Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-09-20 / 18. szám
4 VENDEÜLÖSÖK LAPJA 1911. szeptember 20. A fiú, hogy a főpapnak kedvébe járjon, az felelte : — A templomot. — Nem fiam. Először azt a házat építik fel, ahol enni és inni kapnak. Először felépítik a korcsmát. És ez úgy van még manapság is. Amerikában ugyan nagy a korcsmaellenes hangulat, de ha ott egy uj város alapításába kezdenek — ami még manapság is gyakran megtörténik — biz úgy először csak a korcsmát építik fel. Meg vagyon Írva, hogy már a régi romaiaknak, görögöknek, sőt a még régibb egyptomiaknak is voltak mulatóházaik : korcsmáik, vendéglőik, hol bort és sört mértek ki. (A serfőzést tudniillik az egyptomiak találták fel.) Krisztus születése idejében Jeruzsálemben is voltak korcsmák, mert fel vagyon jegyezve, hogy abban az időben, de különösen Jeruzsálem pusztulása idején, a zsidóság nagy része korcsmába, mulatóházakba járó, meglehetősen italozó volt. És mióta csak korcsma volt e világon, mindig volt korcsmái hitelezés is. A régi, jó időkben nálunk a földet mivelő gazdanépnek aratástól-aratásig is hiteleztek a korcsmárosok. A mesterembereknek az egyik vásártól a másikig, amikor azután meg is fizettek, felszólítás nélkül, becsülettel. Petőfi Sándornak, a legnagyobb és legnemzetibb költőnknek az édes apja, az öreg Petrovits egykoron — tudvalevőleg — szintén korcsmáros volt. Egyszer beállít hozzá egy kocsin járó, magyar ember s előadja, hogy messze útról jött s még messze megy egészen Kecskemétig, mert odavalósi. Azonban baj van. A pénze elfogyott s már a lovai is éhesek s ő maga pedig nemcsak éhes, hanem szomjas is. Kérne a lovainak szénát, zabot, magának meg egy jó vacsorát, meg hozzá borocskát hitelbe. Az öreg Petrov its soha nem látta az emberét, hanem azért azt mondotta: — Jól van, minden meg lesz, egy feltétel alatt. — Mi lesz a föltétel ? —- Az, hogy kétszere való zabot, szénát rendel a lovaink, magának meg két vacsorát. — Hát aztán miről lesz az jó ? — Arról, hogy én csak az egyik porczió zabot, szénát, meg az egyik vacsorát s a hozzávaló bort szolgálva ki. A másik felét itt tartom — zálogba, amig kelmed megint erre felé nem fordul és azt is el nem fogyasztja. A kecskeméti ember nagyot nevetett és természetesen jó kedvvel belement az alkuba. Megvacsorázott, italozott, a lovai is jóllaktak, aztán illő bucsuzkodás után elhajtatott. Egy pár nap múlva azonban visszatért s megette a másik vacsorarészl s megitta a másik borrészt és hálálkodássat fizette az egészet becsülettel. Bizony más idők is voltak azok, mikor a vendéglős, korcsmáros nem a hitelező vendégtől kért, hanem úgy tréfásan a magából adott a vendég helyett is zálogot magának, tudva azt, hogy a tiszteséges magyar ember ezt az ételbeli és italbeli zálogot majd csak kiváltja és elfogyasztja. Amikor, — akkor. És úgy is történt Ma már más időket élünk, más csillagok ; járnak. De azért hitelezni akarva, nem akarva kell, mert a legtöbb vendéglős, korcsmáros szaktársunk ezt meg nem tagadhatja, gyakorta még kénytelen is vele. És hitelezünk, Írunk a söntés oldalára, vagy szénnel a kéménybe soha be nem hajtható követeléseket, bár fel van pingálva minden kis korcsma szoba falára: Nincsen hitel, szabott ár, Hitelezni gonddal jár. B. M. Gy. Gróí Koháry Ferencz ur udvari káplánja és a boritalozás. A fiágban kihalt Koháry-nemzetség utolsó sarjadéka, gróf Koháry Ferencz a múlt század elején többször megfordult állandó tartózkodási helyéről, Bécsből magyarországi birtokain s akkor leginkább gömör- megyei kies fekvésű balogi kastélyában időzött, onnan tévén kirándulásokat mesz- szeterjedő murányi, cságnábi, szentantali és más uradalmaiba, melyeknek mostani tulajdonosa a Coburg-Koháry herczegek, köztük a jelenlegi bolgár király, Ferdi- nánd. Egy ily alkalommal történt, hogy a gömöriek emlékezetében számos mulatságos esete folytán még ötven esztendő előtt is ismeretes balogi barát udvari káplán Suth Gerő a következő folyamodással járult urához, gróf Koháry Ferenczhez : Főméltóságu és főkegyelmességü gróf Ur, legkegyelmesebb Uram ! Már félszázad múlt el, ahogy részint főméltóságod részint dicső elődei kegyelméből mint udvari káplán élősködőm, de érzem, hogy előre haladt korom miatt testi erőmben már is nemkevésbé máris megfogyatkoztam. Es ép azért, hogy előbbi vidám kedélyemet fölélesszem s hivatásomnak továbbra is szokott buzgóság- megfelelhessek: szükségesnek vélem de- putatuális borom menyisége az eddigihez képest felemeltessék. És valóban én az évenkint járuló 12 akó borral jövőre nézve már sehogysem elégedtem meg, mert bármiképen gondolkodjam, a gyűlések és uriszékek miatt e mennyiségnek egy negyedrészét sem ihatom meg egyedül. Miért is alázatosan kérem főkegyel- mességedet: méltóztassék a régi közmondás alapján: „Vinum est lac senum“ depu- tatialis boromat az erősebb, a jobb fajtából és legalább kétszerezett mennyiségben számomra kegyesen utalványoztatni, vagy pedig engem az eddig viselt udvari káplán- ságtől felmenteni s szerzetes társaim közé a rozsnyói konventhez visszabocsájtani, hogy ott hátralévő napjaimat nyugalomban tölthessem. Maradván Felsőbalogon, jul 13. 1813. Főkegyelmességed legalázatosabb udvari káplánja: Suth Gerő. E folyamodásra gróf Koháry Ferencz ! még aznap a következőket hátiratozta ; még pedig saját kezével: „Jóllehet kérelmező tisztelendő atya az öregek tápláló tejének állítja lenni a bort: mégis illő megemlékeznie arról is, hogy a véneknek mindenben mértékleteseknek kell lenniök. Már pedig kétlem, hogy képes lenne-e a kért bor a folyamodó szomjas torkát akkor is kielégíteni, ha minden hordó egy-egy fejőstehénné változnék. És épen azért, mert a tisztelendő atya egészségét fentartani óhajtom, legtanácsosabbnak vélem, hogy azon évi 12 akó bor, melylyel ön még ifjabb korában, midőn az élet gyönyöreit élveznie inkább szabad volt, — kapott, — a jövőre felire szállíttassák s a más fele ugyan annyi akó sörben kiszolgáltassák, miután ennek édessége a borszesztől megrontott vérét leginkább javitandja meg. Az említette Rozsnyóra való költözködését pedig legke- vésbbé tanácslom, mert ott annyi ifjú társai közt sem jutna őneki hat akó bor, ha őreá bíznák a pincze kulcsát, mit azonban önnek az ivásbani kitűnősége miatt alig hiszek megtörténhetőnek. Kelt Balogon julius 13. 1813. Gróf Kollári Ferencz. Hogy mit szólt erre Gerő barát, azt nem jegyezte fel a krónika. Csak annyi bizonyos, hogy kitudódván folyamodásának sorsa, egész Gömör vármegyében sokat nevettek aztán, de ő holtáig megmaradt balogi udvari káptalannak. R „Fehér Só". Budapestnek, a magyar fővárosnak egyik legrégibb szálloda-vendégfogadója az egykor Kerepesi-ut, most Rákóczi-uti „Fehérló- szálló“- Nem is olyan régen vagy egy század előtt itt végződött a régi „Pest“ város határa, azután csak kis épületek következtek homokbuckák közepette, mocsaras tájakon. Küljebb már csak egy pár csárda akadt köztük a hires „Makhetes“ melynek csak emlékezete maradt fenn még az öregebb emberek gondolatvilágában. Hires szálló-vendéglő volt akkor és maradt még sokáig a régi „Fehér ló“. Az utóbbi időkig különösen az erdélyieknek volt kedvelt találkozó helye. Most már ez a régi „Fehér ló“ is, melyről elnevezték a vidék igen sok szállodáját is, a multté lesz. Belevágják a bontó csákányt és lerombolják. Köve kövön nem marad. De azért nem kell nagyon búsulni múlása fölött. A „Fehér ló“ is feltámad, mint fel fogunk talán támadni hitünk, reményünk szerint valamenyien. A „Fehér ló“ szállót régi tulajdonosától néhai Stadler Károlytól Glück Frigyes a szomszédos „Pannónia“ szálloda tulajdonosa ez időszerint a „Budapesti Szállodások., Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ nagyérdemű elnökének öcscse Glück Erős János örökölte s most modern öt-hatemeletes szállodát épittenek helyén, melynek külső formájában és belső berendezésében alig akad majd párja akár Budapesten, akár Európa más nagy városában is. Héz- és síikkelfémbútor elpusztíthatatlan világhírű lülannesmaitn forrasztás- nélküli aczéicsövekböi Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szanatóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésénél speeziáSis ssfánslatoik,, — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Budapest, V., kerület, Nádor-utcza 17. szám. Urban S. L.
