Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-03-20 / 6. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. márczius 20. Feltámadás. Virágvasárnap után következő hét a keresztény világ ünnepnapjainak sorozata. Nagypéntek a gyászé, hus- vét a diadalmas, dicsőséges feltámadásé, midőn az Eszme győzedelmet nyert nemcsak a halál, hanem a régi gyűlöleten alapuló világrenden s meg- teremté az újszövetségben az ember s testvéri szeretet vallását. Azóta a kereszt, mely eddig a megbélyegzés jelvénye volt, a diadalnak, dicsőségnek szimbóluma lett, mely elé imádkozva borulnak le a föld minden részén az emberiségnek milliói. A feltámadás nagy jelentőségének ünnepét minthogyha megérezné a természet is. Belső heve nagyobb lesz a föld dobogó szivének, a nap tüzesebben bocsátja ki sugárkévéjének ragyogását s kizöldül, kivirágzik a mező, meglombosodik az erdő s termő himporral teljes bimbóját kitárja a gyümölcsfa is. A szőlő kiváltja rügyét s a berkekben, ligetekben megzendül a madarak millióinak dalos csicsergése, minthogyha együtt énekelnék a nagy ünnepnek orgonahangtól kísért zengő zsolozsmáját a keresztény emberiség szintén sok millióival: Feltámadott, Alleluja ! A názáreti Krisztus Jézus utáni időt az uj szövetség korszakának nevezi a világhistoria. Valóban Jézus az általa alapított vallásban a testvéri szeretet egész világot behálózó nagyszövetségét teremtette meg, mely óriás hatalmával ledöntötte a pogány gyülölség templomait s a szeretetnek oltárait emelte helyébe s ma is daczol diadalmasan minden ellene intézett támadásokkal. Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat. Az erős ne hagyja elesni a gyöngét, hanem inkább segítse. Tartsatok össze minél többen a jóra- való törekvésekben s akkor boldogulni fogtok mind ezen, mind pedig a más világon. Ezeket az eszméket és igéket hirdette a názáreti Mester, a ki ezekért az eszmékért meghalt a Golgotha keresztjén, hogy annál dicsőségesebben keljen ki sírjából hus- vét vasárnapjának hajnalvirradtán. Összetartás? Az egymáson való segítést előmozdító szövetkezés, megvan-e a mai társadalomban? Sajnos, nincs meg. Politikai és társadalmi életünket a viszálykodás, a visszavonás, az egymás rovására való élőskö- dés jellemzi. Az emberek ahelyett, hogy egymás előrehaladását mozdítanák elő, inkább versenytársakul állanak sorompóba az élet amúgy is nagyon nehéz, küzdelmes megélhetésének mezején. Nem kell nagyon távol menni. Nézzünk csak körül a saját szükebb körünkben, például a budapesti vendéglősiparosság körében. Megtalál- juk-e itt az összetartásnak azt az erejét, mely közös érdekeink meg- védelmezésére, sőt diadalra vezetne. Nem találjuk meg. Sőt ellenkezőleg. Például a budapesti vendéglősök, korcsmárosok — talán egyesek szereplési viszketése miatt — három ipartársulatra is vannak oszolva, amely ipartársulatok úgy állanak egymással szemközt, minthogyha egymásra törő ellenséges hadtest volnának. Pedig, ha összetartanának, ha szövetkeznének, mindnyájunk javára szolgáló micsoda nagy eredményeket tudnánk elérni ! Akkor ma már a vendéglősipar nem volna a senkifiának Csáki-szalmája, melynek gyakorlatát minden jött-ment szabadon bitorolhatja. Akkor ma már a vendéglősség, korcsmárosság régen a képesítéshez kötött iparágak közé tartozna. Ha megvolna bennünk az összetartásnak nagy ereje, akkor ma már volna az ország, de különösen a budapesti vendéglősöknek olyan hatalmas fogyasztási szövetkezete, mely közvetítő ügynökkereskedelem kizárásával olcsóbbá tenné a bor, az italnemüek, az élelmiszerek árát s nem lennénk kitéve többé télen a szén, nyáron a jéghiánynak s az ezzel kapcsolatban járó uzsorának. De hol van még az az idő, mikor a budapesti vendéglősök és korcsmárosok a tömörülésnek, összetartásnak, szövetkezésnek erre a jézusi ösvényére lépnek? Valahol a távol jövendő kéklő ködében. Hiszen, ha ma akadnak is apostolai annak, hogy a Budapest székesfővárosi szállodások, vendéglősök, korcsmárosok a mai széttagoltság — s mondhatjuk káros széttagoltság — helyett egy ipartársulatba tömörüljenek össze, ha mindjárt akadnak olyanok is, akik ezeket az apostolokat nemcsak hogy megköveznék, hanem képesek volnának a Golgotha keresztfájára is feszíteni. A vendéglős ügy és azok iránt lelkesedő, tevékeny több vezéremberünk éppen ezért veszítette el kedvét s vonult vissza — mindnyájunk kárára a — a tevékenységnek mezejéről. Ünnepi imára kondulnak a harangok. Az újszövetség vérkeresztségé- nek s dicsőséges feltámadásának emlékezetét ünnepeljük. Alkalmas idő arra, hogy elmélkedjünk a mi össze- tartozandóságunk, szövetkezésünk feltámadásának megalakításán is. Madách „Az ember tragédiá“-jában a menyboltozaton kiragyogó keresztre az van felírva: E jelben győzni fogunk. Mi fölöttünk az együttérzés, az összetartás, a szövetkezés ereje ragyogjon ki, melynek jelében érdekeinket védve, azokért küzdve, győzni fogunk ! Krisztus vére. Nagycsütörtök vala, hogy együtt valának Mi Urunkkal együtt az apostolok. Valamennyieknek agyában, lelkében Bánatos sejtelmek bus árnya lakozott Tizenhármán voltak a Mesterrel együtt, Kiknek mindegyikhez volt egy vigasz szava Bár tudta, hogy másnap, Nagypénteknek napján Vár rá a kereszt és vár a Golgotha. Utolsó vacsora vala ez a mai S Jézus a kenyeret ime megáldotta: „Vegyétek, egyétek, mert ez az én testem!“ Lágyan csengő szava szelíden mondotta. S megáldá a bort is mondva : „íme vegyétek Igyátok, mert ez az én igazi vérem S ha majd mennybe szállók, ezt cselekedjétek Emlékezetemre az atyám nevében!“ Azóta a kenyér az Urnák a teste, Mit termel szölőlomb: a bor meg a vére Templomok kelyhében, családi asztalnál S másutt is az igaz emberek körébe ! Ki visszaél e szent vérnek erejével, Vagy azt hamisítja mások rontására, Az „Uj szövetségnek“ könyvében van írva : Hogy méltó a megérett tüzes gyehennára ! Mit terem Tokajhegy, Balaton vidéke, A Somló, Badacsony zöld koszorús tája Az mind az Ur Jézus igazi vérének Istentől megáldott éltető forrása. A szivet hevíti, a lelket gyönyörbe, Édes álmodásba szelíden ringatja, Módjával áldozván, nemesebb lesz tőle Az ember és minden földi gondolatja. Ez az Urnák vére. Meg ne csúfoljátok ! A szomju ajkatok csak addig kívánja, Mig a sátán keze a részegség mérgét Gonosz szándékával bele nem szitálja! Mert akkor fellázád a vér minden cseppje S szerencsétlen ember, földre sújt a végzet: Elhagyatva lészen utszéli koldusként Keserves múlásod, bús, szomorú véged ! Bessenyei. Fanda Ágoston és 7||lfllU!FD FFPFNP7 halászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: 61—24. Zimmer Péter utóda fcllfllwltri ruriLliO£ Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24. Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Bndap st* Az egyedüli halkereskedő ezég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb király udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
