Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1911. január 1. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 Vigyázat! Jön a mü ó-bor! Vendéglőseinket bizonyára érdekelni fogja az a híradás, mely a „B. L.“ hasábjain jelent meg. hogy vége az ó-borok dicsőségének, drágaságának, mert fel van fedezve az a vegyi összetétel, mellyel a most szüretelt uj borból, akár ötven esztendős, akár száz esztendős, ó-bort csinálhatnak. A feltalálás dicsősége Dorn Alfréd nevű vegyész urat illeti meg, aki valószinüleg nagy tekintély a müborgyártás terén. A vegyészek már régen törték a fejüket azon, hogy miként lehet az uj bort rövid idő alatt ó-borrá változtatni, ami nagy nyereséggel járna különösen a vendéglősökre s borkereskedőkre, de a fogyasztó közönségre nézve is. Ismeretes volt, hogy az ó-bor általában igen sok oxigént használ fel. A borban levő vegyü- lékek akkor képződnek ki teljesen, ha megfelelő oxigén járul hozzájuk. Az oxigén a borban ozonná változik, azért azelőtt az ujbort úgy próbálták ó-borrá változtatni, hogy abba oxigént, avagy ozont vezettek. Most Dorn Alfréd egy olyan készüléket talált fel, mely az oxigént villanyosszikrával ozonná változtatva vezeti azt az uj borral telt hordóba, a mi a bor zamatját — állítólag — azonnal kifejleszti. Az igy megpreperált bort két hónapig pihenni hagyja, hogy megtisztuljon s csak azután j fejti le palaczkokba. Az igy készült uj mü ó-bort egy borkereskedő bizottság megkóstolt s 30 évesnek minősítette. Egy másik borkóstoló-bizottság egy másik hordó mü ó-bort 50 esztendősnek. Ha igy haladunk, maholnap ezeresztendő előtti bort ihatunk az idei, vagy a tavalyi termésből. Hogy mennyibe kerül Dorn ur találmányának titka, azt még a titkok mélységes homálya födi. Annyi bizonyos, hogyha árusítani fogja nagy kelendőségnek fog örvendeni vendéglősöknél, borkereskedőknél egyaránt. De mi lesz a mi pompás ó-borainkkal, melyek ott rejtőzködnek még százados pinezék homályában. Bizony ezek elvesztik értéküket, ha majd igy szól a vendég a vendéglőben: — Pinczér ! Hozzon nekem a tavalyi termésből egy liter kétszázesztendős bort, vagy ha majd igy szól a nóta: Hejh, de fényes a magas ég csillaga Százesztendős bort ittam az éjszaka. Bizony, bizony, mégis hunezut a német, ha frenczia is. Lakatosból — pinczér. Egy fiatalember irt hozzánk levelet. Elmondja benne, hogy huszonkét esztendős, erős testalkatú, egészséges ifjú, aki a becsületes lakatos mesterséget tanulta ki, de azt most megunta. Pinczér szeretne lenni s erre nézve kérné támogatásunkat. Egyelőre fizetésié nem számítana, csupán élelemért és szállásért is beállna szolgálatba bármelyik vendéglőbe vagy korcsmába. Hogy mi mit válaszolunk erre a levélre, az nem lehet kétséges. Válaszunk az, hogy aki a lakatosmesterséget tanulta ki, az csak maradjon meg ennek a mesterségnek gyakorlásánál. Tisztes, jól díjazott mesterség az, szépen lehet mellette keresni, sőt j önállóságra is hamarabb lehet szert tenni. Ám aki nem jó lakatosnak, az nem lenne I jó korcsmárosnak és vendéglősnek sem. Más részről pedig annyi nálunk a pinczér, hogy azoknak egy jó negyed része, vagy több, kivált igy téli időben nem képes keresethez, helyhez jutni s igy csak ku- ezorog vagy egymagában, vagy családjával egyetemben. Kár volna ezek számát szaporítani. Ez volt az üzenetünk. Ez a lakatossegéd azért mindenesetre jóravaló fiatalembernek látszik, mert mielőtt élete szekerének rudját más földi kenyérkereseti pálya felé irányítaná, illetékes helyről tanácsot, útbaigazítást kér. Ám hányán vannak ebben az országban becsületes mesterségüket megunt czipészek, csizmadiák, vargák, asztalosok, lakatosok, tobakosok, bérkocsisok, s még sok egyéb ,,osok‘\ akik nem kérnek senkitől sem tanácsot, hanem egyszerűen — ha van pénzük, ha nincs — felcsapnak korcsmárosoknak és vendéglősöknek. — Ezek amint nem váltak díszére odahagyott iparáguknak, úgy fölösleges konkurenczi- ájukkal és a szakmához nem értő tehetetlenségükkel, amint terhére vannak a tisztes vendéglős és korcsmáros iparnak, éppen úgy a legtöbb esetben összannyiukat és családjukat is tönkre teszik, amint arra száz és száz példa vagyon. Ennek az állapotnak is hamarosan vége szakad azonban, mihelyt a vendéglős és korcsmáros ipar is a törvényes képesítéshez kötött iparágakhoz tartozik. Akkor majd gát vettetik annak is, hogy valaki megunt mesterségét korcsinárosságon folytathassa, majd életpályáját hordárságon s végül koldusbottal kezében végezze. Társas reggelik. Január 6-án ünnep lévén, nem tartatik társasreggeli. Január 13-án: Oundel Ferencz „Virágbokor“ vendéglőben V., József-tér 1. Január 20 án : Mayer Ferncz vendéglőjében V., Arany János-utcza 6. Január 27-ikén : Palkovits Ede éttermében IV., „Angol Királyné“ szálloda. Február 3-án : Malosik Róbert és Nándor vendéglőjében VII., Dob-utcza és Csen- gery-utcza sarok. Február 11-én Nőszek Ignácz vendéglőjében I., Alkotás-utcza délután ozsonna disznótor tartatik. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.). KÜLÖIÍFÉLÉK. Személyi hir. Borhegyi F. fővárosi bornagykereskedő ezég vidéki utázójául Páris Vilmos barátunkat nyerte meg. Páris Vilmos a vidéken máris igen nagy eredményeket ért el. Üdvözöljük az előkelő Borhegyi ezéget, hogy ilyen tapasztalt és vi- láglátot embert fogadott el gyári képviselőül mint Páris Vilmos. Szakácsmüvészeti kiállítás. Mig be nem zárul a „Magyar Szakácsok Köre“ által kezdeményezett és létesített kiállítás, addig tapasztalatainkat nem mondhatjuk el. Egyelőre azt tudatjuk, hogy a kiállítás lelke Petánovits József szállótulajdonos, ki ügybuzgóságában felülmúlta a szakácsok elnökét. Az elhirtelenkedett kiállítás azonban dicsőségére vállik a kiállítóknak. A legérdekesebb kiállító a Törley Józs. és Tsa pezsgőgyár ezég, melynek derék igazgatója Szente Imre ur nagy tevékenységet fejt ki a kiállítás sikere érdekében, ugyanezt teszi Frangois Lajos pezsgőgyáros és a világhírű Borhegyi F. bornagykereskedő ezég, kik nagyobb összeggel járultak a kiállítás költségeihez. Tegnapelőtt Auguszta főherczegnő tekintette meg a kiállítást, ki Petánovits Józsefnek elismerését fejezte ki. Adakozás. Az elmúlt esztendő folyamán a budapesti városligeti fasori evang. templom oltárképére lapunk szerkesztőjénél a következő kegyes adományok folytak be : Bar- tolfy János 20 korona, Kovács Gábor 2 korona, Waschata Győző 2 korona, Eble Lajos és neje 2 korona, Liebmann Dezső 1 korona, Palásthy Marczel 3 korona, Kaszás Lajos 1 korona, Hoffmann Miksa 1 korona, Deutsch József 1 korona, Simon- csics János 1 korona, Galambos István 1 korona, Kopfensteiner József 1 korona, Szánkó Gyula 1 korona, Steiner Imre 1 korona, Ihász György 20 korona. Összesen 58 korona. Szolgáljanak a kegyes adakozások Isten dicsőségére s az adakozók lelkiüdvére. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk. Ezen összeg beküldetett Raffay Sándor Nt. úrhoz 38 kor., Nt. Ka- cziány János úrhoz 20 kor., Összesen: 58 kor. — Újabb gyűjtés : Petrovics György kávéháztulajdonos 10 kor., Szemann Károly főpinezér 2 kor., Szakács Béla hírlapíró 1 kor., Mahunka Imre W kor., Arany János főpinezér 2 kor., Kiss Pál pinczér 1 kor., Dékány Sándor 7 kor., Vaschatta Győző vendéglős pedig ujabaan Miklós, Etelka és Lajos testvérei emlékére 3 kor., Kéller János 7 kor., Clauss János 7 kor. Újabb gyűjtésünk 32 korona, mely összeg átvételéiül a következő .,Elismervényt“ kaptuk : „Alulírott elismererem, hogy Ihász György szerkesztő úrtól a fasori evang. templom oltárképe javára a mai napon 32, szóval harminczkettő koronát köszönettel átvettem. Budapest, 1910. december 29. Kaczián János ev. esperes-lelkész. inghoffer M. József i 1 halászmester i—=i Budapest, Központi vásárcsarnok, X Lakás : Fövámtér 10. szám. X Élő nemes pontyok bármely nagy mennyiségben kaphatók. Édes vizi és tengeri halnagykereskedés, meiyáliandóantartnagy halkészletet élő és jegelt halakban, vidéki rendelések a legpontosabban és megbizhatóan eszközöltetneK, háztartás és éttermek részére
