Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. január 1. HAGY IGNACZ b pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest; Vll., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saját palaczkkupak relési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, gyár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökésziüékek, boros palaczkok, parafaguda- Nagy és Watzke szók, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. ------ Pinggau. — De hát, hogy is fogják azok a privát- detektivekké átváltozott tiszteletreméltó ipartársulati kiküldöttek kipuhatolni a folyamodó személyének megbízhatóságát? Talán meg fogják tőle kérdezni, vájjon nem volt-e már büntetve? Vagy nincsen-e mostanában ellene bűnvádi eljárás folyamatba téve? Hát azt hisszük, hogy ily sértő kérdéseket egyik kiküldött sem fog feltenni, mert azt egyrészt a jóizlés is tiltja, de másrészt ez nem is volna tanácsos, mert az ezáltal mélyen megbántott, esetleg markos folyamodó igen könnyen oly csattanós választ adhatna, melynek elfogadása vagy zsebrevá- gása nem volt a kiküldetés programmjába felvéve. Miután pedig egy tapintatos kiküldött a folyamodótól semmit ki nem tudhat, talán a házmestertől fog felvilágosítást kérni, ki pedig szintén nem ismerheti a folyamodót, csak azóta, mióta üzletét ott megnyitotta? Hát ez sem volna helyes, mert ezt a folyamodó, ha megtudja, pedig bizonyára meg fogja tudni, megsértve érezve magát, be sem fog lépni az ipartársulat kötelékébe, ami pe- dig igen kívánatos volna. A kiküldöttek tehát, hogy megbízatásuknak eleget tehessenek, egyszerűen be fogják jelenteni, hogy az illető megbízhatósága ellen kifogás nem emelhető, vagy pedig azt, ami most történt meg egyik kerületi elöljáróságnál, — hogy mivel a folyamodót nem ismerik, róla semmiféle felvilágosítást nem adhatnak. És valóban ez az igazságos és helyes jelentés. Felesleges tehát a szabályrendelet ezen rendelkezésének fentartása, mert az elöljáróságok a kérvényekhez csatolt okmányok és saját hivatalos közegük referálása alapján a j szabályrendelet 5. §-a értelmében az ipar- engedélyek megadása vagy megtagadása kérdésében úgyis függetlenül határoznak. De felesleges és káros is ezen intézmény fentartása továbbá azért is, mert úgy tapasztaljuk, hogy ez az ügy gyorsabb tempóban zalő lebonyolításának valóságos kerék kötőjévé vált, mely miatt a folyamodók néha hetekig, sőt hónapokig sem juthatnak iparengedélyhez, még akkor sem, ha üzletüket egyszerűen csak áthelyezik, tehát van már iparengedélyük. A kért iparengedélyek késedelmes elinté- j zése különösen káros azon uj vállalkozókra, kik vendéglői, kávéházi és kávémérési üzletre kérnek korlátlan vagy korlátolt kimérési engedélyt, mert az 1899. évi XXV. t.-cz. vagyis az italmérési jövedékről alkotott törvény 7. §-a értelmében a folyamodók csak akkor kaphatják meg a kért kimérési engedélyt, ha az iparengedélyt a pénzügyigazgatósághoz beterjesztik, mit, ha az erre adott rövid záros határidőn belül tenni elmulasztanak, kérelmükkel elutasittatnak és érzékeny pénzbüntetéssel sujtatnak. Ha azonban a szabályrendelet imént tárgyalt rendelkezése továbbra is fentartatnék, — ami, mint most utólagosan bebizonyult — valóban igen kívánatos, amennyiben az ipartársulati kiküldöttek, a vállalkozókkal való személyes érintkezés által, más irányban úgy a köznek, mint az ipartársulatnak igen hasznos szolgálatot tehetnek, mely maguknak a vállalkozóknak is csak javára válhatik, akkor óhajtandó, de eljkerülhetetlenül szükséges is, hogy a t. kerületi elöljáróságok akként intézkedjenek, hogy az iparengedélyekért folyamodók kérvényei soron kívül elintéztesse- nek és az engedélyek legfeljebb 8 nap alatt kézbesittessenek s ez által a m. k. pénzügyigazgatóság irányában vállalt kötelezettségeiknek idejében eleget tehessenek, az ily vállalkozókkal szemben pedig legyenek atyáskodó jóindulattal és elnézéssel, az 1884. évi XVII. vagyis az ipartörvény 158. §-ában foglalt s az engedélyhez kötött iparokra vonatkozó következő-pogány. rendelkezését, mely igy szól: »100 írttól 300 írtig terjedhető pénzbüntetésben marasztalandó el: a) aki a 10. §-ban felsorolt iparágak valamelyikét megkezdi, mielőtt a kellő engedélyt megkapta volna« ne alkalmazzák. A harmonikás korcsmák. A nagyobb városok külvárosaiban s a községekben vannak korcsmák, melyekben soha sem szünetel a tamburapengetés, néhány szál czi- gány és a harmonikán való játék. Mind ez csak arra való, hogy a különben dolgozó népet is a felesleges korcsmázásra csábítsák. A belügyminiszter most elrendelte, hogy az ilyen kis korcsmákban is csak munkaszüneti napon lehet muzsikálni s erre az illetékes közigazgatási hatóságtól esetről-esetre engedélyt kell kérni. Emelik a borárát a söntések. A sok bajjal küzködő budapesti vendéglős és korcsmáros iparosságnak már évtizedek óta tömegesen szaporodnak a kantinokból kikerült versenytársai. Ebben az évtizedben a leviharzoít darabont kormány és a demokrata fővárosi pénzügyi hatóság jóvoltából a korcsmárosok újabb versenytársakkal lettek gazdagabbak. Egy nap virradatára arra ébredtek fel hazánk fővárosának polgárai, hogy a pálinkás butikok egy része átalakult bort- és sört mérő söntésekké. És ezekben a söntések- ben, ezek tisztátalan .. helyiségében vígan megy az élet sorja. Összegyűl bennük a főváros népességének salakja az utczára kiharsogó trágár nótákat énekelve. Ha ebből kifogynak, hát a változatosság okáért egy-egy verekedést rögtönöznek, melybe belehangzik a söntés személyzetének dervis üvöltése. Nincs nap, melyen egy-egy ilyen söntésben két-három verekedés ne esnék meg Ha ez egy korcsmában történnék meg, az illető korcsmárostól rögtön megvonnák az italmérési engedélyt. Hajh, de a söntés az más. Az abbban történteket a rendőrség nem látja meg. Ezekben a söntésekben néhány hét előt- tig huszonkét krajczárért vesztegettek egy- egy liter bort. Meg is irtuk annak idején, hogy annyi pénzért nem lehet, képtelenség Budapesten egy liter bort adni, már mint szőlőtőkén termett bort. De hát a söntések nem is szőlőtőkén termett, hanem a kőbányai és budafoki pinczékben szüretelt bort mérnek. Élénk bizonysága ennek, hogy mig egyik söntéses moórinak, a másik kecskemétinek, a harmadik csömörinek nevezi a „saját szüretelésü“ borát, addig ezek a borok ugyanegy időben, mind egyformák. Mind egy gyárból kerülnek ki, s ezen gyárra csodálatosképen a hatóság nem kiváncsi, sem a gyárnak söntésbeli terményeire, melytől pedig nem egy ember veszítette el eddig testi és lelki egészségét. És mit tesz a gondviselés. Vagy is nem a gondviselés, hanem a söntéstulajdo- nos Grünfeld-nemzetség. Egyik szombat estére — mikor tudni illik a szegény munkásnak is van pénze — huszonkét kraj- czárról huszonnégyre, másik szombat este huszonnégyről huszonhatra, a harmadik szombat este huszonhatról hármincz kraj- czárra emeli fel ugyanezen bornak árát. Miért talán ? Azért mert rosszak a szüreti kilátások ? Nem lehet. Hiszen a sön- téseknek a szőlőtőkén termett borhoz semmi közük. Vagy talán drágább lett a borkő, spiritus, kén és festék s egyéb méreg anyag, melyből a söntésbor készül ? Meglehet, hogy ez lett drágább s ezért emelik a méregital árát. Hát csak emeljék. Bár csak annyira emelkednék, hogy az a szegény utczai nép ne férkőzhetne a saját megrontására hozzá. Mert a főváros hatósága falragaszokon hirdeti ugyan, hogy most a kolerás időben mindenki mérsék- letes életmóddal ügyeljen becses egészségére, de hogy a söntésekben koleragomba nevelő telepek vannak s hogy azokban M A per» Ali FDIPíVFQ vad' és baromfi kereskedö í f i/\í\CÍ I iALL 1 lylVJ I LO Budapest; Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. ............. —..
