Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-03-05 / 5. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. márczius 5. Különben is van Budapesten annyi temérdek kifőzés, előkelőbb, silányabb és legsilányabb, de ezek sem árthatnak a képzett, gyakorlott vendéglős által vezetett nagy, közép és kisvendéglőknek, korcsmáknak, melyekben kifogástalan az étel, ital, a kiszolgálás s a mai beszerzési viszonyoknak megfelelők bár, de mégis normálisak az árak. Az a százezerszemü közönség megérzi, hogy hova kell mennie, hol találhat Ízletes ételt, jó bort, sört s ha már odaszokott, egyhamar el nem hagyja vendéglője törzsasztalát. A magyar korcsmárosok költészetünkben. A magyar bor, a magyar vendéglős, korcs- máros és a magyar költő, hogy ne volnának egymással vonatkozásban. A régi költőink közül Csokonai Vitéz Mihály, mikor a magyar nektárt dicsőíti, mindenkor ma- gasztalással emlékszik meg a magyar korcsmáros vendégszeretetéről is, mely nem hasonlítható össze a német sörmérő üzleti kapzsiságával. De az ezután következő költőink is, a legujabbakig, igy vélekednek. íme, egy kis csokrot kötünk össze ezekből a vélekedésekből. Kezdjük Petőfi Sándorral, édes apja, a jó öreg Petrovics, akinek tetemei itt nvugosznak a kerepesi-uti temetőben, tudvalevőleg szintén korcsmáros volt. Egyszerű vidéki korcsmáros. Oh, milyen szépen emlékezik meg a nagy költő fiú »A jó öreg korcsmáros« czimii költeményében az édes apja korcsmájáról, meg a korcsmáros jószívűségéről, mikor azt irja: ... Falu korcsmájában van az én lakásom Csendes korcsma ez, csak néha zajlik éjjel, Egv öreg, jó ember benne a korcsmáros, Áldja meg az Isten mind a két kezével. Alkonvuló félben van már élte napja S ilyenkor az ember nyugodalmat óhajt S ő reá szegényre, a szerencsétlenség Ő reá mostan mért legtöbb gondot és bajt. Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen, Mindig későn fekszik, mindig idején kel. Mint sajnálom én e jó öreg korcsmárost... Áldja meg az Isten mind a két kezével. Hány öreg jó magyar korcsmárosra rá- illenek most is a nagy költő szavai: »Mindig későn fekszik, mindig idején kel.« S mi hozzá tehetjük: Alig látja hasznát! Egy másik versében a világot hasonlítja egy korcsmához, Írván: Ez.a világ egy nagy korcsma, jó áros Benne a Sors az örökös korcsmáros, Éjjel, nappal tele van az vendéggel: Öreg, ifjú, gazdaggal és szegénynyel. Hát ki ne ismerné azt a gyönyörű régi dalt, amit a hortobágyi korcsmárosnéról irt a legnagyobb magyar költő: Hortobágyi korcsmárosné angyalom Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom. Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van; Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, Testem, lelkem majd megveszi a hideg, i Tekintsen rám korcsmárosné violám, Fölmelegszem kökényszeme sugarán. Ha föltámadna a költő, ismét úgy énekelne. Annyi a szép korcsmárosné ma Magyarországon. Petőfi után lássuk a komoly Arany Jánost. A világot ő is egy csárdához hasonlítja, írván: I A világ egy rozzant csárda; Rossz menedék télbe’, nyárba’. Télbe’ fázol, nyárba’ ázol, Mégis benne éjszakázol. Ismeretes az a verse is Arany Jánosnak, mely a kondorosi szép csárdásnéról szól. Általában költőink, nagyok és kicsinyek, a bor után inkább foglalkoznak a szép csár- dásnékkal, korcsmárosnékkal. Lám, a higgadt lelkületű Arany János is: Kondorosi csárda mellett Gulya, ménes ott delelget. Csárdabeli szép asszonynál Bort iszik a juhász bojtár. Az újabb költők közül nagyon szép Sza- bolcska Mihály költeménye, mely szól a müncheni korcsmáról, összehasonlítva azt a magyar korcsmával: Hejh, ha ez a csárda Szamos partján volna, Benne az a nóta De másként is szólna. A magyar irók, költők, különösen azok müveiben, akik a külföldön jártak, mindig csak annak megállapítását találjuk, hogy sehol annyi szép vendéglősné nincs a világon, mint Magyarországban és sehol olyan jól nem érzi magát a vendég, mint a magyar vendéglőkben, korcsmákban, legyenek azok bár nagyok, közepesek, vagy kicsinyek, természetesen nem értve ide a mai »Söntése- ; két«, melyekről, ha élne még, Hazafi Verái János is csak megrovási kalandot ima. A magyar irodalom, művészet és magyar vendéglősség — mint már megjegyeztük — régidőtől kezdve szoros kapcsolatban áll egymással. A vándorszínész társaság egy vidéki városba érkezvén, legelőször a vendég- ! lőbe száll, hol a jó magyar vendéglős szi- ' vesen hitelez a társulat tagjainak, a legkö- ' zelebbi gázsi-ig. Nem egy vidéki vendéglőst í ismerünk, akit egyes színtársulatok, a tag- ; jaik iránti jóindulatért tiszteletbeli szinészszé választottak meg. A magyar költők nem egyszer a vendéglők asztala mellett írták meg költeményeiket, mint például a néhai jó Vajda János a Szikszay vendéglő vörösteritékü asztala mellett irta meg a legszebb borongó költeményeit. S amint a vendéglős szinte megkülönbözteti iró vendégét, a tisztes magyar iró és hirlapiró is megbecsüli a maga korcs- márosát és vendéglősét. Ez igy volt a múltban és igy van a jelenben is. Adja Isten, hogy igy legyen a jövendőben is. Bessenyei. Vendéglős-báli induló. Nincsen mása, nincs a magyar Korcsmának, Busan, vígan az emberek Bent járnak: Megvigasztal a korcsmáros Borával, Vigabbá tesz felesége Édes kedves szavával. Járhatsz akármerre e nagy Világba’, Budapesti vendéglősnek Nincs párja. A vendéglős arany-ember Mind ahány, Tüzes a bor, magyar étek Vendéglátó asztalán. Akik mindig mást szolgálnak: Mulatnak, Egy jó- napot csapnak önön Maguknak. Húzd rá czigány! Vendéglősök Bálja van, Kit bánat rág, az is legyen, Az is legyen ma vígan! Félre innét mára minden Bánat, bu, Itt a legszebb lány és asszony Koszorú; Ki egy szálat választ abból Magának: Boldog fia lesz a magyar, Ősi magyar hazának. Két üstökös csillag is pár Az égen S emlegetik most is úgy, mint Jó régen, Hogy vége lesz ennek a vén Világnak S véle minden vendéglőnek, Minden magyar korcsmának. Hát ki tudja, mit hozhat a Jövendő? Kétes arczu, rejtelmes uj Esztendő ? Igyunk azért egyet e szent Hazáért, Másodikat mindnyájunknak Igazi jobb voltáért. Húzd rá czigány azt a magyar Dobogóst! Kapsz ma érte hejh uj bankót, Ropogóst; Vígan járja itt ma minden Legény s lány, Egyszer mulat a vendéglős Saját bálján igazán! M. Gy. fl jéginség és a vendéglők. Ebben az esztendőben tulajdonképpen nem volt tél Magyarországon. Kevesebb tűzifa és szén fogyott el ugyan, de nálunk a telhetetlenség is katasztrófát jelent. Nem fagyott be a Balaton, nem fagyott be a Duna és nem fagytak be mellékfolyói. Hiányosság állott be a természetes jégképződésben, vagyis abban, hogy a tél hidegét a vizcsep- pek keménynyé fagyott gyémánt-prizmáiban • # __ Í1 UTTL TIVdMR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA-UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. -------------- Legnagyobb vá laszték étkező, kávés, teás és mosdókészletekben. ---------- Teljes kelengyék. Dú s választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve. ALAPITTATOTT 1854. ::: TELEFON 31-53
