Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-07-05 / 13. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. julius 5. jtm A IT>0 iO¥ ¥ 1 I | vad“ as baromfi-kereskedő I iylv-I I Budapest^ Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan ■— és pontosan teljesittetnek. Rz „Országo$ Iparegyesület" és a vendéglősipar. Az „Országos Iparegyesület“ mostanában adta ki 69-ik esztendei működéséről szóló jelentését. A jelentés egy vaskos kötetet tölt ki, foglalkozik sok féle kérdéssel, de a szállodás és vendéglősiparra vonat- j kozó értesítéseket alig találunk benne, pedig tudvalevőleg az Iparegyesület foglalkozott a szállodás, vendéglős, korcsmá- ros iparosságnak azon régi jogos törekvésével, hogy ez az iparág is a törvényes képesítéshez kötött iparágakhoz soroztas- sék az uj ipartörvény keretében. Annyit megtudunk a jelentésből, hogy az Egyesület sikeresen közbenjárt abban az irányban hogy a kőbányai uj Haggen- macher-féle sörgyár magyar iparosok készítményeivel szereltessék fel, ami meg is történt. Ez az első nagyobb sörgyár, mely magyar iparosok készítményeivel rendeztetek be. A szállodások és vendéglősök sorából az elmúlt év folyamán rendes tagjai lettek az Országos Iparegyesületnek Dökker Ferencz szállodatulajdonos, Katona Géza vendéglős és várpalotai Palotay Ödön, a Lukács-fürdő r.-társ. igazgatója, japán császárt konzul. Beszámol a jelentés Glück Frigyesnek, a Pannónia szálloda tulajdonosáuak, az egyesület igazgatósági tagjának 5000 ko- nás alapítványáról is, melynek minden második évi kamatai arra a célra szolgálnak, hogy azon egyes szakmákból való fiatal iparosok külföldi tanujmányutjai lehetővé tétessenek. Eddig ebből az ösztöndijból részesültek: 1902-ben Doboczy Károly dévai czukrász. 1904-ben Sludicska Ferencz losonczi gyárintéző. 1906-ban Faragó Géza festőművész, aki tulajdonképen nem is iparos. 1910-ben Nagy József szombathelyi ipar- testületi jegyző. Mint látjuk, Glück Frigyes szállodatulajdonos e nemes czélu alapítványának kamataiból a szállodás, vendéglős ipari pályán működő ifjak még nem részesültek, pedig rájuk és általában a vendéglős és szállodás ipar fejlesztésére is csak üdvös, sőt hasznos lenne, hogy e téren működő fiatal iparosok külföldi tannlmányutakon szerzett gyakorlataikat itthon- értékesit- hessék. A szállodásokat, vendéglősöket érintő más egyébb dologról nem olvashatunk az Országos Iparegyesület évi jelentésében. Hatóság! szakácsnőképzés. Budapest székesfőváros tanácsa még a múlt évben elhatározta, hogy a Damjanich- utczábanfenntartottháztartási tanfolyammal kapcsolatban az ez év tavaszától kezdődőleg három hónapi tartammal szakácsnőket képező tanfolyamot nyit. A beiratási dij négy korona, a tandíj három korona. A főváros tanácsát nagy elismerés illeti ezen elhatározásáért. Utóvégre, ha tart fönn női ipariskolákat, szervezhet magyar szakácsnői tanfolyamokat is. Budapesten minden nagyobb cselédtartó család tudja, hogy milyen nagy szükség van képzett, tanult, jó ételt készíteni tudó szakácsnőkben. És aki szakácsnő tartására van kényszerítve, az azt is tudja, hogy minő tulkövetelők házi és minden, az ellátáshoz tartozó dologban, a kimenő és szabad napok tekintetében a mai szakács- J nők, különösen a budapesti szakácsnők, akiknél a tudás, a képzettség egyáltalán nincs semmiféle arányban túlzott igényeikkel. Különösen érzik a szakácsnőtartás körül felmerült nagy nehézségeket a vendéglősök és korcsmárosok, már tudniillik azok, akik nem férfi szakácsot tartanak. Egy-egy szakácsnő mellett sokszor valóságos szenvedés a vendéglős, de különösen a konyhafelügyeletet teljesítő vendég- lősné élete. Micsoda megkönnyebbülés volna gazdaasszonyainkra, de különösen vendéglősnéinkre egy olyan intézmény létesítése, mely kellő számú, intelligens, magasabb szaktudású szakácsnőt képezne ki? Hogy azonban a Damjanich-utczai háztartási tanfolyam erre elégséges legyen — azt nem mérjük reményiem. Először is szakácsnő, egy igazi szakácsnő kiképzésére három havi tanfolyam nagyon kevés, sőt egyeltalán nem elégséges. Már hogy lehetne három hónap alatt elsajátítaná az összes szakács-vegyészetet, a jól főzésnek, sütésnek, hús- és tészta- nemüek előállításának titkait ? Ez szinte ki van zárva. Azután nálunk első sorban a jó magyaros ételek készítésére, s ezek mellett még a német és a franczia módon való főzésre is meg kellene tanítani a jövendő szakácsnékat. Már erre éppen nem volna elegendő háromhavi tanfolyam, de még talán egy esztendő is kevés. Mi különben a fővárosi tanács által létesített Damjanich-utczai szakácsnői tanfolyamot egyelőre csak jóindulatú kezdeményezésnek tartjuk, de melynek tökéletesítése, fejlesztése már kell, hogy a közel jövő feladatát képezze. Más nagy városokban a szállodások és vendéglősök tartanak fenn ily szakácstanfolyamokat, amelyekből a kikerült fiatal, képzett szakácsnőket azután a saját üzleteikben alkalmazzák. Itt a budapesti szállodásoknak, vendéglősöknek talán támogatásukkal kellene csatlakozni a fővárosi tanács által kezdeményezett szakácsnői tanfolyam fejlesztéséhez s akkor sok szegényebb, jobb családból való ifjú leány sietne a főzés művészetét elsajátítani szakképzett tanerők vezetése alatt, abban a biztos reményben, hogy jól díjazott és amellett megbecsült szakácsnői állásra tehetne szert előkelő vendéglőinkben s azzal egy csapásra megszűnne a szakácsnő-mizéria kellemetlen kérdése is. Szaporodnak a „söntések“. Budapesten a tisztességes polgári korcsmák rovására, a hatóságok jóvoltából, pálinkásbutikokból ma már bor- és sörmérésekké átalakult úgynevezett »söntések« száma -minden tavaszra, nyárra — mikor tudvalevőleg a megkezdődött építkezések folytán nagyobb munkástömegek érkeznek a fővárosba — megkétszereződik, sőt négyszeresedik. E{z a pálinka-, bor- és sörmérő, általában pedig tisztátalan söntés üzlet annyira jó »gscheft«-nek bizonyul, hogy az a söntéstulajdonos, akinek eddig csak négy, hat ilyen üzlete volt, most hetet, tizenkettőt is nyit Budapest különböző kerületeiben. A söntés-szaporitás terén az ismert Kaufmann pálinkagyártók s ma már többszörös fővárosi háziurak vezetnek kiterjedt rokonságukkal egyetemben. És csodálatos, hogy mig a rossz szüretek következtében hallatlanul emelkedtek a borárak, úgy hogy a tisztességes vendéglősök, korcsmárosok amellett még a napi megélhetésre szükséges hasznot sem tudják megkeresni, addig ezekben a söntésekben »kitűnő« »csömöri«, »kecskeméti«, »móri« bornak literjét 28 krajeziárért, a »rizlingi« bort pedig '32 kraj- czárért vesztegetik. És a borellenőrző bizottság vagy hatóság nem érdeklődik aziránt, hogy miféle alkatrészekből is állanak ezek a »kitűnő«, »saját termésű« 28 és 32 kraj- czáros borok. Pedig jó volna eziránt érdeklődni először is azoknak a szegény fogyasztóknak érdekében, akik eme kiváló borok élvezete következtében sorra kerülnek a rendőrség börtöneibe, a kórházakba, sőt a tébolydákba is. De jó volna ez az érdeklődés tisztességes vendéglős és korcsmáros iparunk érdekében is, melynek ezek a »söntések« jogosulatlan, bűnös versenyt csinálnak. De szükség volna ez az érdeklődés a magyar bor jó hírneve és szőlőbirtokosaink, bortermelőink érdekében is, mert az az egy már bizonyos, hogy a budapesti »söntések« bora nem az ő szőlőtőkéiken termett. A vendéglős ipar munkaközvetítése. A németországi vendéglősök és korcsmárosok Berlinben nemrég nagyon látogatott értekezletet tartottak, melyen főként a vendéglői munkaközvetítéssel foglalkoztak, mely kérdés tudvalevőleg nálunk Magyarországon is még mindig aktuális. A német vendéglősök értekezletén százharminc képviselője jelent mega munkaadóknak és munkásszövetségeknek, sőt több község és nyilvános munkaközvetítő intézet is elküldötte képviselőit. Arról tanácskoztak, hogy meg kell-e erősíteni a paritásos, a munkaadók és alkalmazottak által közösen tartott munkás-elhelyező intézményeket? A paritásos munkaközvetítésnek, úgy a magasabb, képzettebb, mint az alacsonyabb személyzetet és á női személyzetet is kell-e közvetítenie és ez a közvetítés csak hely: közi legyen-e, vagy pedig nemzetközivé fej- lesztessék? Felmerült az a kérdés is, hogy a paritásos munkaközvetítő szervezet tagjait, akik filléreikkel fél diját viselik a szervezetnek, nem kell-e a közvetítésnél előnyben részesíteni a nemtagokkal szemben, akik semmivel sem járulnak a munkaközvetítő intézmény fentartásához ? Berlinben most az egész német birodalomra kihatólag nagyon rosszak a munkaközvetítő viszonyok. Harminc egyleti munkaközvetítő intézmény van, de nincs közöttük semmiféle kapcsolat. A munkaadók közvetítői ellentétben vannak a munkások közvetítőivel. A munka-