Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-03-20 / 6. szám
1911. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 hogy a magasabbfoku, igazi müveit pinczé- reket és vendéglősöket nevelő vendéglősszaktanfolyam netáni felállítását örömmel fogadják, már csak azért is, mert ezen uj kulturális intézmény saját tekintélyüket, egyéni értéküket emelné. A budapesti vendéglősök bálja. Ebben az esztendőben március idusára esett a »Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok ipartársulatának« tánc- mulatsága. A vén Gellért-hegy felől és a Duna kék vize fölött már tavaszi enyhébb fuvalmak kezdték bontogatni szellőszárnyaikat, mikor az esti homályban egyszerre csak kiragyogtak a székesfővárosi »Vigadó«-nak villanyfénycsillároktól tündöklő ablakai. A nagy, budapesti mulatóház feljárási lépcsőcsarnokai előtt egymás után állottak meg a robogó, úri fogatok, a prüszkölő, zugó automobilok. És minden fogatból, minden robogó alkalmatosságból, könnyed, ékes, le- begésszerü báli ruhákba öltözött szép asz- szonyok, leányok szállottak ki, feketébe öltözött urak karján s haladtak fölfelé, a már akkor a tündén fénynek izzásában rezgő »Vígadó« nagy táncztermei felé. Ott fent az égen még csak a kora esti csillagok ragyogtak, de a »Vigadó« termei már szinte zsúfolásig megteltek mulató közönséggel. Megteltek annak daczára, hogy más esztendőkben a budapesti kávésipartársulat nem tartott külön báli vigalmat, mint az idén, hanem tagjai a budapesti vendéglősök tánczvigal- mán vettek részt. Ez a különválás sem ártott ez évben a vendéglősbálnak, melyen különösen a polgári, középvendéglősség vett részt szép hölgytagjaival olyan tekintélyes számbai , mint még talán egyetlen, más esztendőben sem. Fényesnek, ragyogónak és mégis családiasnak mutatkozott ez a szokásosan kedves estély, mint ahol együtt érző emberek töltenek el kedves vigadozás mellett a hosszú esztendőből egy éjszakát. És megzendült a honvéd muzsikusok kezeiben a hegedűnek vidámitó, zokogtató szárazfája. És amint kisiklott valami ablakrészeken, ajtó- nyiláson, az egy-egy méla, tánczoló akkord, trillázva vegyült el a budai hegyek kora tavaszi szellősusogása közé,... * Kilenc órakor este már tömve volt a »Vigadó« ezreket befogadó fényes emelethelyisége a nagy, tarka szinpompában úszó, csillogó báli közönséggel, közte a magyar főváros legelőkelőbb társadalmi köreinek képviselőivel. Aki a páholyokból alátekin- teft, az egy csodálatos, minden varázszsal kápráztató, csodás keleti tündérkertet látott maga előtt, melyben budapest legszebb asz- szonyai, leányai voltak a virágok. Fehér, piros arcú, ragyogó szemű, mosolygó arcú virágok. Ekkor, kilenc óra után érkezett meg a bájos bálanya B u r g e r I. Károlyné, ragyogó udvartartásával, a szebbnél szebb koszorúslányokkal, akiket a pálcás leventék, vőfények kisértek. Bizony királyné legyen az, akinek ilyen szép udvarhölgyserege van, mint ami,nő volt a budapésti vendéglősök báljának nyoszolyóleány bokrétája, melynek egyes, mosolygó, kedvesen piruló virágai a következők voltak: Burger Margit, C s i k Aranka, Faith Aranka, Gilevszky Giziké Gilevszky Rózsika, Mai ősik Bözsike és Editke, Némethy Rózsika, Sumitzky Liliké, Shorovszky Irénke, Sarkadi El- zuska és Weidinger Tercsi. Amint a bálanya elhelyezkedett trónusán körülvették nevetőszemü nyoszolyólányai, Petánovits József rendezőbizottsági elnök jeldaására, megzendült a honvédzenekar művészeinek kezében a nyirettyű alatt a he- gedühur s egyszerre betöltötte a nagy, hatalmas, boltíves termekét a régi szép, tánczra hívogató magyar nótának varázsos melódiája : Vékony deszka kerítés, Jaj de karcsú teremtés És egyszerre megmozdult vagy kétszáz, majd még több tánczoló pár. Mintha virágerdő libegett volna magyar muzsikaszóra gyémántsugáros erdei éjszakában. Majd gyorsba kapott a muzsikus: Utcu bizony megérett a Meggy! Utcu bizony rajta maradt Egy. És felváltva járta a táncz hajnalig, reggel pirkadásig. Hát mért ne járta volna. Ejh, hajh, sohasem halunk meg! * A szomszédos éttermekben — mig odaát tánczolt ezer — az öregebbek beszélgettek régi, jobb időkről, régi, szebb napokról, mikor még ők járták. Ifjúi, hév kedvvel, amikor szinte: »Járta a táncz s a sarkantyúk pengettek.« Hajh, hisz akkor még más világ vala. Vidámabb, olcsóbb világ. Akkor még a »Vigadó« vendéglőse nem mérte volna olyan méregdrágán a borát vendégeinek, mint ezt most éppen vendéglős társainak Mucsnyák Károly vendéglős ur cselekvé- No de hát akadt gyöngyöző pezsgő is s asztali bor hiányt feledtetett az aranyos kedv, a szivárványos mámor, melybe belecsendült czimbalom pengése: Jó bor, jó egészség, Szép asszony feleség, Szép asszonynak, jónak, A jól járó ... Ejh, a többit ne mondjuk el! Elmúlt a hajnal is, a reggeli napsugár kezdett aranykoronát fonogatni, csillogtatni az öreg Gellért-hegy oszladozó citadellája fölött, midőn oszlott szét a vendéglős bál fényes közönsége s fogatok, automobilok robogtak, száguldottak szerte, hazafelé. Vájjon hány kis leány vitt haza a szép márcziusi hajnalhasadásnál lelkében még szebb, kedvesebb álmokat is?... Aki az idei vendéglősbálnak nagy sikerét kedvességével és minden jelenvoltakat elragadó modorával leginkább előmozdította, bemutat juík e sorokkaLkapcsolatjbi^n a bálanyának, Burger J. Károlyné úrnőnek, a Hungária nagyszálloda igazgatója kedves hitvestársának jólsikerült arczképét is. Ez az arcz- kép bizonyára kedves emléke marad mindazoknak, akik az 1911. évi budapesti vendéglős tánczvigalmon résztvettek. A mi bálunk sikeréért az elismerés oroszlánrésze B o r h e g y i F. nagykereskedő czé- get is méltán megilleti, mely nem riadt vissza az áldozatoktól, hogy ezt a tánczvigalmat minél fényesebbé, minél nagyobbá s igy sikeresebbé segítse előmozdítani, bebizonyítván ezzel is a magyar, különösen a budapesti szállodások és vendéglősök iránt már annyiszor tanúsított jóindulatát. A Borhegyi F. ez ég készíttette azt a remek, emléktárgyszámba menő báli tánezrendet is, a bálanya arczképével diszitetten, melynek alsó része bonbonkákkal megtöltve, kedves meglepetés volt hölgyeinknek és kedves emlékük marad időkön keresztül. A vendéglős bálon megjelent a Borhegyi-czég összes tisztviselői személyzete, úgy helyből, mint a vidékről, köztük Páris Vilmos úrral, a cégfőnök ifjú Borhegyi vezetése alatt. Itt említjük meg, hogy a Borhegyi F. nagykereskedő ezég üzleti helyiségét folyó évi aug. elsejével, a mostani helyiségükkel szemben lévő, saját tulajdonát képező Gi- zella-tér 4. számú házába helyezi át. Ha már a bál sikeréért elismeréssel adózunk, le kell rónunk ennek az elismerésnek adóját Petánovics József bálelnöknek, aki W i 11 b u r g e r Károly úrral, a bál pénztárosával és a bálbizottság többi tagjaival egyetemben, mint az előző években is mindig, úgy most is fáradtságot, áldozatot nem kiméivé, mindent elkövetett a mi bálunk sikere érdekében. Megjelenésükkel hozzájárultak a bál sikeréhez és fényének emeléséhez a bálanya férje, Burger J. Károly, Glück Frigyes és Glück Erős János, a Törley pezsgőgyár részéről Szentre Imre, Pfender Emil igazgatók, S a 1 a c z Nándor, L a b e s z H. urak; továbbá Francois Caesar, Litt ke Ernő, Hubert Henrik, pezsgőgyárosok és Cserta Antal (Pécsről). Az „Irroy“ pezsgőgyár és Mattoni képviseletében K u t a s s y Vincza urak. A jelenvolt hölgyek névsora a következő : Asszonyok: Petánovits Józsefné, Wil- burger Anta'né, Mirth Andrásné, Stiglmayer Gyuláné, Müller Pálné, Galambos Lajosné, Schumitzky Venczelné, Szinner Józsefné, Schnöpf Józsefné Gikovszky Endréné, Kurt- ner Jánosné, Schmidt Edéné, özv. Szom- merfeld Gyuláné, Kesztenbaum' Gézáné, Fait Istvánné, Keleti Henrikné, Petrákovits Józsefné, Kajlinger Jánosné, Parupka Mártonná, Schárhán Ferenezné, Tautner Nán- dorné, Noll Miklósné, Schneider Ferenezné, Schárchán Jánosné, Glökszor Nándorné, Sar- Krischki Bódogné, Kirchlechner Emilné, Benesch Ferenezné, Kováltsik Sándorné, kadi Jakabné, özv. Weidinger Nándorné, Scheiring Jánosné, Zupka Antalné, Kramer Miksáné, Adamek Ferenezné, özv. Freitag Zoltánná, Horváth Istvánné, Friesz Károlyné, Németi Mátyásné, Horváth Józsefné, Ma- rady Nándorné, Verbőczi Lajosné, Róth Mihályné, Fehér Jánosné, Jancsy Henrikné, Szabó Mihályné, Kiss Henrikné, Molnár Lázárné, Reibor LőfincZné, Szabó Imréné, Hammeri Sándorné, Klekker Alajosné, Benedek Samuné, Zöldhegyi Lajosné, Fraun- holz Józsefné, Barna Sándorné, Hirsch Zsig- piondné. Walts Györgyné, Galiotti Lajosné, Németh Sándorné, Klein Árminná, Szkupil Józsefné, Neumayer Vilmosné, Hangya Mártonná, Fecht Pálné, Horváth Mihályné, Ko- lossváry Béláné, ifj. Gilcoíszky Endréné, Rauscher Jánosné, Tömön Károlyné, Király Lajosné, Zelenka Istvánné, Wermann Béláné, j Moskovits Józsefné, Taraud Prokopné, Vá- I mos Ferenezné, Újhelyi Györgyné, Hirmann { Ferenezné, Mándy Károlyné, Raabek Ferenezné, Csida Edéné, Reiter Józsefné, Ger- I stenberger Józsefné, Aranyosy Andrásné, | Dióssy Ágostonná, Loor Józsefné, Schmidt I Ferenezné, Rohonczy Jánosné, Groób Jánosné, Búzás Lajosné, Hack Istvánné, Pataky I Sándorné, Benecsak Gyuláné, Sperl NándorCOGNAC CDBA-MROZIER & C“ FRANCZIA GOGNACGYÁR PR0M0NT0R. ' ALAPITTATOTT 1884. =====
