Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-05-20 / 10. szám

1912. május 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 BORHEGYI F. borkereskedő BORHEGYI BOR P ’ • ( J ) Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőrö­Pinczék: Budafokon és V. ke- két gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a ... , ,, , , a - . legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelOsek gyorsan és rulet, Gizella-ter 4.. szám alatt. pontosan teljesítetnek. vallja magát, hogy előljárótársai és az iparhatóság képviseletében a két derek polgár, a két kiváló iparos elé ő teheti le az elismerés pálmáját, annak az elisme­résnek örökzöld koszorúját, amelynek az ünnepeltek — a mai ünnepségtől eltekintve is — már régtől fogva részesei. Hosszú pályafutásuk, ennek eredményei a hálás elismerésre mindenképp méltók és igy az ipartársulat csak helyesen cselekedett, ami­kor nevüket és munkásságukat az utókor részére is méltó formában megörökítette. Az orsz. iparegyesület üdvözlete. Gelléri Mór kir. tanácsos, igazgató, az országos iparegyesület nevében üdvözölte Gundel Jánost és Malosik Antalt, akik a vendéglősipar részére valósággal nemze­dékeket neveltek és ennek az iparnak nemcsak megteremtői, hanem a legbuzgóbb fejlesztői is voltak. Az országos iparegye­sület, mely a vendéglősipar fejlődését, az ipartársulat törekvéseit állandó figyelem­mel kiséri és tőle telhetőleg jóindulattal támogatja, tanúságot tehet amellett, hogy Oundel János kezdeményező, buzditó és lelkesítő munkája a sikereknek szakadatlan lánczolata, ennek eredményei nagyok és maradandók és hogy mindezekből Malosik Antalra is jó rész jut. Ahogy kezdetben ők hangoztatták leghangosabban a modern eszméket és törekvéseket és az újítások elkerülhetetlen szükségességét, épp úgy első sorban állottak akkor, mikor elérke­zett a tettek, az alkotások ideje. A leg­különbözőbb intézmények létesítéséi él min­dig egyformán ott voltak, mint valóságos generális-vezetői a vendéglősöknek, akik­nek egyik legnagyobb, soha el nem múló érdeme, hogy oly nemzedéket neveltek, mely az ő életüket és munkájukat nem­csak megérteni, tisztelni és megbecsülni képes, de bizonyára az ő nyomdokukban is fog haladni. Az Első Magyar Részvényserfözde R.-T, üdvözlete. Kovácsy Sándor min. tanácsos, a buda- pest-kőbányai első magyar részvényser­főzde társaság igazgatósága nevében üd­vözölte az ünnepeiteket és különösen Gun­del Jánost, az igazgatóság köztiszteletben álló tagját. Biztosította a jelenlevőket, hogy Gundel János ezen minőségében is, min­dig az egyes vendéglősök és a vendéglős- ipar érdekeit szolgálta. A részvénytársaság őszintén örvend az ő ünnepeltetésén, mert Gundel János csodálatos tapintattal találta el mindig, hogyan kell a vállalat és a vendéglősök érdekeit összhangba hozni. Mondhatja, hogy Gundel e téren igen szép és nemes emberi munkát végzett. Igazi történelmi alak ő, akinek élettörténete az ipar történetének lapjaira méltó s aki — bár idegen földön született — az áldott magyar földön nemcsak maga és nemcsak családja vált szivvel-lélekkel magyarrá, ha­nem megtöltötte hazafias szellemmel a ma­gyar vendéglősipart is. A budapesti kávésipar társulat üdvözlete. Weingruber Ignácz, a budapesti kávés- ipartársulat elnöke őszinte szívvel és igaz lelkesedéssel járul hozzá az imént elhang­zott méltányló elismerésekhez és dicsére­tekhez, annyival is inkább, mivel — bár csak rövid ideje vezetője egy hasonló rokonipartársulatnak, teljesen tisztában van azzal, hogy nem csekély, hanem bizonyára óriási munka, türelem, önfeláldozás .és önzetlenség szükségeltethetett egy ipartár­sulat oly eredményes vezetéséhez, aminőt Gundel János fejtett ki páratlan bölcseség- gel és igazi arravalósággal. Ismervén Gun­del Jánost, tudja, hogy az most sem fog visszavonulni az ipari ügyektől, hanem közkatonasorban épp oly híven fogja szol­gálni, mint eddig tette. Ehhez kíván neki és ünneplő társának, Malosik Antalnak erőt, kitartást és egészséget. A pécsi ipartársulat üdvözlése. Radocsay Imre elnök, a Pécs-baranya­megyei vendéglősök ipartársulatának kül­döttsége élén üdvözölte az ünnepeiteket, mint az ünnepség hőseit* akik nemcsak a székesfőváros, hinein az ország összes vendéglőseinek osztatlan tiszteletét és bá­mulatát vívták ki önzetlen és áldásos munkásságukkal, melynek gyümölcseit min­den vendéglős egyaránt élvezheti. Nem­csak a pécsi és baranyamegyei, hanem az ország összes vidéki ipartársulatai nevé­ben hódoló tisztelettel üdvözli az ünne­peiteket. A nyugdijegyesület üdvözlete. Bokros Károly, a „Szállodások, vendég­lősök, kávésok, pinezérek és kávéssegédek orsz. nyugdijegyesülete“ nevében prog­ramon kívül üdvözli az ünnepeiteket, holott nincs a vendéglősiparnak egy oly intéz­ménye sem, mely oly nagy hálával tar­toznék a két ünnepeknek, mint a nyugdíj- egyesület. Az ünnepeltek, a vendéglősipar ragyogó díszei nemcsak kartársaik, hanem az egész generáczió hálájára tarthatnak igényt, mert e generácziót ők nevelték, ők adták meg a „mindennapi kenyeret“, jövőjéről is ők gondoskodtak és megértve a modern kor haladó igéit kultúrára, emberszeretetre nevelték. Helyes, hogy e két nagy vezérférfiu arezvonásait az ipar­társulat ama helyisége részére örökítette meg avatott müvészkezek által, amelyben az utánunk következő nemzedék a ven- déglősipar javáért fog dolgozni, mert igy e nemzedék állandóan maga előtt fogja látni azokat,^akiktől tanulnia, akiket követnie kell és akik — mert minden időben meg­tették kötelességüket, a legnagyobb tisz­teletre és hálára épp e nemzedék részé­ről tarthatnak igényt, mert ennek boldogu­lásához közhasznú tevékenységükkel ők rakták le az alaposzlopokat. A választmány üdvözlete. Frenreisz István, 'a „Budapesti szállodá­sok, vendéglősök és korcsmárosok ipar­társulata“ választmánya nevében a követ­kező, nagy tetszéssel fogadott beszédet mondotta : Mélyen tisztelt Elnök ur! Mélyen tisz­telt Alelnök ur! Ipartársulatunk azon kitüntető megbízá­sának, hogy ünnepelt nagyjainkat e meg­hatóan szép ünnepen én üdvözöljem a vá­lasztmány nevében, örömmel teszek eleget. Jól tudom, hogy ma, amikor iparunk ér­dekében és ipartársulatunk fejlesztése czél- jából kifejtett áldásos munkásságukért ér­zett hálánknak adjuk látható tanujelét a a hivatott művészek által készített emlék­művekben, szavam nem lesz elég erős ah­hoz, hogy azt a soha el nem múló hálát és soha meg nem szűnő köszönetét, a melyet, minden egyes választmányi tag érez, Önöknek hűen kifejezhessem. Mi a választmány tudjuk legjobban, kogy kiket vészit az Önök távozásakor iparunk és ipartársulatunk, mert leginkább mi a választmány tagjai — láttuk munká­jukat évtizedeken keresztül legeslegköze- lebbről, mi ismerjük legjobban annak óriási nagyságát, aminthogy annak hasz­nát, megbecsülhetetlen erejét is talán leg­inkább mi tudjuk leginkább értékelni, tisz­telni és megbecsülni. Sokat de nagyon sokat kellene beszélnem, ha a valóságot csak némileg is meg akarnám közeliteni. De a megemlékezés e pillanatában r bu- csuzás egy megfoghatatlan, fájdalmas ér­zése lesz szivünkben úrrá, úgy érezzük, úgy gondoljuk, hogy abból a lánczból, amely bennünket összeköt, akét legértékeseb szem kiesik. Engedjék meg tehát mélyen tisztelt elnök ur és alelnök ur, hogy egyszerűen és keresetlen szavakban hálás köszönetét mondjak a választmány nevében azért a bölcs vezetésért, melyben minket — a vá­lasztmány tagjait — részesítettek. Legye­nek meggyőződve, hogy a Gundel és Ma­losik nevet, a melyek már fogalommá váltak iparunkban, nemcsak mi, hanem az ország összes vendéglősei soha-soha elfe­ledni nem fogjuk, hanem időtlen-időkig a legnagyobb tiszteletben, becsületben és szeretetben fogjuk megőrizni és megtartani Isten éltesse Önöket soká! A munkaadók üdvözlete. Holub Rezső, a „Magyar szállodás és vendéglősmunkaadók egyesülete“ képvise­letében üdvözölte ezután az ünnepeiteket Egyesületünk, — úgymond, — örömmé­— — EL5Ő PILSEMI RÉ5ZVÉNYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. ~ Magyarországi |Xj I nu/u Arjnlf PC Tárca BUDAPEST, VI., E Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete >IJ« LUWy MUUII CO I dl dd Andrássy-ut. 50. £ első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt. ■ ■ Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakató* és képviseletet létesit.

Next

/
Thumbnails
Contents