Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-04-05 / 7. szám

XXVII-ik évfolyam. 7, szám. Budapest, 1911. április 5. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ES KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre.................6 kor. Háromnegyedévre 9 „ j| Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Kérelem. Az uj negyed alkalmával tisz­telt előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy lehetőleg postautalványon küldjék be elő­fizetéseiket. Ezidő szerint senki sincsen feljogosítva, hogy nevünkbe bármily for­mában pénzt felvehessen. Kérjük tisztelt előfizetőinket és a velünk összeköttetés­ben álló hirdető ügyfeleinket, hogy pénz­küldeményeiket csakis e lap kiadó tulajdo­nosához, Ihász György kezeihez szolgál­tassák át, ’esetleg azt posta utján czimére Budapest, VII., Akáczfa-utcza 7. sz. alá megküldeni szíveskedjenek. Tisztelettel a Vendéglősök Lapja kiadóhivatala. Kisért az állami bor- monopolium. Az elmúlt esztendőben egy komoly pénzügyi szaklap utján jutott köz­tudomásra, hogy a pénzügyminisz­tériumban munkálatok folynak a bor- és sörmonopolium behozatala s ezzel a bor- és sörmérések állami felügye­let alá helyezése tárgyában. Ugyanis a korcsmák és vendéglők éppen úgy a pénzügyminisztérium hatásköre alá kerülnének, mint Vannak már mai napság a dohánydőzsdék. A vendég­lős, korcsmáros elvesztené üzleti függetlenségét s egyszerűen per- czentre dolgozó alkalmazottja lenne az államkincstárnak. Hogy a dolog mennyire komoly, bizonyltja az a körülmény, hogy egyes szaklapokban ma már egymás­után jelennek meg olyan irányú köz­lemények, melyek az állami bor- egyedáruság eszméjének elsősorban a szőlőbirtokosokat, bortermelőket, vendéglősöket és korcsmárosokat akarják megnyerni. Előnyösnek tün­tetik fel a bormonopoliumot a gaz­dák érdekeire nézve, mert az állam beváltaná egyformán úgy a bő, mint szükesztendőkben összes bortermésü­ket, még pedig minőség szerint. Természetesen azt nem hagsulyoz- zák, hogy az állam a maga által meghatározott áron váltaná be a bor­termést kevés méltánylással a szőlő- birtokos jogos igényeire. Azt sem emlegetik a bormonopolium beharan- gozói, hogy az állam tetszése szerint állapithatná meg, nagyobbithatná meg, vagy korlátozhatná a bortermelő területeket, mint most a dohánytermő területeket teszi, s a pénzügyi ható­ság, a fináncz akkor minden szőlő­fürtre éppen úgy rátehetné a kezét, mint most a dohánylevélre ráteszi. Hát az bizonyos, hogy nem volna a magyar gazdálkodási szabadság ki- terjesztése. A bormonopolium hivatalos be­harangozol tagadják azt, hogy az állami boregyedáruság ártana a ven­déglős, korcsmáros iparnak. Indokol­ják ezt azzal, hogy bort most is árulnak minden fűszeres-boltban, a vendéglősök, korcsmárosok mégis csak megélnek — valahogy. Az egész különbség szerintük csak az volna, hogy a vendéglősök ezentúl nem a bortermelőktől, hanem az államkincs­tártól vennék boraikat, természetesen alku nélkül, a kincstár által meg­határozott árakon. A palaczkborok eladása után perczenteket, a hordós­borok elárusitása után pedig áren­gedményeket kapnának a vendég­lősök. Nos ebből ugyan nem lenne még kenyérre való hasznunk sem. De ezzel az állami gyámkodással egyetemben azután olyan fináncz ellenőrzés, zaklatás lenne minden korcsmáros, vendéglős osztályrésze, hogy az elkeseredésében nemcsak maga hagyná félbe a bor- és sör­mérést, hanem átokkal sújtaná heted- iziglen való leszármazottait is, ha I azoknak valaha a korcsmáros, vagy vendéglős ipar gyakorlására jönnne kedve. A magyar vendéglősség és korcs- márosság — mint a föntebbiekből is látható — egyáltalán nem lelkesed­hetik a bornak és sörnek állami egyedárusitásáért. Bilincsekbe verné ez beláthatatlan időre üzleti szabad­ságukat. Rosszul fizetett állami szol­gákká alakítaná át őket. Elodázná a a lehetőségét annak, hogy a ven­déglős és korcsmáros ipar gyakor­lása és törvényes képviseléshez köt­tessék. Még több olyan kartársnak betolakodását tenné lehetővé a korcsmárosság üzemkörébe, akik en­nek az iparágnak eddig is a leg­nagyobb kárt tették és akik a ma­gyar bor jóhirnevének úgyszólván hivatásos megrontói. A magyar bor állami egyedáruságának csak a Gali- cziából kiűzött kazár pálinkások és korcsmárosok örülnének leginkább. Egész biztosra vehetnék, hogy akkor kapnának Magyarországon mind a tizennyolczezeren bor-, sör- és pálinkamérési engedélyt. A vendéglői női személyzet éjjeli alkalma­zása. A képviselőház munkásügyi bizott­sága a napokban tárgyalta ezt a törvény- javaslatot, mely a nők éjjeli munkáját a gyártelepeken és általán az ipari működés terén eltiltja. A törvényjavaslat 2. §-a sze­rint ez a tilalom nem terjed ki a vendég­lők, korcsmák, kávéházak, s más oly -üz­letek női alkalmazottaira, melyekben élel- miczikkek az üzletben való elfogyasztásra állitanak elő s szolgáltatnak ki. A vendég­lőkben, korcsmákban és kávéházakban tehát tovább is az éjjeli órákban is foglal­koztathatók a női alkalmazottak. Az uj törvény — több európai állammal kötött egyezmény szerint — úgy Magyarorszá­gon, mint még tizenkét európai államban a jövő 1912. év január 12-ikén lép életbe. ALAPITTATOTT 1820. A legmagasabb udvar és József főherceg udvari szállitója. FflNbfl ÁGOSTON és ZIHttER PÉTER UTÓbfl Zin/AER FERENCZ halnagykereskedő cs. és kir. udvari szállító. A Balaton Halászati R.-T. kizárólagos képvisel Telefon 61-24. BUDAPEST, Központi vásárcsarnok Telefon 6I-24 Mindennemű tengeri és édesvizihalak. Egyedüli halszállitó cég. mely az előkelő házak és éttermekben szükségelt összes halfajokat friss állapotban állandóan raktáron tartja. Sürgönyök: Zimmer halászmester. Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents