Majd pipára gyújtok (És kiveri a hamut pipájából a süppedő szőnyegre.) Mondja csak vendéglős ur, mennyibe kerül magánál egy szoba ? — Egy koronába — feleli az ügyvéd. Most az ügyvéd felesége lép be a szobába és ugyancsak bámulva tekint a furcsa idegenre. Amikor a fiatal, szép asszony eltávozik, a galicziai újból incselkedve szól a házigazdához: — Maga gonosz csont. Be akart csapni. Llgy-e ez a szobaaasszony ? Az ügyvéd másik úri vendégével együtt csak nehezen tudta visszafojtani a kacza- gást. Erre az uj vendég fizetni akar és szobája után tudakozódik. — Majd a pinczér elvezeti — mondja az ügyvéd. A bort nem kell megfizetni, ez már a szoba árába van beszámítva. — No pinczér — szól a galicziai az ügyvéd úri vendégéhez — fogja ezt a kofferomat és vigye a szalonba. Az ügyvéd vendége — sem akarva a tréfát elrontani — készségesen megragadta a koffert és elvitte a szomszédban levő szállodába. Ott átadta a pinczérnek. A pinczér szobát nyitoti a galicziainak eléje tette a bejelentő lapot és kérte a szoba egy napra járói árát, a két korona negyven fillért. — Megbolondult maga — kiáltott rá a vendég. Zsarolni akar engem? Majd adok én magának. A pinczér a tarifára hivatkozik, de a már indulatos vendég nem hagyja magát: — Hialgasson, slzemtelen! i A vendéglős maga mondta, hogy egy korona a szoba ára. A lármára besiet az igazi vendéglős és csendesítve a vendéget,, bizonyította, hogy a pinczér csak a megállapított szobadijat követeli. — Menjen a fenébe, a pokolba. Ki kérdezi itt magát. Maga is abba a tolvajbandába tartozik. Ismerem én az ilyen pinczér- fogásokat. Rajtam ki nem fog. Galicziában én is voltam korcsmáros. Különben gyüj- jön velem. M^jd beszélek a gazdájával. — Én vagyok a vendéglős — szólt közbe most már türelmetlenül a szálló tulajdonos. — Ne 'mondja? Hát hány tulajdonos, vendéglős van itt? Nü? COGNAC CZUBA-DUROZIER & CIE FRANCZIA CMNAC-OYÁR PR0H0NT0R. — Alapittatott 1884. «>
