Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-03-05 / 5. szám
XXVII-ik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1911. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..... 6 kor. Háromnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. H budapesti világkiállítás és a vendéglősök. A budapesti kereskedelmi csarnok jubiláris közgyűlésén vettetett fel egy, a magyar székesfővárosban 1916-ban vagy 1918-ban megtartandó világkiállítás eszméje. A nagy gondolatnak mindjárt akadtak támogatói, fölkarolói különösen a kereskedői világban és napisajtóban. A budapesti ipar és kereskedelmi kamara üdvözölte az eszmét s hozzájárulását ajánlotta fel annak kiviteléhez. Csodálatosképen az Országos Iparegyesület a budapesti világkiállítás eszméje ellen foglalt állást. Ez különben nem valami nagy baj. Tudjuk azt, hogyha valami eszme nem Gelléri Moréktól származik, ott az Iparegyesületben mindjárt az ellen foglalnak I állást, annál is inkább, mert ha az a gondolat valahogy még sem jól sülne el, Gellériék nagy önérzettel mindjárt hivatkozhatnának: Lám, megmon- tam ! Az ilyen kicsinykedésen azonban egyszerűen át szokás siklani, most is át lehetne, ha nem volna nevetségesen bosszantó, az iparegyesületi Gel- lérieknek az a megjegyzése, hogy nekik már azért sem kellene a budapesti világkiállítás, mert az Budapesten nagyon megszaporitaná az építkezéseket. Mintha bizony Budapesten a nagy lakáshiány tekintetében nem volna szükség fokozottabb építkezésekre. Avagy nem tudják ott az Országos iparegyesületben azt, hogy az állam és székesfőváros éppen ezért építtet szükséglakásokat? De hagyjuk a gáncsoskodást. Tudjuk azt, hogy egy világkiállításnak összealkotása nem kicsi és nem könnyű dolog, még nagyobb empo- riumokban is, mint Budapest. Tudjuk, h°gy egy világkiállításnál sokat kell koczkáztatni és sokat lehet veszíteni, így volt az Párisban és más világvárosokban is. De ha körültekintő szakférfiak és nem Potemkin-falvakat építők és diszletfestők rendezik azt a dolgot, azt hisszük, hogy ez a kocz- kázat ki lesz zárva. Amint az eddigi tervek felmerültek, ennek a kiállításnak alapozása helyes nyomokon haladna. A szükséges költséget fedezni lehetne egy nagy állami sorsjáték engedélyezésével és szükségszerű állami beruházások előre való megrendelésével és elkészíttetésével. Ha még ez nem volna elég, az állam többet is nyújthatna. Utóvégre, ha hadihajószörnyekre százmilliók juthatnak, jutni kell a magyar ipar és kereskedelem és az idegenforgalom emelésére is. Ez a kiadás úgyis hasznos befektetés volna. Amennyivel jobb helyzetbe kerülne iparunk, kereskedelmünk, annál hasznosabb adóalanyát képezné az álladalomnak. Ami a budapesti szállodásokat, vendéglősöket és korcsmárosokat ilieti, azt hisszük mindnyájunknak egybehangzó véleményét fejezzük ki, midőn azt mondjuk, hogy azok mindnyájan lelkesedéssel üdvözölnék a budapesti világkiállítás eszméjét. Ha valakinek, úgy nekik volna szükségük itt az idegenforgalom emelésére. Üzleteik — különösen a vendéglősiparosoké — ma pangásban vannak. Mekkorát lendítene rajtuk egy világkiállítás látogatottsága. Ha ennek a kiállításnak eszméjét a kormány, az országgyűlés, a székesfőváros magáévá tenné, mindjárt örvendetesebb anyagi fordulat következnék itt be. A pénzemberek kinyitanák erszényeiket, s csakugyan megindulnának az építkezések minden vonalon. Nemcsak a tervezett kiállítás területén, hanem a városban is és bizonyára hozzáfognának az uj központi város" háza építéséhez is. Sok ezer iparos, ipari munkás jutna jobb keresethez és igy jobb napok virradnának vendéglőinkre is. Az eszme fel van vetve, s tudjuk, hogy ez nem fog immár végleg elaludni, még talán Bécsnek és Ausztriának minden ellenszegülése daczára sem. Csak az a kérdés, hogy még ebben a decenniumban valósuljon meg, hogy a hasznos gondolatnak még ez a nemzedék is vehesse erkölcsi és anyagi hasznát. A palaczkok kőtelező megjelölésének elhalasztása. A vendéglői és kereskedelmi bor. és szeszt tartalmazó palaczkok mennyiségtartalmának kötelező megjelölését a kereskedelmi miniszternek két év előtt kelt rendelete értelmében a folyó év január elsején már végre kellett volna hajtani. A kereskedelmi és iparkamarák indokolt felterjesztésére, a kereskedelmi miniszter most a palaczkok űrtartalmának kötelező, hivatalos megjelölését egy évre, tehát 1912. január elsejére elhalasztotta. Visszaélés a néímagyarositással. Az embernek legjogosabb tulajdona a neve, a tisztessége, meg a becsülete. Va- gyonodtól, czimedtől, rangodtól, hivatalodtól megfoszthatnak, de az apáid után örökölt nevedtől, tisztességedtől, becsületedtől soha, vagy csak akkor, ha olyan bűncselekményt követsz el, mely börtönbe juttat, ahol lehámlik rólad a tisztesség zománca és név helyett lesz belőled egy számozott emberi roncs. És daczára annak, hogy igy van, minden emberi tulajdonunkat védi a törvény, még becsületünket is, de, hogy nevünket el ne orozzák tőlünk, vagy jogtalanul meg ne osszák velünk, arra nincs törvényes oltalom. A névmagyarosítást hazafias célzatainál fogva annak idején mindenki helyeselte. Mert mi volt a czél ? Az, hogy akik idegenből közénk ideszármazva, nyelvben és érzésben úgy is magyarokká lettek, legyenek azok magyarok nevükben is. A törvény igen heA legmagasabb udvar és József főherceg udvari szállítója. FflNbfl ÁGOSTON és ZlttttER PÉTcR UTÓbFi ZimER FERENCZ halnagykereskedő cs. és kir. udvari szállító. A Balaton Halászati R.-T. kizárólagos képvise Telefon 61-24. BUDAPEST, Központi vásárcsarnok Telefon 61-24 T T Mindennemű tengeri és édesvizihalak. Egyedüli halszállitó cég, mely ALAPITTA'UIT az e 1 őkelo házak és éttermekben szükségelt összes halfajokat friss állapotban 1820. állandóan raktáron tartja. Sürgönyök: Zimmer halászmester. Budapest.
