Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-05-05 / 9. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. május 5. zését fentartás nélkül megengedi, addig a magyar bortörvény 3-ik paragrafusa ezt csak »az okszerű pinczekezelésnél elismert eljárások korlátái közt (pl. hordók vagy palacz- kok tisztítására, bizonyos borderitő szerek előkészítésére, beteg vagy hibás bor kezelésére stb.) engedi meg. Ellenben tisztán csak a bor szesztartalmának emelése végett a borhoz szeszt adni tilos! Az okszerű pinczekezelésnél elismert eljárások korlátái korántsem olyan határozottak, általánosan elismertek és vitán felül állók, hogysem nyugodtan fogadhatta volna a magyar borászati közvélemény ezt a sokféleképpen értelmezhető, nyulékony és határozatlan megállapítást. Különösen a törvény megszegéséhez fűződő drákói szigoru- ságu jogkövetkezményre való tekintettel okoz ez érthető módon nyugtalanságot. A különböző bortechnikusok e tekintetben eltérő véleménynek hódolnak, s igy a bortörvény végrehajtó közegeitől függ, hogy adott esetben mit tekintenek elismert pincekezelési eljárásnak s mit nem. E tekintetben is tul- ment a törvény a magyar szőlősgazdák országos egyesületének elég szigorú kívánságain, amely a bor szeszezését csak a belföldi forgalom szempontjából kérte eltiltani, ellenben megengedendőnek nyilvánította azt a kivitelre szánt borokra nézve, melyeknél a szeszezést a bor tartóssága és szállíthatósága czéljából szükségesnek mondottta addig a határig, ameddig ezt annak az államnak a bortörvénye megengedi, ahová a bort szállítják. Épp|en a borexportnak nagy horderejű fejlesztése érdekében szorul a mi bortörvényünk az osztrákkal való konformitásra a szeszezés dolgában is. A bor szállításra képessé csakis 1—2°/o szesznek hozzáadásával tehető, mert csak igy védhető meg a tél viszontagságaival (és a nyár perzselő hevével szemben. Az olasz kormány az olasz borexport képessége érdekében a kivitelre szánt borok szeszezését nemcsak megengedi, hanem az export borokba vegyítendő szesz adómentesítésével azt még elő is mozdítja. Az exportárukhoz s igy a borhoz egy conditio sine quanon-szerü követelmény fűződik: egalizált, ugyanazonos minőség szállítandó. Csakhogy a borok nem teremnek meg minden évjáratban egyforma minőségben és szesztartalomban. Azonkívül a borok hosszabb raktározás folyamán eredeti szesztartalmukból tudvalevőleg veszítenek is. Ha már l°/o-os szeszezést megenged a magyar bortörvény, legalább engedje meg ezt a szeszezés indokaira való tekintet nélkül annál is inkább, mert a borok vegyvizsgálatánál csakis a szesz jelenléte, ellenben annak indokai nem állapíthatók meg. III. Csemegeborok készítése. Az osztrák bortörvény 4-ik §-a megengedi bizonyos feltételek betartása mellett a csemegeborok készítését (cukrozással, szesze- zéssel, mazsola s aprószőlő hozzáadásával stb.), mig a magyar törvény szigor dolgában odáig megy, hogy édes bor készítése czéljából a must vagy bor czukrozását« egyenesen megtiltja s evvel az édes (csemege) borok készítését egyenesen lehetetlenné teszi. A két állam bortörvénye közt fennálló ez , a különbség máris érezteti kártékony hatását, 1 amennyiben több borkiviteli cégünk Ausz- | triába helyezte át működése színhelyét és | azokon a külföldi borpiacokon,, ahol eddig j magyar csemegeborokat vásároltak, most j osztrák czukrozott borokat vásárolnak. Köny- ! nyen merülhet fel ezekkel a tényekkel szem- j ben a kérdés, hogy szükségünk volt-e ne- j künk erre a különben előre látott eredményre? És érthető-e egyáltalában, hogy két, egymásnak a szabad forgalmat szerződésileg biztositó állam területén kétféle szigoru- ságu bortörvény legyen érvényes? Egyébként az a körülmény, hogy a csemegeborok világpiaczairól kiszorultunk, bé- nitólag hatott nemcsak e fajta, hanem egyéb boraink kivitelére is; ezt a következő statisztika kimutatások tanúsítják: Hordóbor kivitel 1906-ban 749.152, 1907- ben 792.893, 1908-ban 797.0^0, 1909-ben 1,097.817, 1910-ben 910.186. Palaczkbor kivitel: 1906-ban 7.767, 1907- ben 8.226, 1908-ban 7.624, 1909-ben 7.986, 1910-ben 7.527. Ebből a vámkülföldre ment: Hordóbor: 1906-ban 48.192, 1907-ben 46.833, 1908-ban 42.919, 1909-ben 49.639, 1910-ben 44.382. Palaczkbor: 1906-ban 1.452, 1907-1 en 1.985, 1908-ban 1.596, 1909-ben 1.510, 1910- ben 1.337. Ezeknek a számoknak a jelentőségét csak akkor lehet kellőképen mérlegelni, ha figyelembe vesszük az egyre fokozódó bortermelésnek export fokozó és export fokozódást nélkülözhetetlenné tevő nagyobbodását. A bortermelés éveinek export szaporulatot kellett volna előidézniök s ennek elmaradásáért. csakis az uj bortörvény okolható. Valóban itt volna már az ideje annak, hogy bortörvényünkből a czukrozási és sze- szezési tilalmat, amely borexportunkban bé- nitólag hat és amely általában véve indokolatlanul szigorúbb,, mint az osztrák törvény, kiküszöböljük és- helyére megfelelő intézkedést alkossunk. IV. Bornyilvántartás. Mint beadványom elején szószerint idéztem, az Ausztriával kötött kiegyezés csak annyit követel meg, tőlünk, hogy bortörvényünk ne legyen kevésbé szigorú, mint az osztrák bortörvény. Szigoritási buzgalmában a magyar törvény azonban nem maradt meg az igy megadott határokon belül, hanem ; azokat túllépte s igy a magyar borterme- i lökre sokkalta szigorúbb kötelességeket és ! nehezebb terheket hárított,, mint amilyeneket az osztrák törvény az osztrák érdekeltségre rótt. Alig érthető, hogy erre mi szükség volt s hogy a régi bortörvénynyel tett másfél évtizedes tapasztalatok nem hatottak elég felvilágositólag minden ilyen tulhajtás- sal szemben. A szigor túlzása bortermelésünk és borkereskedelmünk jóhirnevét a külföldön nagyon csorbította, mert önkénytelenül is arra a gondolatra vezeti a bor- | vásárló köröket, hogy nagyon el lehetnek | harapózva a visszaélések, ha azok meggátlá- sára egyre szigorított intézkedések szükségesek. Az intézkedések folytonos szigorítására rendesen ott van szükség, ahol az érdekelt körök a törvények megkerülésére törekednek és ahol a törvényeket végrehajtó hatóságok képtelenek a másutt elegendőnek bizonyult intézkedések szigorával boldogulni. Ez azután gondolkodóba ejti az említett külföldi köröket úgy borkereskedőink megbízhatósága, mint közigazgatásunk értéke dolgában, amelyről — mint sajnosán tudjuk — a külföldön úgy sincsenek a legkedvezőbb véleménynyel. Nagy kár volt tehát a magyar borkereskedelmi éroekeltséget a borkönyvek vezetésének terhes kötelezettségével olyan feladatok elé állítani, amelyek üzletvitelük megbénítására és a borkereskedelem folytatásától való elkedvtelenedésre vezettek! Ez annál természetesebb és érthetőbb, mert abban az államban, amelynek bortörvényével az elvek szigorának mértékében konformitásra törekszünk: Ausztriában a borkönyvvezetési kötelezettség ismeretlen. Ennélfogva Ausztriában könnyebb és kevésbé dehonesz- táló a borkereskedelmi foglalkozás, a mi a reputácziójukra súlyt helyező több tőkeerős czéget már is arra indított, hogy üzletvitelét a Lajtántulra helyezze át. De a czélszerüség szempontjából is sok szó fér a bornyilvántartási könyvek veze- * tésének szigorú kötelezettségéhez. A borkönyvvel való borkészletnyilvánitás a bor vízzel való szaporításának lehetetlenné tételére volna tulajdonképen hivatva, amit úgy lehet azután ellenőrizni, ha a borkönyv adatait a vasúti és gőzhajózási vállalatok adataival hasonlítjuk össze. Daczára ennek a logikusan konstruáltnak látszó ellenőrzési módszernek, azonban mégsem vehető eleje a visszaéléseknek, mert a borpincéknek tartalma tengelyen való szállításból is növekszik és megcsappan s igy pl. a szekéren elszállított borok mennyisége mégis vízzel pótolható, ami a borkönyvek czélzatának teljes meghiúsítására vezet. Aki tehát bort hamisítani akar, azt ebben a szándékában a borkönyv kötelező vitele meg nem akaszthatja, sőt ellenkezőleg, ez még könnyíti a dolgot és kezére jár a hamisítónak, amennyiben ez az ellenőrző hatóságokat a rendben vezetett borkönyvvel még tévútra is képes vezetni. Mig tehát egyfelől a borkönyvek a bornak vízzel való szaporítását megakasztani képtelenek, addig másfelől a tisztességes borkereskedőknek költséges és teljesen céltalan munkatöbbletet okoznak. Az Ausztriával való konformitás elérése czéljából tehát a nyilvántartási kötelezettségnek megszüntetését kellene a magyar bortörvény novelláris módosításával kimondani. V. Pezsgő és habzóbor köz 'i különbség elmosódása Ausztriában. Amint az eddigiekből kitűnik, a bortörvény számos pontban szigorúbb az osztráknál, ami minden tekintetben Ausztria borkereskedelmi érdekeltségének válik az előnyére. Ellenben a tokaji borvidéknek kiküzdött előnyökön kívül elmulasztottuk eddig egyéb magyar érdeknek védelmét Ausztriában. Erre azonban különösen a magyar pezsgőnek az osztrák piaczon való kelendősége érdekében volna igen nagy szükség! Az 1908. évi XLVI1. t.-cz. tudvalevőleg a pezsgő és habzó bor elnevezése alatt ismeretes ital fogalmának és forgalombahoza- tali módozatának megállapításával is foglalr Fopinczérek Ovadék-Szövetkezete Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám. A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24—94.
