Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-10-05 / 19. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. október 5. Réz- és nikkelfémbútor elpusztíthatatlan világhírű Mannesmann forrasztás- néiküii aczéicsövebbői Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szanatóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésénél specziáiis ajánlatok. — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Urban S. L. Budapest, V., kerület, Nádor-utcza 17. szám, jövő évi kongresszust Budapesten tartják meg, a választásokra került a sor, amelyeknek során egyhangúlag a múlt évben működött elnökséget és választmányt választották meg. Az elnök erre meleg köszönetét mondott a pozsonyi vendéglősöknek, a megjelent vendégeknek, hatóságoknak, majd hosszabb, szép beszéd kíséretében berekesztette a közgyűlést. A közgyűlési tagok nevében U d v o r k a István (Pozsony), Nagy Lajos (Arad), Jurán o vies Ferenc (Szeged) mondottak köszönetét Glück Frigyes elnöknek, Kom- m e r Ferenc alelnöknek és a többi tisztviselőknek eredményes munkásságukért. Délután 2 órakor nagy ünnepi ebéd volt a Bellevue-szállodában. Délután a kongresz- szusi tagok a pozsonyi ipartelepeket tekintették meg, pénteken pedig Palugyai J. és Fiai majd Hubert J. E. pezsgőgyáros urak páratlan vendégszeretetét élvezték. Balatonmelléki szüret. A Balaton szőlőlombkoszoruzta veszprémi és zalai hegyoldalain ebben az esztendőben későbben kezdődött a szüret. Napfényes, szép időben s a must mennyisége és minősége, ha nem is bőséges — de a vészjóslásokkal szemben — eléggé kielégítő. Hanem ezek a mostani szüretek, hejh, nagyon sokban különböznek a régi, jó magyar, almádi, eörsi, badacsonyi szüretektől. Mintha az ősznek ez a legkedvesebb földmives szórakozása is rideg gyári munkává változott volna. Pénzért fizetett napszámos asz- szonyok, leányok szedik a fürtöket, napszámos emberek viszik a csöbröket s a szőlő levét a lábbal való, nagy kádbani tiprás helyett a gépprések szorítják ki. Itt- ott már a nagy, ötven, száz akós, fából való boroshordók is kimennek a használatból s helyüket a nagy czementtartályok foglalják el. És minthogyha a régi szüretek aranyos, tréfás derűjét, nótás kedvét is elverte volna a jég, vagy felfalta volna a puszta szemmel láthatatlan filloxera, vagy peronoszpora-bogár; már -szedéskor olyan némán hallgatag a sárgalevelü szőlőhegyhatár s csak itt-ott, ha felhangzik alkonyi időben egy-egy régi, szép magyar nóta. Azok a régi magyar szüretek de mások valának! Mulatság volt ez, nem munka, az egész bortermő vidéknek. A szüretelők: asszonyok, leányok, legények ingyen ajánlkoztak és nem pénzért a szőlőszedésre. Tudták, hogy meg lesz a bérük. Egy nagy kosár szőlő mindegyiköknek, telve piros, kék s aranysárga szinü fürtökkel, a válogatottjából. Azután egy-egy csobolyó must, mely majd otthon csípőssé, »félrekontyossá« válik. A szüretelők gyermeknépei is ott hanezuroztak a már megszedett venyigesorok közt »bilingérezni«. Akadt is találni való, mert a szedők akarva is elhagytak egy-egy szépen érett fürtöt. A gazda meg mit törődött véle! Hiszen adott az Isten eleget s együtt örvendett lelke a gyermek- kaczagással. ! I | [ | *\ A mi balatonmenti elődjeink, apáink, öregapáink nemcsak arra gondoltak, hogy telve Jegyen a pincze, hanem hogy igazi jó bor kristályosodjék aranyszínűvé,, vagy vérpirossá a hordókban. Nem kellett akkor mustot sem ezukrozni, sem szeszelni, hogy kedvderitő erőhöz jusson, mivelhogy törvényes intézkedés vala akkor, hogy a szüretet csak akkor szabad megkezdeni, mi- j kor már teljesen érett, nem rothadásig, de féltöppedésig a szőlő. Ez az időpont a Balaton mellett rendesen október tizenötödike volt. Aki előbb kezdte meg a szüretet, azt nemcsak keményen megbírságolták, hanem a korai szüretelés eredményét is elkobozták tőle, nehogy savanyu, bicskanyitogató borával csúffá tegye a hegyvidék jóhirnevét. A szüret megkezdésének a napját a hegyközség elöljárósága állapította meg. Ezen a napon a hegybirák présházai előtt régi csatákból megőrzött mozsárágyuk dördültek meg, a szőlőcsőszök pedig — ki-ki a maga pusztájában — seregélyriasztó puskákkal lövöldöztek és megkezdődött a szüret a Balaton mentén Kenésétől egészen Keszthelyig. A szüretelő lányok, menyecskék kis fürtszedő kosarakkal megálltak a szőlősorok1 mellett, ahová a venyigelombokkal bok- rétázott legények csöbreiket tették. És előre. Megkezdődött a munka. Hullott a kis kosarakba, onnét a csöbrös edénybe, majd a nagy kádban levő, csallánból szőtt, hatalmas zsákba. Ezen járta azután kora reggeltől késő estig tánczát szüntelenül a tipró legény. A présházak előtt nagy vas- és rézüstökben forrott az illatot terjesztő birkapaprikás. Először 1 csendesen ment a dolog, de mikor azután heteiének a lecsip- desett szemekkel az asszonyi népek, megeredt íajkukon a sokféle szép nóta, melyekkel beszőtte a szüretidőnek szép világát a magyar népköltészet csengő, szép harmóniája. A Balaton mellett már akkor meg volt minden közeli vidéken vagy városban lakó úri családnak szép szőlője s kúriának beillő borháza. Alól a nagypincze, előtte présházzal; fölül az uriszobák. Rendesen hatalmas diófák s nagy szőlőlugasok vetettek ide árnyat. Szüretkor ezekben a borházakban találkozott az egész vidéknek előkelősége. A szüret végeztével itt húzta a czi- gány legszebbik nótáját, melyet magyar lélek valaha kigondolt. És tánezra perdültek a szüretelő lányok, menyecskék, legények s csakhamar követte példájukat az úri fiatalság. A szép magyar vidéknek legszebb uri( lányai daliás leventékkel. Három a csárdás! Húzd rá czigány! Derűs, őszi októberi napon szépséges vala ilyenkor az ős Balatonnak partja. Fent a fellegtelen égbolt a nyugotra búcsúzó nappal, mely megaranyozta minden tőkének, minden levélhulló fának már sárguló lombját. Lent a kis magyar tenger, visszatükrözve a bűbájos hegyvidéket s amint ezüstös hullámtábláit szelíden emelte, alattuk piros felhőként, most úszott el a gazdag halaknak sok ezres csoportja. S mintha a mélyből a hegyoldalakra vizitündé- reknek, nympháknak ezüstcsengésü hangján visszhangzott volna a legszebb magyar bordal zsolozsmája: »Fölfelé megy borban a gyöngy Jól teszi, Tőle senki e jogát el Nem veszi...« CSRRNOK. Tehozzád közelebb.*) (Régi angol ének, melyet a „Titanic“ eisiilvedése- kor, 1912. április 14-én éjjel, a hajó pinezérzene- kara játszott.) 1. Tehozzád közelebb. Mind közelebb ! E jelszó egyesít: Uram ! veled. Karod bölcsen vezet: Tehozzád közelebb, Mind közelebb. 2. Tehozzád közelebb. Vigy szárnyadon, Habár a test és vér a porba von. Oh örök szeretet, hozzád mind közelebb Vigy szárnyadon. 3. Tehozzád közelebb vonj én Atyám, Midőn öröm napja mosolyg reám. Szívem el nem feled! Tehozzád közelebb Vonj én Atyám. 4. Tehozzádd közelebb ... Oh halld imám ! Midőn vészes habok támadnak rám, Jöjj, mentsd meg hívedet... Tehozzád [közelebb... Oh halld imám! 5. Tehozzád közelebb, mind közelebb ! E jelszó egyesit Uram, veled. Ha sírom eltemet, hozzád legközelebb Vidd lelkemet! Németből: Zábrák Dénes. Türelem. Ha küzdve buzgalommal, Nem élsz az alkalommal, Mely nemtelen — S legyőznek és lenéznek Az alkalom-vitézek: Csak türelem! Nyugodt légy, rendületlen, Ha kufár, műveletlen Tolong eléd.. * Tekints a magvetőre, Bizd őket az időre: Győz a derék! *) Az egész világot megrendítő borzalmas hajó- katasztrófa által ismeretessé lett ezen ének dallamát Kapi Gyula nyug. képezdei igazgató átdolgozásában legközelebb az ének- és zenepártoló egyesület szándékozik kiadni és a tanítóknak megküldeni. U a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.
