Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-09-12 / 17. ünnepi szám

i;inn;j;iu?yiv LiUpjtt körülmény nem fontos. Ámde az fontos, hogy a kiforrott ujbor mindkétféle hordó­ban egyforma pinczei hőfokot mutatott állandóan, úgy hogy a kétféle bor között e részben semmi különbség sem volt. Vi­szont nagy különbség volt a kétféle hordó közt a töltögetés mennyiségében, mert a fa majd másfélannnyi feltöltést kivánt, mint a czementhordó. Egyúttal a fahordó­ban másfélszer annyi volt a seprő, mint a czementhordóba. E különbséget természe­tesen a levegő hozzáférhetésének hiánya, vagyis a czementhordó üvegburkolata idézte elő. Ha már most azt is tekintjük, hogy a czementhordóban a bor erősebb, tisztább marad és kevesebb is kallódik el abból, kétségtelen ezek előnye a fahordók felett. Kisebb alakú fahordók mindig nél­külözhetetlenek lesznek, de már nagyobb mennyiségű borok eltartásánál kiszorította a czementhordó a fahordót a nagy bor­termelők, nagy borkereskedők és vendég- s lősök pinczéibol. Bizony apáink nem hit­ték volna, hogy mi még kőhordókba szűr­jük a bort, pedig a régi egyiptomiaknak is voltak kőből való boroshordóik. Ma már lassanként köztudatba megy át az, hogy csak a czementhordókban lehet a bort takarékosan eltartani. Nem messze az az idő, mikor egyes vendéglős, korcs- máros ezt is hirdeti : — Saját termésű boraimat czementben tartom. A régi öregek kinevették volna ezért. Ma már nem nevetik ki. Sőt maholnap odajárnak az emberek, abba a korcsmába, amelynek pinczejébe czementhordó van, mert éppen ennélfogva ma azt tartják, hogy: Sógor, itt a jóbor, Gyerünk ide sógor, Kóstoljuk meg sógor, Sógor ez a jóbor! R bor, sör és a korcsma az ó-korban. Mióta isznak szeszesitalt az emberek és mióta vannak korcsmák a világon ? Olyan kérdések ezek, melyekre eddig nem igen lehetett még körülbelül sem határozott feleletet adni. A mücheni könyvpiaczon most egy könyv jelent meg „Geschicht­liches über die Alkoholfrage'1 ezimen dr. Gräber tollából, mely e kérdésekre igyek­szik határozottabb feleletet adni. Dr. Gräber szerint, amennyire az emberi emlé­kezőtehetség visszatud tekinteni az Írott i emlékek segítségével, az elmúlt időkben mindig ittak az emberek alkoholt és voltak szeszesitalmérő helyiségek : korcsmák, habár más formában is mint a maiak. A kínaiak és a japánok már négyezer esz­tendővel ezelőtt itták a rozspálinkát, sőt Japánban ezt a pálinkát állami oltalommal is terjesztették, hogy a lakosságot ezzel szoktassák el a még kártékonyabb opium- fogyasztástól. Az egyiptomiak voltak azok, akik a vi­lágon elsősorban sört gyártottak és fo­gyasztottak és akiknek sorházaik voltak. Az ó-kori egyiptomiak szeszesitalairól eddig csak a görög Herodotos és Diodorus feljegyzésből értesültünk homályosan, de ezek mindössze csak a Krisztus születése előtti ötszáz esztendőbe mutatnak vissza. Azóta azonban sikerült a piramusok és a papirusok hieroglifikus feljegyzéseit kibe- tüzni, amelyekből megtudjuk, hogy a régi egyiptomiaknak árpamalátából készített szeszes italaik — söreik — és sörárusitó közhelyiségeik voltak már a Kr. e. ötezer esztendő előtt. A Faraok kortársai sem lehettek kiváló barátai a mérsékletes ivás- nak. Kitűnik ez egy Írásból, melyet egy több ezeresztendős múmia mellett találtak a következő szöveggel: — Látjátok ezt az embert kiterítve ? Jöjjetek és vigadjatok, mert ha meghaltok, ti is éppen ilyenek lesztek ! Hogy az ó-kor fiatalsága is szerette az italos vidámságot, tanúságot tesz erről egy levél, melyet Egyiptomban ötezer esztendő előtt irt tanítványainak : Tudtomra esett, hogy te tanulásodat elhanyagolod, élvezeteket hajszolsz s egyik korcsma után a másikat keresed fel. Pedig tudnod kell, hogy mindenütt, még a korcsmában is visszatetszést szül az, kinek sörszaga van. Olyan vagy, mint a hajó kormány nélkül,, mint egy kápolna istenség nélkül, mint a ház kenyér nélkül. Ebből a fejegyzésből nyilvánvaló, hogy Egyiptomban már ötezer év előtt is voltak korcsmák s olyan tisztességes korcsmáro- sok, akik a részeg embert már akkor sem látták szívesen vendégül. Thebe mellett 1857-ben talált papiruson a következő sorok állottak : „Nyomorult az, aki hasának él és aki életének nagy részét öntudatlanságban (részegségben) a korcsmákban tölti.“ íme bizonyítéka annak, hogy az ős­egyiptomiak korcsmáinak megvolt az állandó, mulató vendégközönsége. Az ó-korban a görögök nem sört, ha­nem bort ittak. A bort Dionisios isten­ségüknek ajánlották, akinek hatalma és tekintélye a hellének hatalmával együtt emelkedett. A görögök ismerték már az ó-korban is a bor részegítő hatását és mértéktelennek tartották azt az embert, aki a bort tisztán és nem vízzel keverve itta. Herideos ó-kori görög költő öccséhez, Perseshez a következő sorokat irta : „Ha a bogáncs zöldül és a pacsirta énekel, fáradt testedet üdítsd fel jó naxosi borral, melybe vegyíts tiszta forrásvizet.“ Hogy a Perses megfogadta-e a tanács­nak a vízzel keverésre vonatkozó részét, de, hogy az ó-kori görög ifjúság nem igen itta vízzel a bort, sőt gyakran ittassan tántorogott az utczákon, tanúság erre Diogenesnek egy mondása, melyet egy szintén az utczán tántorgó előkelő ifjúhoz intézett: — Fiatalember, téged az apád korcsmá­ban, részegen nemzett! Az ó-kori Rómában jól ismerték a borok részegítő hatását és szinte féltek tőle. A régi római nőknek a törvény tiltotta meg a borivást és a korcsmába járást. A család minden férfi rokonának joga volt meg­csókolni az asszonyt abból a czélból, hogy megtudja : a menyecske ajakának nicsen-e borszaga. Az ilyen puhatolodzó csókolódás most is könnyedén divatba jönne. Amikor egy Mcttellus nevű római megölte fele­ségét, akit boriváson kapott, a bíróság felmentette. Valamivel későbben, a császárok uralma alatt azonban már nyoma sincs ennek a boritalozási tilalomnak. Az ős Romában a korcsmák, mulatóhelyek mindinkább elsza­porodnak. Amikor Caeser diadalutjáról visszatért huszonkétezer embert látott asz­talainál vendégül és pinczéjéből minden asztalhoz egy-egy nagy hordó kitűnő pallern ói bort gurittatott, melyből ezüst- kancsókkal mérték a bort a felszolgálók. Romában Luculusnak volt a legnagyobb boros pinezéje. Mikor Dácziába indult tízezer akó görögbort osztott ki Róma lakosai között. Fiberius Nero idejében már a hajnali órákban megkezdették a korcsmái mulatozást és a borivást a rómaiak. Magát Fiberius Neró császárt „a borivó“ mellék­névvel tisztelték meg kartársai, aki meg­tette gyakran azt, hogy borivási verse­nyeket rendezett, melyekben maga is részt vett s melyekből rendszerint győztesként került ki. Dominius Claudius Neró, Róma ötödik császárja éjszakák ideién — mint Seneca feljegyezte — részegen barangolta be a város korcsmáit és utczáit, alatt­valóinak ablakait beverte, kiűzte őket lakásaikból, hogy bírókra kellhesen velük. Bizony azután gyakran megesett, hogy Claudius Neró császár őfelsége, jól el­páholva, kékre, zöldre verve került vissza reggelre palotájába. A bor, sör és a szeszesitalok története majdnem teljesen egybeeső az emberiség léteiének históriájával s ezzel egybe esik a korcsmák, a bor- és sörházak keletkezésé­nek időszaka is. A Magyar Vendéglősök Országos Szövet­sége által 1911. ézi szeptember hó 13-án Budapesten tartandó Xl-ik rendes évi közgyűlés programmja: 1. 1911 szeptember 12-ikén (kedden) dél­után 4 órakor: A Szállodások, Vendéglő­sök, Kávésok, Pincérek és Kávéssegédek Országos Nyugdijegyesülete XIV. évi ren­des közgyűlése Bokros Károly vendéglő­jének félemeleti helyiségében (VI., And- rássy-ut 25.). Este 8 órakor: Ismerkedési estély Gundel Károly vendéglőjében (VI., városligeti állatkerti vendéglő). 2. 1911. szeptember 13-án (szerdán): Délelőtt 9 órakor : A Magyar Veneéglősök Országos Szövetsége XI. évi rendes köz­gyűlése a régi országház épületében (VIII., Főherczeg Sándor-utcza). Délután 3 órakor diszebéd a Hungária nagyszálloda nagy­termében (IV., Mária Valéria-utcza 6. sz.). Megjelenés estélyi öltözékben. 3. 1911 szeptember 14-én (csütörtökön): Délelőtt a város megtekintése csoporton­ként. Este 7 órakor : Vacsora a Margit­sziget felső vendéglőjében. Klecker Alajos­nál. (Esetleg táncmulatság.) A rendező-bizottság. Freinreisz István a Bristol szál­loda volt igaz­gatójának éttermei Kitűnő konyha, jó borok, müncheni és udvari sör. — Külön berendezve. — Telefon 113-07. Budapest, Vili. kér., József-körut 56. szám. termek ujonan díszesen

Next

/
Thumbnails
Contents