Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-04-20 / 8. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. április 20. MM * r\n u Ali r70I \/T7C vad- és baromfi-kereskedő iVlAK^V^nALL I lylfj I Budapest, Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki.megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. fogadták az évi jelentést és a zárószámadást, a felmentéseket megadta és megállapította az idei költségvetést. Majd a választásokra tértek át és közfelkiáltással megválasztották a tisztikart. A választás eredménye a következő : elnök : Mészáros Győző; alelnökök: Gárdonyi József és Kallós Márkus ; pénztáros : Holstein Zsig- mond ; ellenőr : Gruber Károly; végrehajtóbizottsági tagok: Bayer Marczel, Berger Leó, Bodó Adolf, Brück Károly, Evva Lajos, Harsányi Adolf, Katona Gyula, Upor József, Vörös Ernő, Weingruber Ignácz ; számvizsgálók : Holczer Leó, Molnár Sándor és Szeiffert Antal. Weingruber Ignácz indítványára az összülés utasította a végrehajtóbizottságot, hogy foglalkozzék a tanoncznevelés kérdésével, végül pedig köszönetét és elismerését nyilvánította az elnökségoek és a végrehajtóbizottság tagjainak. Este lakoma volt Bokros Károly vendéglőjében, amelyen számos felköszöntő hangzott el. A földmivelésügyi minisztérium borraktára. Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter tudvalevőleg programmjába vette a magyar bor értékesítésének előmozdítását. Amint megbízható forrásból jelentik, a magyarországi borértékesítés előmozdítása céljából az egyes borvidékek központjain borraktárakat és palackbor mintaraktárakat szándékozik szervezni, természetesen a bortermelő, szőlőbirtokos gazdaosztály bevonásával. Mint egyes napilapok közgazdasági rovataiban már olvasható volt, az első ilyen borközraktár Aradon, továbbá Szekszárdon, Pécsett, Veszprémben, Tapolczán, Balaton- füreden állíttatnak fel, de néhány év leforgása alatt szerveztetik ez az intézmény az ország minden jelesebb bortermő vidékén, különösen a hegyi borvidékeken. Természetesen a borkereskedők is tudomást szereztek már a földmivelésügyi miniszter ezen szándékáról és még természetesebb, sietnek tiltakozni a szerintük „kereskedelem-ellenes« intézmények létesítése ellen. Azt hisszük, a kereskedelmi minisztert sem meghatni, sem megijeszteni s igy üdvös szándékától eltéríteni sem fogja a bor- kereskedőknek ez a tiltakozása. Ha a borkereskedők nálunk eddig arra törekedtek volna, hogy kevesebb haszonnal közvetítsék a bort a fogyasztóhoz s igy a legnagyobb fogyasztókhoz, a vendéglősökhöz és korcsmárosok- hoz; ha azt tartották volna szem előtt, hogy mindig tisztán kezelt, hamisítatlan bort közvetítsenek már a magyar bor jó hírnevének megóvása érdekében is, akkor ezekre a földmivelésügyi kormány által szervezni szándékolt borközraktárakra csakugyan nem volna szükség. Ámde — tisztelet adassék a kevés kivételnek — borkereskedőink eddigelé — mint azt a múltak szomorú tapasztalatai igazolják — nem igy cselekvőnek. Főcéljuk az volt, hogy még előlegek nyújtásával is a megszorult szőlősgazdáknak — a bort a termelőktől mindjárt szüret után minél olcsóbban harácsolják össze és mikor már az évi termés jó nagy része náluk volt, akkor azt minél drágábban adják el a fogyasztóknak, a vendéglősöknek, különösen a hitelezésükre ráutalt kiskorcsmárosoknak. És azt sem állíthatja senki ebben az országban, hogy borkereskedőink következetesen arra törekedtek volna, hogy drága közvetítésük mellett legalább tiszta, hamisítatlan bort szállítsanak a fogyasztóknak, a vendéglősöknek és korcsmárosoknak. Nem, a pécsi Engel- féle nagy borhamisító cég eljárása nem azt igazolja. És nem azt bizonyítja több budapesti borkereskedő cég manipulációja sem, akiknek pincéjéből nagymennyiségben kobozták el a hamisított és müborokat és kobozzák el manapság is, az utczára eresztve azt. a méregkeveréket, hogy ne a szegény emberiség, hanem a fiakkeres lovak agyveleje bomoljon meg tőle. Ilyen körülmények között, ami a vendéglősöket és korcsmárosokat illeti, különösen azokat, akik nincsenek a termelőkkel közvetlen összeköttetésben — csak üdvözölhetik a földmivelésügyi miniszternek azt a szándékát, hogy egyes borvidékeken borközraktárakat állít. Akkor legalább lesznek olyan borközpontok, ahol a fogyasztó, a vendéglős, a korcsmáros bizalommal szerezheti be borszükségletét s nem lesz annak kitéve, hogy egyes időszakokban —< a bor minőségével szemben aránytalan és hallatlan árakat zsaroljanak ki tőle. Apróságok Tüdős Józsefről. Az öreg Tüdős József, a becsületes, jóravaló budapesti magyar vendéglős ott piheni már örökálmát a szigetszentmiklósi temetőben. Abban a községben, ahol egykoron édes atyja, aki ott református lelkész volt, az Isten igazát hirdette. Özvegyének, gyermekeinek szép vagyont hagyott hátra az öreg ur, akik most áldva emlegethetik emlékezetét. Szigetszentmik- lóson szép ház és szép kis birtok is maradt utána. Mire a szentmiklósi akáczok bontogatni kezdik már lombjaikat s mire kertjében a cseresznyefa, alma virágzik, nem találja már árnyat adó koronája alatt öreg gazdáját. Kint pihen a temetőben. Tüdős József halálhíre mély részvétet keltett nemcsak nagyvárosi ismerősei és jóbarátai körében, hanem szerte az országban is. Az iró- és művész osztály számos jelese is érdeklődött Miksa császár egykori huszárjának éa szakácsának utolsó napjai iránt. Még a bécsi udvari körökben is mély részvétet keltett az öreg Tüdős halála, amit természetesen hírül adtak a királynak is, aki meghatva mondotta: — Derék katona — példásan hü szolgája volt szegény Maximiliánnak. Hát bizony kevés magyar közhuszárt ért meg az a kitüntetés, ami Tüdős Józsefet nem egyszer érte, hogy a király bécsi, vagy budapesti palotájában magához hivatta, leültette s úgy mondotta el vele a queretorói szomorú tragédia megrázó részleteit. És ilyenkor mindig könnyek lopódz- tak az agg uralkodó szemeibe s hálásan szorította meg a derék magyar vendéglős, az egykor magyar huszár kezét. Azét a a férfiúét, akinek egyenes lelkében a teljes valóságban megvolt a magyar hűség és a becsületes, magyar emberségesség érzete. * Tüdős Józsefnek Budapesten, a Józsefvárosban, a Bérkocsis- és Kölcsey-utczák közötti átjáró udvari ház volt a háza. Ebben volt a Kölcsey-utczai részen a vendéglőhelyisége. Két szoba, egy nagyobb és egy kisebb. Nyáron az udvar kertté volt alakítva, s zölddel befuttatott lécz- sátor alatt voltak felállítva a vendégasztalok. Kedves, barátságos, marasztalóan magyaros helyiség volt az egész. Tüdős Józsefnek mindig kitűnő jóborai voltak, s konyhájának pompás, magyaros készítményei- Jártak is hozzá nem csak a józsefvárosi polgárok, hanem Írók, festők s a Nép- és Nemzeti színház akkori művészei is. Tamásy, a kitűnő énekes színész, Blahánénak leghíresebb partnere igen gyakran megfordult helyiségében. De felkeresték őt a Szigetiék is, az Imre, a József, no meg a többiek is. Megesett akkor biz az is, hogy vékonypénzü az Íróságból és hirlapiróságból kizökkent vendégei is akadtak gyakran Tüdős Józsefnek. És még akkor is kiszolgálta szívesen őket, ha előre tudta, hogy az elfogyasztott ételek, italok árát az ajtó félfára kell felirni. Az az, dehogy is irta fel. Azt szokta mondani: — Ha akarják, majd úgyis megfizetik, ha lesz pénzük. Ha pedig nem, hát akkor miről jó ez, hogy én a krétát, papirost pazaroljam miattuk. * Egyidőben rendes vendégei voltak Tüdős Józsefnek Nincsics Tóbiás, aki Ozoray Árpád név alatt volt valamikor ismertebb NAGY IGNÁCZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest^ Vll., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saját palaczkkupak relési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, gyár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- Naiv és Watzke szók, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. = Pinggau.
