Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-09-18 / 18. ünnepi szám

\ Híl> II^UJLUk5Ul\ UiiriJA

tásra sem használják, nem kerül ide be. más, mint tiszta, hamisitatlan szőlőnedv.

Ott fogad bennünket legelőször is a tizenkilencz apostol. A biblia csak tizenhármat ismer; itt hattal megszaporodott. Tiszteletreméltó hittérítők! Egyenkint százhúsz akós mindegyik. A fenekére szobrászati remekműben kifaragva a képviselt apostol életnagyságu alakja, azután két hosszú sorban a többi kisebb misszionáriusok, két-három rendben egymás fölött: a hosszú, kivilágított pinczebolt olyan, mint a budapesti sugárút éjjel. S ilyen boulevardja van e földalatti kastélynak három, ugyanannyi össze-' kötő avenuekkel. Mindannyiban folyik a munka. Hatvannégy munkás csaEgy szabálytalan négyszögü pinczebolt az. Csak azért nem huzzuk le a saruinkat, mikor ide belépünk, mert nem tudjuk, hogy rájok találunk-e megint, mikor ki akarunk menni. Itt vannak az ősfejedelmei, az ereklyéi, a mesebeli csodatevői a magyar borvilágnak : a Hegyalja egész nemzetsége !

Föl, egész a boltozatig, mint egy orgona, palaczk palaczk mellett; a legalsók már feketék, a régiségtől : a tokaji palaczkok ismeretes nemes rozsdájával bevonva. S ez mind arany: — olvadt arany; — olyan drága is mint az arany, de mennyivel édesebb! Egész kincstár, egész am- brasi gyűjtemény. Csakhogy okosabb a múzeumi régiségtárnál, mert arra

pezsgőt. El is mondom. Hát a cham- pagnei pezsgőgyárosok azt teszik, hogy tartanak egy pár száz utazó ügynököt, akiknek az a kötelességük,- hogy városról-városra, fürdőről-für-' dőre járjanak; s mikor valahol nagy table d’hote van, az egyik rendel magának franezia pezsgőt; a másik összevész vele, hogy a hazában készült pezsgő épen olyan jó ; ő azt hozat magának. Másnap aztán a hazai pezsgőt ivott vendég iszonyúan bekötözött fejjel jön le a table d’hote- hoz, a halántékai flastrommal beragasztva, s nyögve kér a pinczértől szódavizet; az átkozott honi pezsgő egészen tönkre tette a fejét. ,,Lám megmodtam!“ Boszantja őt az uti- társ. ,,Most már hagyja ön el a szóCháteau Palugyay I-ső udvar.

polja a nagy hordókat gőzhajtotta tömlőkkel, mossa az üvegeket furfangos motolláló kefékkel, dugaszolja a palaczkokat olyan gépekkel, amikkel akár hírlapot lehetne nyomtatni; (No, de okosabb munka) s aztán csomagolja a kész palaczkokat deszkaládákba. — De ezt a csomagolást is érdemes megnézni. Minden palaczk kap egy olyan zsúpból fonott csuklyát, ami hasonlít a spárgatakaróhoz s ami azt úgy megvédi, hogy három sor egymás fölé rakott palaczkon csárdást lehet tánczolni. A tokaji bor palaczkjai még azontúl egy gyönyörű, honi készitményü nádfonadékokat is kapnak, ami úgy emeli termetüket, mint valami princesse ruha.

Végre eljutunk a sanctuariumba.

csak rá szabad nézni, de ezt a mu- zeumőr közvetlen tapasztalás utján vési emlékünkbe.

Kezdjük a költői müveken. Az első palack neve : ,,die Poesie der Weine*‘. (Hátrább egy kicsit azzal a macskazenével ! Persze, hogy németül van. Hiszen azt akarjuk, hogy németek olvasgassák. Mi úgy sem élünk vele, mert a magyarnak, ha egy faczér öt forintos ágaskodik a zsebében, vagy egy leküzdhetlen toaszt a nyelvehegyén, hát dehogy hozatna tokajit: akkor pezsgőt parancsol, még pedig azt se magyart; arra az időre nem hazafi: franezia pezsgő kell neki! Pedig ha megtudná azt I az anekdotát, amit épen most hal- | lottam, mindjárt nem inná a franezia

davizet, hozasson franezia pezsgőt, ez az ellenmérge annak !“ S a franezia pezsgőtől aztán lassankint elmúlik a komának a fejfájása. S abban az évadban aztán annál a vendéglősnél több honi pezsgőt el nem fogyasztanak. A két commis voyageur pedig megy odább fejfájást jajgatni.)

De térjünk vissza a mi poharunkhoz. A borok költészete ! Czmm ! Ha én ilyen bort tudnék költeni! Nem keresnék rá kiadót. A rhytmus igen szép. Egyszerű ugyan, nincs benne semmi compositió, de a felfogás magasztos. Van benne szellem. A versek gördülékenyek. S bir a horáci classicitás zamatjával.

Hanem ez csak a múzsák legfia- talabbika.

**