Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-09-14 / 17. ünnepi szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA réből s igy a Balatonról s dalmát, olasz halászokat telepített le és alkalmazott helyet­tük. A második intézkedése az volt e rész­vénytársaságnak, hogy a Balaton óriási hal­termelését — mely naponként 4—5 nagy ha­jót terhel meg, — Bács felé, a külföldnek irányozta, úgy, hogy balatoni hal ma már a magyar vendéglőknek, korcsmáknak s ál­talán a magyar közönségnek még kóstolóul is alig jut. A nagy halászhajókat ott vár­ják már a siófoki parton a halszállitásra be- ; rendezett vasúti hütőwaggonok s viszik a j magyar halat Bécsbe, a németnek. Mindezeknek az állapotoknak megterem- 1 tője és intézője a Balatonhalászati Részvény- j társaság most tartotta meg őszi közgyűlését^ j melyen az elnök dicsekedve jelentette be, j hogy a társaság ez évi tiszta haszna 81.804 , korona 25 fillér, melyből részvényenként 50 ; korona osztalékot fizetnek. Megjegyzendő, hogy ez a halászati társaság kevés részvé­nyes tagból áll s igy egyénenként és éven­ként egész szép hasznot vág zsebre. Mikor pedig az avatatlan közönség ör­vendezve olvas a halállomány szaporodásá­ról, nekünk eszünkbe jut, hogy de hiszen nem eszel abból magyarom. Balatonparti ki­tűnő magyar borainkat megveszi a bécsi ügynök s megissza a német. A balatoni ha­lat már úgy szállítják a magyarok a német asztalára. Bizony, mi itthon rekedt magyarok, asztalára. Bizony, mi itthon rekedt magya­rok, kivált budapestiek, már el is felejtenénk egészen, hogy van Balaton is, ha néha es- ténkint rá nem húzná a pusztuló cigány: Hullámzó Balaton tetején, Csónakján ül a halász legény, Hejh annak is: Hálóját a szerencse, Őt magát kedvese Elhagyta, el a szegényt. Borravaló. Budapesten — mint már jelenztük — a I közelmúltban alakult meg a szállodások és vendéglősök, valamint alkalmazottaik nem- j zetközi genfi szövetségének bu­dapesti egyesülete. Mint tudjuk, az ! a czélja az egyesületnek, hogy a munkaadó | és alkalmazott munkás érdekeit összeegyez­tesse és az esetleg fölmerülő érdekellenté­teket megszüntesse. Majd minden országban van fiókintézménye a nemzetközi genfi szö­vetségnek s most Magyarországon is szük­ség mutatkozott erre, mert bár ezidőszerint szállodás, vendéglős és alkalmazottja közt, hála Isten, békesség uralkodik, volt elég idő, miikor különösen a vendéglősök és pin- czérek között a békétlenség lángja lobogott, melyet leginkább munkakerülő agitátorok gyújtogattak fel. A nemzetközi genfi szövetséget — mint a vendéglői szakkörökben ismeretes — a borravaló kérdésében fölmerült nézetkülönb­ségek teremtették meg. A svájczi vendég­lősök és szállodások ugyanis 1876-ban moz­galmat indítottak a borravaló rendszer el­len, de a pinczérek nem elégedtek meg a borravaló nélküli 150 koronás havi fizetéssel, mire azután 1877-ben minden nagyobb euró­pai városban megalakult a nemzetközi genfi szövetség helyi egyesülete, nem éppen a borravalók, hanem általában a szállodások, vendéglősök érdekeinek kiegyenlítése és munkaadó és munkás közötti békés viszony állandósítása czéljából. A szövetség budapesti egyesületének ala­kuló közgyűlése alkalmából is szóbakerült a borravalónak sokat vitatott kérdése. A magyar szállodás- és vendéglős iparnak két oly tapasztalatokban gazdag, kiváló vezér- férfia, mint Glück Frigyes és G un del János tette azt szóvá, még pedig ellentétes irányban. Glück Frigyes a borravaló el­törlését követelte, kimutatván annak a ven­dégközönségre kellemetlen s a szállodai és vendéglői alkalmazottra lealázó voltát, üun- del János, ipartestületünk elnöke, azt vi­tatta, hogy a mi viszonyaink közt a borra­való rendszert kiküszöbölni nem lehet. Ma egy jó helyen alkalmazott pinczérnek napon­ként 16—20 korona jövedelme is van a bor­ravalóból, mig egy borfiu ugyané cziinen összeszed hetenkint 10—20 koronát is. A tisz­tességes, takarékos pinczérnek a borravaló rendszer ad leginkább módot a gyors ön­állósodásra, a vagyonszerzésre. Régi harcz ez a borravaló kérdés körül, melyben azonban végleges döntés nem tör­tént és — úgy látszik — Glück és Gundel urak felszólalásából is — hogy egyhamar nem is történik. Tény az ugyanis, hogy a borravaló eltörlését nálunk csak a pinczé­rek egy része akarja és ez nem is csoda. Igen sok pinczér előtt csábitó példák mu­tatják a borravaló-rendszer fentartásának hasznos voltát. Hiszen nem egy fizető, fő- pinczér van, aki itt a fővárosban, a borra­való révén lett háziúr, szálloda, vagy bér­palota tulajdonos. Hát az ilyen példák hogy ne vonzanának. A borravaló rendszert a ma­gyar ember már jneg is szokta s szinte — egyik kisebb, vagy nagyobb összegben — hozzá is számítja azt vacsorája, ebédje árához. Így vélekednek a borravaló he­lyeslői. A pinczérek közül a borravaló ellen leg­inkább azok foglalnak állást, akik alkalmaz­tatásuk minőségéhez képest nem juthatnak borravalóhoz. Ezeknek jövedelmi többletet jelentene, ha a szállodás, vendéglős a bor­ravaló eltörlésével — természetesen a ven­dégnek való beszámítás mellett — nagyobb heti fizetést adna. Egyebekben a magyar ember nem, csak a külföldiek panaszkodnak a borravaló el­len. A magyar ember ugyanis annyi borra­valót ád, amennyit takar, de a Budapestre vetődött külföldi, aki otthon megszokta a borravalónélküli szállodai és vendéglői éle­tet, az sokalja a kiszolgáló személyzetnek járó borravalókat. A londoni nagy szállodákban, vendéglők­ben a pinczérek rendes és tekintélyes fize­tést kapván, eltiltatott a borravaló szedés­től, elfogadásától s a fizető pinczér mellő­zésével a vendég egy kiállított számla se­gélyével a vendéglői pénztárnál egyenlíti ki tartozását. Ez az eljárás a londoni szállodá­soknak és nagyvendéglősöknek nem szolgál kárára, mert busásan beveszik a többletet, mint amennyivel többet a borravaló eltörlése után. pinczéreiknek fizetnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Bu­dapest nem London. Itt nehéz lesz egy­szerűen a borravaló kérdést megoldani. Itt fizetünk borravalót a levélhordónak, a bor­bélynak, hogy simábban borotváljon, a bér­kocsisnak, hogy gyorsabban vigyen, szóval mindenkinek, aki nekünk szolgálatot tesz, hogy jobb kedvvel tegye, igy a szállodai, vendéglői pinczéreknek is. Mert mi magya­rok nem csak pipázó, gulyáshus és töltött káposzta fogyasztó, borivó; hanem borra­való fizető nemzet is vagyunk. A szállodák szaporodása. Az utóbbi esztendőben a szállodák, külö- lnösen a kisebb szállodák, egyre-másra sza­porodnak Budapesten. Most is van épülő­ben néhány kisebb és nagyobb szálloda, me­lyeket nem csak hazai, hanem külföldi válal- kozók is építtetnek. A szállodák szaporodása nálunk a leg­utóbbi ezredéves kiállítás idejétől kezdődik s azt bizonyítja, hogy azóta folyton emelke­dik a magyar főváros idegenforgalma, mert hiszen szállodáinkat csak a vidéki, vagy kül­földi vendégek veszik leginkább igénybe, ám­bár vannak nálunk is, mint más nagy vá­rosokban, állandó szálloda-lakók is. A szál­lodák szaporodása ellen mindaddig nem le­het kifogás, mig az arányban áll az idegen­forgalom emelkedésével s mig azok olyan versengést nem teremtenek egymás között, mely azután a tisztes fentartási költség bevé­telét is veszélyezteti. Ez a veszedelem még nálunk fenn nem forog, mert hiszen látjuk, hogy különösen a téli időkben, szállodáink zsúfolásig vannak vendégekkel, úgy, hogy azokban hely alig kapható. Szállodáink tu­lajdonosai — különösen nagyobb szállodá­inké — szakférfiak, akik a szállodaipar terén elméleti és gyakorlati tapasztalatokat szerez­tek, de ahol nem is szakember a tulajdonos, mint például a részvénytőkére alakított szál­lodáknál, a szállodavezetés, igazgatás ott is szakember kezében van, e tekintetben kifo­gás alig emelhető, csak a kis- és zugszállo­dáknál, melyek vezetése nem lévén szakem­ber kezében, sok gondot okoznak a fővá­rosi rendőrség közbiztonsági és közerkölcsé- szeti osztályának. Most ismét tervbe van véve a Dunapar- ton, a Mária Valéria-tér és az Eötvös-tér sarkán, — tehát azon a részen, hol legtöbb nagy fővárosi szállodánk van összehalmozva — a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Tár­saság volt palotájának helyén egy nagy szál­loda építése. Gróf Szapáry Pállal élén egy MODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47-37 és 86 — 73. Telefon 47 — 37 és 86—73.

Next

/
Thumbnails
Contents