Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-03-05 / 5. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA o 1911. márczuis 5. Amint látjuk, a szövetkezésbe lépett jéggyárak elég drágán állapították meg a mii- jég métermázsáját és úgy látszik, hogy még ezen az áron is csak annak adnak jeget, aki nagyobb mennyiségre és vásárlási időre leköti magát. Ez azt jelenti, hogy vendéglőseinknek, korcsmárosainknak most még egy nagyhatalmasággal kell számolniok s ez a müjéggyárosok szövetsége. Csak rámutattunk röviden erre a körülményre, pedig ha a székesfőváros vendéglőseiben, korcsmárosaiban megvolna az ösz- szetartásnak érzete, megalakíthatják a saját' szövetkezeti jéggyárukat s akkor bizonyára olcsón, majdnem fele áron fedezhetnék jégszükségletüket s nem lennének semmiféle kai tel ármegá la itás i önkn éník kiszolgáltatva.. Az otYosnövendékek-pinczér tragédiája, Nincs a világnak semmiféle olyan ipari foglalkozási ágazata, melyen annyiféle ember keresne boldogulást, vagy időleges szerencsét, mint a vendéglős és korcsmáros ipar. Sokszor megírtuk már, hogy ahány mesterségét megunt, kaptafát félredobott mesterember van, az mind a korcsmáros pályára törekszik, hogy minden kontár törekvésével versenyt csináljon a régebbi, képzett, gyakorlott, jóravaló magyar korcsmárosoknak. Néha azonban a társadalom képzettebb rétegeiből is akadnak, akik vagy állandóan, vagy ideiglenesen, szerencsepróbálás céljából csapnak fel korcsmárosoknak, vendéglősöknek s legnagyobb részben, a kellő gyakorlat híján, még jobban letörve hagyják ott ezt a nem nekik való foglalkozási ágat. Mi magunk voltunk, akike lapok egyik régebbi számában buzdító czikket irtunk arra j nézve, hogy a jobb magyar családok néhány középiskolát elvégzett ifjú sarjai foglalják el helyüket a vendéglősipari pályán, lépjenek pinczérsorba. Rámutattunk arra, hogy ma már egy tisztes vendéglős tekintélyes helyet foglalhat el a társadalomban, s a fiatalember, — ha józan, szolid — a pin- czérséggel is többet kereshet, mint bármely más iparos- vagy kereskedősegéd, vagy éppen közhivatalnok. Úgy értesülünk, hogy ennek a szülőkhöz intézett szavunknak lett is sikeres immár itt Budapesten is több jó családból való négy-öt középiskolát végzett ifjú lépett nagyobb vendéglőinkben a pin- czéri gyakorlatra. Az egyik székesfehérvári vendéglőben is egy tanult fiatalember jelentkezett azzal, hogy ő pinczér akar lenni. Ez az ifjú ember már nem is csak középiskolát végzett, hanem három évig szorgalmas hallgatója volt a budapesti orvosegyetemnek. Nem is azért akart pinczér lenni,, hogy mindvégig pinczér maradjon, hanem azért, hogy egyideig tartó pinczérkedésével pénzt szerezzen magának további orvosi tanulmányainak folytatásához. Az illető székesfehérvári vendéglős szívesen alkalmazta vendéglőjében a fiatal medikust, aki igen ügyes pinczérnek Ígérkezett. A napokban aztánn megdöbbentő dolog történt. | Abban a fehérvári vendéglőben húzta a ci- ! gány a szép, szomorú magyar nótákat s : a medikus-pinczérnek könnyek lopództak a ! szemébe. Félrevonult az étterem egyik sár- ! kába, ahonnét csakhamar fegyverdurranás ' hallatszott s lőporfust töltötte meg a levegőit. í Az orvosnövendékből lett pinczér ott feküdt vérző fejjel, immár halottan. Mi adta kezébe ennek a szerencsétlen, intelligens pinczérnek a fegyvert? Mint ott beszélték, az nap egv vendég gorombásko- dott vele, megsértette s ezt nem tudta elviselni tulérzékeny lelke. Mikor ez a megren- j ditő eset megtörtént, bizonyára megbánta durvaságát az a gorombáskodó vendég is. i Á.m akkor már minden későn volt. Budapest előkelő vendéglőiben és korcs- j máiban ki van zárva, hogy egy vendég jog- i talanul gorombáskodjék egy pinczérrel, hiszen ez az úri modorba ütközik s az illetőn ezt elsősorban megtorolnák a többi vendégek. Apró korcsmákban megtörténnek az ilyen duhajkodások, de ott a csapos nem olyan érzékeny, hogy ezt lelkére venné. A vidéken még a nagyobb városokban is, azonban nem igy van a dolog. Akad ott úri ruhába öltözött elég durvaság, amely a szegény pinczéren tombolja ki magát. Pedig már elérkezett annak az ideje, hogy ezeknek a vadságoknak vége vettessék. Vége van már annak az időnek, hogy az ebet meg a pinczért egy sorba helyezzék, melyen pénzért mindenki üthet egyet. Az ilyen vendégek durváskodásainak véget vethet elsősorban a vendéglős, aki nem ád helyet, kiszolgálást a goromba vendégnek s aki utóvégre hivatott személyzetének nem csak ellenőrzésére, de megvédelmezésére is. Ha pedig egy közismert duhajkodó vendégről van szó, azt bojkottálni kell a város valamennyi vendéglőjéből, korcsmájából, amint már erre vagyon példa. Akkor majd nem lesznek olyan szomorú pinczér-tragédiák, mint ez a székesfehérvári. Németek a szeszes italok ellen. A nagy Németbirodalom egyes országaiban az antialkoholisták népgyüléseket tartottak, melyeken hevesen tiltakoztak a bor, sör s egyáltalán a szeszes italok élvezete ellen. A nagy agitációnak az lett az eredménye, hogy mintegy ötszázezer emberrel —többnyire nőkkel és gyermekekkel — egy kérvényt Írattak alá, melyet a német birodalmi gyűlés elé terjesztve, abban az ipartörvénynek módosítását kérték. Az ui ipartörvénybe ugyanis a következő uj szakasz felvételét kérik: »A Németbirodalom minden községe fel- hatalmaztatik arra, hogy 1. minden italmérési engedély felett a község nagykorú férfi és női lakossága szavazás utján dönt; 2. a nagykorú férfi és női lakosság szavazattal dönt affölött, vájjon területén a jövőben egyáltalán adassék-e italmérési engedély, vagy sem; 3. a nagykorú férfi és női lakosság szavazás utján egyébként is korlátozhatja, teljesen megszüntetheti az italméréseket. A német bortermelők, sörgyárosok, vendéglősök, korcsmárosok, de maguk a birodalmi gyűlés tagjai is mosolyogva fogadják az antialkoholista Good Templar-lovagok e legnagyobb erőlködését, melyet komolyan venni egyáltalán nem lehet. Először is azért, mert kérvényüket a sok millió lakosságú Németbirodalomban mindössze csak ötszázezer, többnyire gyermekkel, nővel s ezek közül is leginkább öregasszonyokkal voltak képesek aláíratni, Másodszor a Németbirodalom- 1 ban senki sem fél attól, hogy ha csakugyan a népszavazásra bíznák az itlamérések sorsát, az a bor- és sörmérés ellen foglalna állást, sőt ellenkezőleg. Harmadszor maga a német birodalmi gyűlés már a birodalom szőlőbirtokosaira, sörgyárosaira, sőt egyáltalán az állami szempontokra és sok ezer embernek,, akik a szőlőtermelésnél, sörgyártásnál keresik kenyerüket, kénytelen lesz a módosító javaslatot beterjesztőihez visszautasítani. A Németbirodalomban — mint a világ minden müveit államában — úgy vannak a gazdasági, szociálpolitikai körök meggyőződve, hogyha az alkoholista Good Tem- plarok az alkoholizmus tultengése, különösen a pálinkaiszákosság elterjedése ellen foglalnának állást, akkor komolyan kellene venni őket a társadalomnak és a törvény- hozásnak egyaránt. De mig átok alá veszik azt is, aki egészségi szempontból és egy- egy pohár bort vagy sört mérsékelten elfogyaszt, addig komolyan venni nem lehet őket. Nálunk is erősen igyekeznek próbálkozni Good Templarék s azt helyesen is cselekszik, hogy néhány pálinkaiszákosság- ban vagy delirium tremensben szenvedő embert — bár ezt is busás áldozat mellett teszik — kigyógv ittatnak s visszaadni igyekeznek a társadalomnak, sőt még helyesebb volna, ha olyan szanatóriumot állíthatnának, melynek díjtalan ápolása utján az iszákosok ezrei és ezrei visszaadatnának a józan, munkás emberi életnek: de hogy itt Magyar- országon is minden szőlőtőke és boroshordó ellen fejszét fogjanak, minden sörgyárat és italmérést bezárjanak: az már ellenkezik e nemzet közgazdasági érdekeivel. Az antialkoholista Good Templarok, mig ilyen túlzásokban fecsérlik el erejüket, addig eredmény helyett a nagyközönségnél csak sajnálkozó mosolylyal találkozhatnak. Régi bálok. Magyarországon a farsangi bálok, táncz- mulatságok története egybeesik korcsmáink és vendéglőink keletkezésének történetével, bár a bálok eredete sokkal régibb keletű. A farsangi bálok eredete egészen a pogány- korba vihető vissza. A rómaiak hajdan sza- turnáliákat és Bachus-ünnepeket rendeztek, melyek virágos körmenetekkel és illedelmesnek éppen nem mondható tánczokkal voltak egybekötve s melyeken részt vett a consuloktól, vagy éppen a császártól kezdve minden társadalmi osztály, még a plebejusok is. Az ős Róma mulatóházai, korcsmái, melyekben már akkor mérték Itáliának tüzes szőlőlevét, mindenek számára nyitva voltak ilyen alkalmakkor és szólt a zene, tapsolt a táncz, a népénekesek pedig a bort és asz- szonyi szépséget dicsőítő énekeket zengedez- tek. Hasonló volt a farsangi mulatozás a többi népeknél is, mely azonban ekkor még a tavasz ünneplésével, virágok nyílásával esett együvé. Vannak följegyzéseink, melyek azt bizonyítják, hogy az ősmagyarok már ázsiai nagy vándorlásaik alatt megtartották a farsangot. Rendesen a tavaszszal kezdődő harcok előtt történtek ezek. Külön farsangoltak a férfiak és a nők. Sok évezredes erdők mélyében tavaszi éjszakán kigyuladtak a máglyák lángjai és ezek fénye mellett járták elődeink a vad, szilaj fegyvertánczot, hogy szinte rengett a föld dübörgő lépteiknek COGNAC CDBA-DÜR0Z1ER h C“ FRANCZIA COGNACGYÁR PR0M0NT0R. r-1 ■ ALAP1TT4T0TT 1884. =
