Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-04-05 / 7. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. április 5. kés elintézés lehetséges nem volna, választott bíróság dönt, melybe esetenként mindkét egyes. 3—3 tagot küld, kik közül az egyik a titkár vagy ügyész. Elnököt felváltva az Ipartársulat és Pinczéregylet küld ki. E választott bíróság döntése végleges és mind a két félre nézve feltétlenül kötelező. 21. E kollektiv szerződés 1910. május 1-én lép életbe és hatálya 1913. január 1-ig tart és ezen idő alatt egyik fél sincs jogosítva azt módosítani, vagy annak bármely irányban való módosítását vagy kiegészítését kívánni. 22. A Budapesti Pinczéregylet a jelen kollektiv szerződés hatálya alatt tartozik kifogás nélkül tudomásul venni azt, ha az ipartársulat kebelébe tartozó munkaadók ennek magukat alávetik. Ez alávetés folytán a kollektiv szerződés hatálya az illető munkaadóra is kiterjed. Budapest, 1910. március hó 24-én tartott ipartársulati ülés határozatából. A választmány. III. Az ipartársulat kísérőlevele. Tekintetes Budapesti Pinczéregylet Elnökségének Budapest. A budapesti szállodákban, éttermekben és vendéglőkben alkalmazott főpinczérek, ételhordó-pinczérek, borfiuk és tanonczok munka- és bérviszonyait megállapító kollektiv szerződés tárgyában a t. Pinczéregylet megküldött javaslatára észrevételeinket a következőkben tesszük meg: Mindenekelőtt rövid visszapillantást vetve fennálló kollektiv szerződésünk keletkezésének történetére, a szerződést megelőző eseményekre, a megkötésnél szerepet játszó indokokra: meg kell állapítanunk, hogy ezen események kiemelkedő, szép mozzanata az, hogy iparunk a munkásságnak a t. »Pin- czéregyletx által tolmácsolt kívánságára az egyéni munkaszerződéses állapotról a kollektiv munkaszerződéses állapotra minden súlyosabb belső rázkódtatás nélkül áttért! Kisebb-nagyobb zavarok, fennakadások a munka rendes menetében, sztrájkok sajnos nem voltak elkerülhetők, ámde azzal szemben, hogy más iparágaknál a munkásságnak a kollektiv szerződésért minő élet-halál harcot kellett vívnia, hány existenciának kellett soraiból elpusztulnia és sok esetben mégis eredmény nélkül, mert a kollektiv szerződésért folytatott küzdelmük a munkaadók intransigens álláspontján nem birt győzedelmeskedni — eme jelenségekkel szemben a mi iparunkban előforduló munkafennakadások sporadikus tünetek maradtak. Hogy ez igy történt, hogy az erők áldatlan megfeszítésére sor nem került, az eseményeknek ilv békés mederbe való terelésében — elfogulatlan szemmel megállapítva — főfontosságu tényező volt a közösségnek az az átérzése, melynél fogva a szállodások, vendéglősök, korcsmárosok alkalmazottaik ügyeit mindenkor olv szeretette] karolták fel, mint saját ügyeiket! Az alkalmazottak kollektiv szerződést kívántak ! Reform-eszme volt, akkor még bizonytalan volt, minő állapotot fog teremteni — a munkaadók megkötötték. Az alkalmazottak béremelést kívántak! A munkaadók a béremelést is megadták, el- menve a béremelésben addig a határig, a melynek még saját létük veszélyeztetése nélkül megfelelni képesek. Az volt a munkaadóknak ezen eljárásukban vezérlő gondolatuk, hogy huzamos időn keresztül a békés együttműködés áldásos állapotát fogják élvezni! Az volt vezérlő gondolataik, hogy az alkalmazottak az ipar viszonyainak ismeretében megelégszenek viszonyaiknak becsületes rendezésével, kifejezésre juttatott és lappangó igényeik kielégítést nyernek és nem támasztanak újabb meg újabbakat! Megelégedett, igényeire nézve méltányosan kielégített munkás-generációt akart magának biztosítani a szállodás-vendéglős munkaadó ! És mi történik? A t. Pinczéregylet uj szerződési javaslatában oly béremelési és egyéb igénypontokat támaszt, amelyek teljesítése egyszerűen : lehetetlenség. Mi a jogosultsága ezen újabb igények- j nek ? Az alkalmazottak kereseti viszonyai ked- ; vezők. Bármely más iparral hasonlítjuk ősz- | sze, az összehasonlítás a szállodás-vendég- j lős ipar alkalmazottainak előnyére üt ki. Talán a munkaadók konjunktnrái változtak, lettek kedvezőbbek? Elég, ha ama köztudomású tényekre utalunk, hogy az élelmi czikkek ára — iparunk kónjunktaráinak megítélése szempontjából ez bir főfontossággal — szakadatlanul emelkedik. Az alkoholellenes társadalmi mozgalom a szeszes italok fogyasztásának szemmel látható redukálódását eredményezi. Nem kell részletekbe bocsátkozni, kétségtelen, hegy e jelenségek a munkaadó kereseti viszonyainak súlyosbodását jelentik. Ezzel szemben az alkalmazottak az élelmiszerek áremelkedése által előidézett drágaságot ke- vésbbé érzik meg, mert személyükben élelmezésüket természetben kapják meg. A konjunktúrák tehát a munkaadókra nézve jobbak nem lettek, csak rosszabbak. Miben találja hát ez újabb béremelési kívánság indokolt magyarázatát? Mi teszi lehetségessé, keresztülvihetővé ezt az újabb váratlan béremelést, amelynek a javaslatban foglalt szabályozási módjából az tűnik ki, hogy a t. Pinczéregylet a bért évről- évre emelni kívánja. A gazdasági törvények kérlelhetetlen logikájával való nemszámolás mindenkor keserűen meg szekta magát boszulni! Mai gazdasági helyzetünk viszonyai szerint pedig a béremelés teljességgel indokolatlan, lehetetlen és kivihetetlen. Ezek után, hogy rátérjünk konkrét javaslatunkra, a mi álláspontunk a kérdésben az, hogy bár a konjunktúrák iparunkra nézve rosszabbodtak, a jelenlegi munkabérviszonyokat fentartani kívánjuk, az alkalmazottainknak jobb időkben megadott előnyöket ma is biztosítjuk. Biztosítjuk nem csak azért, mert iparunkban patriarchalis traditio az alkalmazottak helyzetének gondos megbecsülése, hanem azért is, mert a helyzet megbolvgatásáért egy netáni válságos küzdelem előidézéséért nem akarjuk az előidéző fél morális felelősségének következményeit viselni, sem alkalmazottaink, sem önmagunk, sem az ítélő közvélemény előtt. Sőt, tovább megyünk! Egy lényeges ponton megkönnyíteni kívánjuk alkalmazottaink helyzetét: tehermentesítjük őket a munka- közvetítő fentartása tekintetében, díjtalan elhelyezőnk működését kiterjesztjük a pinezé- rek közvetítésére is. Alkalmazottaink tehermentesítésének czél- ján kívül ezen elhatározásunkban azon tényeket is megfontoltuk, hogy a jelenlegi munkaközvetítő működése nem kifogástalan, mert sok alkalmatlan, a pályára nem való egyéneket is közvetít, ami ellen elsősorban a képzett pinezéreknek áll érdekükben tiltakozniuk. Hisszük, hogy ezen reformot, mint jóléti intézményt, a t. Pinczéregylet, mint a pincérek érdekképviselete, készséggel fogja támogatni! Elhatározásunk tisztaságához, hogy a tárgyban elsősorban a'kalmazottaink érdekét tartottuk szem előtt, semmiféle kétkedő magyarázat nem férhet! Minden előnyt i mit alkalmazottaink ma élveznek, biztosítunk számukra továbbra is. Hogy pedig a közvetítő kérdését nem mint hatalmi kérdést fogjuk fel, — amit a munkaügy elfajulásának tartunk, — ennek eklatáns bizonyítéka, hogy a t. Pinczéregyletet továbbra is a pinezérek érdekképviseletének óhajtjuk tekinteni és alkalmazottainkat első sorban a t. Pinczéregylet tagjai sorából vesszük. Ezek javaslatunk főbb elvei. A részletek tárgyalásához meghívjuk a t. Pinczéregylet kiküldötteit, akiket, hisszük, hogy javaslatunk méltányos voltáról meggyőzni fogunk! Budapesten, 1913. márezüs hó 24-én tartott ipartársulati ülés határozatából. A választmány. A talmi korcsmák. A husvétvasárnapi ököritói nagy szerencsétlenség ismét a falusi vendéglőkre, korcsmákra irányította a közfigyelmet. Mint a napilapokban bőven le volt irva, az ököritói nagykorcsma csürtáncterme husvétvasárnap este kigyuladt és a zsuptetős, korhadt deszkaalkotmányban, mely petróleumlámpákkal és színes, gyertya-lampionokkal volt kivilágítva, bent égett négyszáz, többnyire fiatal, magyar lélek. Legények, leányok, menyecskék ifjú férjeikkel. Ennek az ököritói korcsmának és csür- tánezteremnek tulajdonosa egy Weisz Ábrahám nevű ember, aki nem tanult, nem képzett szakember, hanem házalóból, szatócsból csapott föl korcsmárosnak, s bár a jómódú községben megvagyonosodott, fogalma sem volt arról, hogy neki vendégei életbiztonságára is ügyelni kell, kivált tömeges látogatás alkalmával olv helyiség nyújtása által, mely tüzmentes, s melyben hasonló rettenetes katasztrófák be nem következhetnek. Weisz Ábrahámot azonban ilyen gondolatok nem foglalkoztatták. Azon a szörnyűséges estén a szalmafedeles, szűk csürterembe hagyott hétszáz embert be- préselődni. És mikor a borzasztó katasztrófa már megtörtént, akkor sem ez bántotta, hanem más valami. Egy újságírónak, aki a szerencsétlenség előzményeiről kérdést intézett hozzá, azt válaszolta: — Hagyjon nekem békét. Elég bajom van nekem. Nem találom meg a csűrről való biztosítási kötvényt. Most ki fizeti meg nekem az aszekurácionális összeget? Ime^ ez a Weisz Ábrahám lélektana. Bizony, bizony, ha az ököritói nagykorcsma vendéglőse egy szakképzett, a közbiztonságot is respektáló vendéglős, akkor ez a megrendítő szerencsétlenség nem következett volna be. E sorok Írója beutazta már Magyarország túlnyomó nagy részét, s tapasztalatokat szerzett a falusi viszonyokról is. Tapasztalta, hogy ahol szinmagyar a lakosság, de a jómódú svábság által lakott vidékeken is tisztességes, egészséges, tüzmentes a nagykorcsma épülete, valamint az ahhoz tartozó nagyterem is. így van ez mindenütt, ahol tisztes, tapasztalt, szakmájában nevelkedett régi, jó magyar korcsmáros vagy annak ivadéka a vendéglős. Ezeket a vidéki régi, jó magyar kcrcsmárosokat azonban lassan kiszorítják az egyes falukban fel- csepeiedett jövevények. Ezek kezdik házaláson, majd pálinkás-boltot nyitnak, amit később korcsmává alakítanak át. Az >:ilyen« korcsmárosnak azután fogalma sires a köztisztasági, közbiztonsági köve'.elmények betartáséról. Mit bánja ő, ha olyan korhadt
