Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-09-12 / 17. ünnepi szám
Budapest, 1911. szeptember 12. XXVll-ik évfolyam. 17. (ünnepi) szám. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Üdvözöljük a vendéglős kongresszust! Szép derűs, szőlőérlelő szeptemberben Magyarország szállodásait, vendéglőseit és korcsmárosait összegyülekezve, ismét itt köszönthetjük a magyar székesfővárosban, Budapesten. Eljöttek, hogy résztvegyenek a „Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének“ nagy- j gyűlésén s az ezt követő nyugdij- intézeti gyűlésen. A magyar fővárosban évről-évre több nagy iparos gyűlés tartatik, de egy sem olyan jelentős, egyiránt sem érdeklődik a nagy közönség annyira, mint a vendéglősök országos gyűlése iránt. És ez érthető is. Hiszen alig van ember az országban, akinek állandó, vagy csak esetleges érintkezése ne lenne a szállodákkal és vendéglőkkel. Az utas ember, aki üzleti érdekeit lebonyolitani kel útra, a turista idegen, aki országot, világot látni s a természeti szépségekben gyönyörködni jött a magyar földre, mind a szállodákban piheni ki fáradalmait. Az ország lakosságának egy igen tekintélyes része, kivált a nagyobb városokban, ma már a vendéglőben étkezik, mert bebizonyított tény, hogy visszonyaink között a vendéglői étkezés jutányosabb az otthoni konyhatartásnál. Az ország népességének egy nagy része szállodában pihen, esténként és ünnepnapokon a vendéglőben, korcsmában keresi és találja meg egy kis pohár jó bor mellett szórakozását. Szállodáink modernsége, minnél fényesebb berendezése, biztonsága és tisztasága növeli elsősorban az ország idegen- forgalmát, mely jövedelmet jelent más iparágaknak és a kereskedelemnek is. Elsőrendű s országos jelentőségű közegészségi kérdés az, hogy a nagy közönség a vendéglőkben, korcsmákban tiszta, hamisítatlan anyagokból készített ételekhez, s természetes borhoz és sörhöz juthat. A szállodás, a vendéglős egyszersmind a közrend őre is, mert hiszen kötelességszerüleg, de saját üzleti érdekében is őrködik vendégei anyagi, sőt életbiztonsága felett. De folytassuk-e tovább? Hiszen ezer és ezer dolog van még, ami a nagyközönség és a vendéglős között érdek és erkölcsi kapcsolatot képez. Hogyne érdeklődnék tehát ez a nagyközönség aziránt, hogy a szállodások, vendéglősök nagy, országos gyűlésükre összejőve, nagy áldozatok árán is mint igyekeznek ipari kultúrájához emelni a köz s polgárság sok ezreinek érdekét is. De nem csak a társadalom nagy rétegei érdeklődnek a szállodások és vendéglősök évenkénti országos gyűlései iránt, hanem érdeklődik maga a kormányhatalom, érdeklődik Budapest székesfőváros hatósága, mely ezen kongresszusra eddig is elküldte, most is elküldi illusztris képviselőit. A „Vendéglősök Lapja“ előző számában mutatott rá ama nagyfontoságu tárgyakra, melyek kell, hogy még a hivatalos sorrenden kívül is a vendéglősök országos szövetségének ez évi nagygyűlésén napirendre kerüljenek. Most csak arra akarunk rátérni, hogy a „Magyar Vendéglősök Országos Sz ö v e t s é g é t“ közös érdekeinknek védelme, ipari kultúránk fejlesztése és az egybetömörülés, az összetartás érzete hozta létre. Ennek az összetartásnak érzetében tartatik meg mostani nagy vendéglős gyűlésünk is. Ez a gyűlés is a békét, az összetartás erejének nagy fontosságát tárgyalja s hirdeti, s épp azért, akik ezt az összetartást silány anyagi érdekből, vagy még silányabb szereplési viszketegből meg akarják zavarni, sőt, hogy megzavarják, vendéglőseink magyar bizottságát nem átalják, még németnyelvű vendéglős szaklap kiadásával is kompromittálni: azok ellen, ennek az országos gyűlésnek állást kell foglalnia s békénk, összetartásunk megrontóit, a közös nagy érdekeiken rágcsáló vakondokokat a maguk valóságában kell bemutatni a nagy magyar közvéleménynek! Azokat a szállodásokat, vendéglősöket, korcsmárosokat, akik eme szeptemberi országos nagygyűlésünkre elhozták magukkal a vidék derűjét, igaz magyar érzelmeket s közös érdekeink iránt való önzetlen lelkesedésüket: a legrégibb magyar vendéglős szaklap a „Vendéglősök Lapja“ igaz magyar lelkesedéssel üdvözli ! Legyenek szívesen látott vendégei a magyar székesfővárosnak, e főváros szállodásainak és vendéglőseinek. Köszöntjük a „Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének“ XI. országos nagygyűlését ! A soproni kereskedelmi és iparkamara a bortörvény ellen. A soproni kereskedelmi és iparkamara ez évi jelentésében az uj bortörvény hatásáról a következőket Írja : A borkereskedelem viszonyai határozottan abnormálisok voltak. Az 1908. évi bortörvény hatása ma már odáig mutatkozik, hogy a magyar bortermelő és fogyasztó között való közvetítést mindinkább az osztrák borkereskedők ragadják magukhoz. A vámkülföldre való export egyre hanyatlik. Sopron több legnagyobb borkereskedő czége az év végén üzletét megszüntette, vagy csak szinleges életet folytat saját termésű borai értékesítése kedvéért.“ Ha a fogyasztók, különösen a legnagyobb fogyasztók : a vendéglősök és korcsmáro- sok és a termelők közt nincs szükség közvetítőre, mert ezek közvetlen adásvétel utján bonyolítják le borüzleteiket, — az még nem baj. Ám baj az, hogy a termelő és a vendéglős között mégis van közvetítő s még nagyobb baj, hogy ez a közvetítő ma már nem is magyar, hanem osztrák borkereskedő. Ez pedig annak a következménye, hogy a közös vámterület mellett más rendelkezései vannak a magyar és más az osztrák törvénynek. Amaz eltiltja a szeszezést és a czukrozást, tehát az ily módon való meghamisítását a természetes bornak, az osztrák bortörvény pedig megengedi. Ilyenformán az osztrák borkereskedők drágábban megvásárolhatják a magyar savankás borokat, azokat odaát czukorral, zacharinnal édesre, szeszzéssel magasabb fokúra hamisítják s visszahozva magyarországba, ezzel a hamisított méregitallal drága pénzen elárasztják a
