Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
8 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. január 1. Vendéglő átvétel. Bittner Alajos budai kartársunk megvette a Fehérvári-ut 46. sz. házat Wehrmann Bélától, az üzlettel együtt 95,000 forintot adott érte. Üzletvezetője Deutsch Ferencz, Bittner Alajos barátunk rokona a nagykiterjedésü üzletben igen megkedveltette magát. Bittner Alajos „ősi budai benszülött, ismeri őt minden öreg ember és gyermek, jóltette, hogy a szépen fejlődő fehérvári-uton tette le egyelőre jövőjének alapját. Jó konyháját és természetes italait ajánljuk a t. közönség figyelmébe ! Régi személyzete figyelmes és előzékeny. Vóehrmann Béla azonban megvette az eladott házának háta mögött levő kis házat, hol bornagykereskedést folytat. Borait ajánljuk kartársaik becses figyelmébe. A pálinkaivás vége Svájczban. Svájcz köztársaság polgársága 1908. julius hó 5-én népszavazás utján 138.767 szavazattal szemben 241.545 szavazattal betiltotta az abszint és égetett szesz gyártását, forgalombaho- zását és árusítását. Ez a tilalom október hó 5-én lépett életbe a szomszédos köztársaságban s azóta nem isznak ott pálinkát s a korcsmákban is csak bort és sört mérnek, a pálinkás boltokat pedig bezárták. Ál-tokaji a német vendéglőkben. A „Nektár“ nevű német (mainzi) társaság igazgatóját, Habermann Frigyest, a mainzi bíróság azért, mert „Tokajer Wein“ (Tokaji bor) elnevezés alatt borszerü italt hozott forgalomba — és azzal a német- országi vendéglőket és korcsmákat elárasztotta — ötven márka pénzbírságra és az eljárási költségek viselésére Ítélte. A bíróság kimondotta az ítélet indokolásában, hogy „tokaji“ elnevezés alatt Németországban is csak valódi magyarországi tokaji bort szabad forgalomba hozni. Akinek tehát a németországi vendéglőkben is tokaji bort inni jönne kedve, annak — pénzbüntetés terhe mellett — csak hamisítatlan, magyar tokaji bort szabad a poharába önteni. Az első ingyen szálloda és vendéglő Budapesten. Január hó folyamán nyílik meg Budapesten, a Lipótvárosban a Vécsey- utczában az első ingyenes szálló és vendéglő, melynek hivatalos elnevezése „Népház“ lesz. A hatalmas négyemeletes épület naponkint három négyszáz ember befogadására alkalmas. Van benne foglalkoztató műhely, melyben a munkanélküliek kapnak munkát s annak fejében napi ellátást és éjjeli szállást az emeleti hálótermekben külön a férfiak és külön a nők. Minden hálószoba mellett betegszobák is vannak s a „Népházban“ külön orvos is van alkalmazva. Ebédlő kettő van, földszinten a bentlakók számára, hol ingyen tálalnak, az első emeleten bejáró szegény emberek részére, hol igen olcsón számítják az ételeket. Ingyen ebédeket is adnak s az erre való utalványokat az ötödik kerületi elöljáróság szolgáltatja ki. Az ebédlőket szórakoztató helyekül is felhasználják, hol újságokat és könyveket lehet olvasni s ahol esténként ismeretterjezstő felolvasásokat tartanak. Fürdő is lesz az ingyenes szállodában, melyet az ötödik kerületi közjótékonysági egyesület vesz gondozásba s daczára annak, hogy szeszes italokat nem szolgálhatnak ki benne, mégis előreláthatólag akkora lesz annak a forgalma, hogy rövid időn belül a többi kerületekben is kell hasonló intézményeket létesíteni. Husszáilitás a külföldre állami támogatással. Mint Magyarország legnagyobb élelmiszer fogyasztóit, a vendéglősöket és korcsmárosokat érdekelni fogja, hogy van egy részvénytársaság nálunk, mely azzal drágítja itthon és különösen a fővárosban az élelmiszerek és főleg a husnemüek árát, hogy azokat nagy mennyiségben külföldre szállítja értékesítés czéljából még pedig állami segítséggel. Ez a társaság a „Magyar Elelmiszerszállitó Részvénytársaság“, melynek ezirányu a mostani viszonyok közt ránk nézve nem igen kedvező, sőt a városok lakosságára, elsősorban a vendéglős és korcsmáros iparra káros működését — ugylátszik — maga a földmivelésügyi miniszter is megsokalta. A miniszter ugyanis most leiratot intézett az említett részvény- társasághoz, melyben felhívta arra, hogy a jelen állapotok közt az országban összevásárolt élelmiszereket, tejet, főzelék-féléket, de különösen a húst elsősorban a magyar városokban és pedig főként Budapesten értékesítse s csak a megmaradt felesleget szállítsa külföldre. Éppen a hazai piaczokra való tekintettel a miniszter a társasaggal kötött szerződés rendelkezéseit felfüggesztette. Hangsúlyozza a miniszter azt is, hogy az eddig nagy mennyiségben a vámkülföldre szállított vadlud és baromfiból ezentúl lehetőleg nagyobb mennyiséget kell a társaságnak a budapesti pi- aczon értékesíteni. Hogy mennyiben felel meg a társaság a miniszter felhívásának még kétséges, de az általános drágaságon bármilyen elhatározása is persze nem sokat fog segíteni, mert ha a külföld nagyobb nyereséget biztosit neki az élelmiszer, a hús közvetítéséért, ezután is csak odafogja szállítani a magyar föld termékét s egyáltalán nem csinál lelkiismereti fur- dalást magának abból, hogy a magyarok drága pénzük mellett is koplalnak, a piacz- drágaság miatt a magyar vendégtősök és korcsmárosok pedig az anyagi tönk örvényébe sodródnak. A franczia vendéglősök és a drágaság. Sokat Írunk és beszélünk a magyarországi, különösen a budapesti élelmiszerdrágaságról. Ez a drágaság összefüggésben van Európa egyéb államaiban is jelentkező élelmiszerdrágulással. Párisban a kenyér ára az ősszel fokonként négy soussal emelkedett. A főzelék ára szintén jelentékenyen növekedett, de különösen a friss húsé, de legnagyobb drágulás mutatkozik a boráraknál. Ezelőtt könnyű borért literenként 20 czentimentet kellett fizetni, most 40-50 czentimet, amely körülmény annál jelentékenyebben érinti a francziákat, mert náluk 1909-ben az egy főre eső átlagos évi fogyasztás 125 liter volt, tehát borfogyasztás tekintetében tultettek rajtunk, magyarokon is. A franczia vendéglősök az általános drágasággal szemben úgy védekeztek, hogy az ételek és italok árát ők is jelentékenyen felemelték és pedig a hús és hal árát adagonként 10, a főzelék árát 5 és a liter bor árát 10 czentimenssel. Erről a határozatról a franczia vendéglősök egyesülete a közönséget nyilvánosan, falragaszokon értesítette. Nálunk még nagyobb az élelmiszerdrágaság, mint Fran- cziaországban, de ennek daczára csak a kávésok emelték a kávé, a kifőzések az ételek árát, de vendéglőkben és polgári korcsmákban általában még sem az ételek árát, sem a bor literjének ára nem emelkedett, de ha igy tart tovább a piaczi drágaság, valószínűleg itt is rákerül erre a sor. A newyorki korcsmárosok és az üdv hadserege. Az üdv hadseregének tagjai épen olyan ellenségei mindennemű szeszes ital élvezésének, mint az abstimens Good Templár-lovagok és minden eszközzel arra igyekeznek, hogy a bor, sör és szeszesital fogyasztásától elrettentsék az emberiséget. A közelmúltban Newyorkban tettek erre nézve meglepő kísérletet. Az üdv hadseregnek ottani tagjai a kis korcsmákban, pálinkamérésekben saját költségükön leitattak néhány ezer munkátalan férfiút és nőt. Mikor azután ezek már az alaposabbnál is jobban eláztak, akkor végigvonultatták őket a világváros legnépesebb utczáin, hogy lássa a közönség, minő elrettentő állapotokat idéz elő a szeszes italnak túlságos fogyasztása. A díszes menetben előlhaladt az üdv hadseregének parancsnoksága. A kiváló hadsereg tagjai a részeg embertömeget vették közre, amire szükség is volt, mert ezek a szerencsétlen emberek daloltak, káromkodtak, sírtak, egymást agyabugyálták, bukfenczeztek, a sárban hemperegtek. Látványosságnak csakugyan elrettentő volt. Az eredménye azonban nem az lett, amit az üdv hadseregének tagjai vártak tőle. Newyork sok ezer iszákos csavargója azóta meg nem szűnnek sürgetni az üdv hadseregének ottani parancsnokságát, hogy minél sűrűbben rendezzen ilyen részegfelvonulást, legalább ők kedvükre leihatják és kitombolhatják magukat. Az általános leitatás sürü megismétlésének a newyorki kis korcsmárosok sem ellenségei, mert az meglehetősen szaporítja bevételeiket, akár nálunk egy képviselő-választás. Az üdv hadserege legközelebb Londonban, sőt Európa többi nagyobb városában is megakarja ismételni ezt a részeg parádét, s nem lehetetlen, hogy Budapesten is lesz részünk az elrettentő látványosságban, ha ugyan a rendőr- hatóságnak több józan gondolkodása nem lesz, mint a túlságosan józan üdv hadseregének s nem adja meg az engedélyt a kaczagtató közbotrányosságra. A balatonparti fürdötelepek villamvilágitása. Nagyszabású terv foglalkoztatja ezidőszerint a „Balatonszövetséget“, a Balatonvidék kultúrájának, erkölcsi és anyagi fellendítésének ezt az elsőrangú tényezőjét. Arról van ugyanis szó, hogy a balatonpsrti összes fürdőtelepek, fürdővendéglők és szállodák, — melyekben eddig bár fényes kerettel körülvéve, de csak kőolajvilágitás volt, — már a jövő évre — úgyszólván az egész Balatonparttal együtt — villamos világítással szereltessenek fel. E nagyszabású eszmét Kvassay Jenő miniszteri tanácsos vetette fel, mig a terveket a szövetség felkérésére dr. Tempisz Móricz műegyetemi tanár készítette el. A tervek megvalósítására a „Balatonszövetség“ külön világítási bizottságot szervezett, mely e csakugyan ragyogó eszmének megnyerte már majdnem az összes balatonmenti fürdőtelepek tulajdonosait, közbirtokosságot, a fürdőszállodásokat és vendéglősöket is, a kik anyagi hozzájárulásukat készségesen ajánlották fel. A terv szerint az összes fürdőtelepek egy központi hatalmas villamostelepből nyernék a szükséges áramot. Ez a központi telep Tihanynyal szemben Szántod községben létesittetnék s innét szállítaná feszültségi vezetéken az áramot Siófokig, Aligáig, Fonyódig, másrészről Tihanynál a Balatonon át Balatonfüredig, Almádiig, Kenesséig, illetve Révfülöp— Badacsonyig. Ha a nagyszabású eszme megvalósul, még hatalmasabban vonzóvá teszi a Balatonnak úgyis tündérszép vidékét s nagyban hozzájárul a fürdővendéglők és szállodák forgalmának előmozdításához is. Jogászból pinczér és hentesinas. Nem egészen uj dolog, de mégis ritkaság számba megy, ha valaki egyetemi pályáról lép gyakorlati ipari pályára. Most egy nagyváradi jogakadémiai hallgató szánta rá magát erre a lépésre. Tóth Gézának hívják és Fröhlich János nagyváradi korcsmáros- hoz, — a ki egyúttal hentes is, — áll be tanoncznak. Az érdekes iparostanulót meginterjúvolta egy nagyváradi lap tudósítója, a kinek Tóth Géza azt mondta, hogy
