Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Epész évre. . . 12 kor. II Félévre ................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. fiz ujesztendő. Amikor az óramutató deczember harminczegyedikén az éjféli idő utolsó pillanatát perczentette, a múltba szállt vissza, meghalt az ó-esztendő, de ki­múlása végső minutájában életet adott az örök Idők egy uj méreté­nek, az ujesztendőnek. Mert minden múlandó e világon, a Föld, a Nap, a Csillagok, a mennyboltozat is ösz- szeomolhat, csak az Idő, az Istennek a lelke elmulhatatlan, örök, meg nem szűnő s egyik perczéből a másik pillanata ujraszületik. Ebben a vég- hetetlen Időben nagyon rövid, na­gy011 gyorsan véges a mi emberi életünk. Azért mindenkor a megha­tottságnak, a fájdalomnak mindig bi­zonyos érzetével állunk meg a le­pergett időnek egy-egy bezárult sza­kaszánál s leszámolunk magunknak azzal mint töltöttük be hivatásunkat azalatt s mit hozott nekünk a letűnt tizenkét hónap folyamába. Ha vissza tekintünk az elmúlt esztendőre, bizony a reávaló visszaemlékezés a mi lel­kűnkbe az öröm gyémántjának egy parányi morzsáját nem varázsolhatja. Elmondhatjuk, hogy ebben az esz­tendőben az Idők nehéz járása tömö­rült felettünk. Az 1911 esztendő haj­nalhasadásán világbékérői mondtak felköszöntőt koronás fejedelmek s nagyúri szolgáik s ime nem messze tőlünk szedi a háború véres zivatara ezernyi s ezernyi emberáldozatait s nem tudhatjuk, hogy az öldöklés or­kánja, mely pillanatban csap át a mi határainkon is. Az elmúlt esztendő kezdetén szép, virágos, áldásos esők­ben bővelkedő tavaszt és dúsan termő nyárt jósoltak nekünk és eme óriási rengések rázták meg az ős­magyar földet, elpusztítva nagy vidé­keket, a legmagyarabb nagyvárosun­kat, majdnem földönfutó koldusokká téve annak sok ezer lakosait. A csil­lagok járásából bőtermést jövendöl­tek nekünk s ime ránk zudult az Ín­ség és drágaság. Amit legelsősorban mi vendéglősök érzük meg súlyosan, hallatlanul felszökkent minden élelmi­szer ára. A liszté, a kenyéré, a húsé, a főzeléké, a tejé, a boré stb. Mi lesz mind ennek a következménye? Egymásután zárulnak be eddig jó forgalmú üzle­tek, mennek tönkre szorgalmas, tisz­tességes embertársaink s a tél hide­gében kivált a nagy városunkban az ínség, a nyomor s az ezeket kisérő járványos betegségek sok ezer számra szedik áldozataikat. Ahol a sorsnak súlyos csapása, a megpróbáltatások nehezednek a né­pekre, ott az emberek szinte ösztön- szerüleg összeszoktak tartani, szövet­keznek egymás segítésére. Kérdjük úgy van-e az nálunk? Tekintsük csak a vendéglős iparágat. Akadt ebben egy nem is hozzátartozó érdekszö­vetkezet, mely magához csalogatva szerepelni vágyó, egyébként analfa­béta strébereket, megtámadta és tá­madja folyton a magyar vendéglős iparosság legkiválóbbjainak közhasz­nunkra szolgáló alkotásait, nemes te­vékenységét s egy tisztes élet mun­kásságával közmegbecsülést szerzett egyéniségeit. Megbontani igyekszik német nyelvű-szaklap kiadásával a magyar vendéglősség magyarságát, s szégyent hoznak a magyar vendég­lősség, korcsmárosság tehetséges részére. Bizony, bizony, ha visszatekintünk az elmúlt 1911-ik esztendőre, nem sok örömünk telhetik annak lefo­lyásaiban. De milyen lesz a jövendő, a most ránk virradó uj időszak? Mit rejteget számunkra kétes kérdésben. Lesznek e benne egészséges téli fa­gyok, melyek kiirtják a vendéglős korcsmáros társadalom békességén, tisztességén rágódó férgeket és va­kondokokat? Lesznek-e benne jóté­kony tavaszi esők, áldásos nyári nap­sütések, melyek nemcsak a virágok szirmait tartják fel, ha bőséges ke­nyeret teremnek a szántóvető népnek s ezzel éltető forgalmat adnak a mi most súlyos körülmények közt küz- ködő ipari életünknek is. De ki tudná azt megmondani, hogy mit tartogat méhében számunkra a még rejtélyes 1912-ik esztendő? örömöt-e vagy bánatot. A becsülettel küzdőknek ju­talmat-e vagy összeroskadást? Ám remélnünk kell a legjobbat, mert re­mény nélkül éjszakába vált meg a jövendő hajnalpirkadása is. Reméljük ma is a legjobbat. „Nem lesz mindig éjszaka, megvirrad még a magyarnak valaha“. S az ó-időt az újtól elvá­lasztó időnek határ pillanatán csen­düljön meg ajkunkon a szó : — Boldog ujesztendőt! R budapesti borpalota és a vendéglős-ipar. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egye­sületének hivatalos közlönyében vettetett fel az eszme, hogy Budapesten fővárosi és állami támogatással egy borpalota emel- ’ tessék, melynek ugyan-e laptársunk köz­lése szerint czélja volna: 1. Hogy teremtessek egy nyilvános in­tézmény, mely az összes magyar borokat megismertesse a magyar közönséggel és a külfölddel. 2. Hogy a bor iránt megrendült bizal­mat teljesen megbízható borok forgalomba- hozatalával visszaállítsa és megszilárdítsa. 3. Hogy a borforgalomba reálitást hoz­zon be és a borkereskedőket és vendég­1 lősöket arra kényszerítse, hogy ők is j hasonló természetes és hamisítatlan bort I árusítsanak, illetve mérjenek ki, mint ALAPITTATOTT 1820. A legmagasabb udvar és József főherceg udvari szállitója. FflNbfl ÁGOSTON és ZinttER PÉTER UTÓbFI ZinnER FERENCZ halnagykereskedő cs. és kir. udvari szállító. A Balaton Halászati R.-T. kizárólagos képvise lje Telefon 61-24. BUDAPEST, Központi vásárcsarnok Telefon 61-24 Mindennemű tengeri és édesvizihaak. Egyedüli halszállitó cég, mely az előkelő házak és éttermekben szükségelt összes halfajokat friss állapotban állandóan raktáron tartja. Sürgönyök: Zimmer halászmester. Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents