Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-12-05 / 23. szám

2

VENDÉGLŐSÖK LAPJA * >910. december 5.

vagy esztendei előfizetési dijával hátralékban maradt. Sajnos, még erre nézve is olyan válaszokat kapunk néha, mint kaptunk a közelmúltban egy vagyonos vidéki szálloda- és ven- déglőtulaidonostól, hogy miért nem figyelmeztettük hátralékjaira minden évnegyed végén külön levélben, most már nem fizet. Hát engedelmet kérünk, ilyen eljárás hatása mellett sem lelkesedést meríteni, sem egy szaklap költségeit fedezni nem lehet.

Az esztendő vége következik, midőn minden iparos, kereskedő, üzletember és vállalat lezárja évi számadásait, hogy tisztába jöjjön helyzetével s maga is kiegyenlíthesse kötelezettségeit. Ebből az alkalomból mi is azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk olvasóinkhoz, hogy esetleges hátralékaikat beküldeni s az ujesz- tendővel előfizetéseiket megújítani kegyeskedjenek. Minden tisztességes emberi munka megérdemli a maga díjazását s a mienk talán annál inkább, mert ma már negyedszázada múlt, hogy egy nagy, előkelő társadalmi osztály, a magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros iparosság legigazabb érdekeiért van folyamatban önzetlenül, csüggedést nem is- merőleg.

Az iparkamarák és a vendéglős ipar. Az

ipar és kereskedelmi kamarák különösen a vidéken egymás után tartják most teljes ölesüket, melyek lefolyását figyelemmel kisérjük. A vendéglősök és korcsmárosok országos kongresszusa és egyes ípartár- sulatai ugyanis annak idején hivatalosan és- megkeresték a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy pártolják azon jogos törekvésüket, hogy az uj ipartörvény keretében a szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar is vétessék fel a törvényes képesítéshez kötött iparágak sorába s ezzel vége vettessék a vendéglős és korcsmáros ipar erkölcsi és anyagi kárára eddig dulakodó kontárversenynek. Ezideig alig egy-két kamara foglalkozott ezzel a kérdéssel s több egyszerűen átsiklott rajta s ad acta tette. Felhívjuk erre a kérdésre szállodásaink és vendéglőseink figyelmét — hiszen az ő soraikból is akad elég kamarai tag — hogy egyes ipar és kereskedelmi kamarákban hozassák tárgyalásra ezt a kérdést és, sürgessék meg annak kedvező elintézését. Az uj ipartörvény nemsokára szőnyegre kerül s itt az ideje, hogy ezen legszorgosabb s életérdekünkét érintő kérdést a feledés és nemtörödömság homályában elveszni ne engedjük.

Bortermelő és bormérő szer= zetesek letelepítése.

Egyes lapok rémhíreket közölnek arról, hogy a jelenlegi spanyol kormány által üldözött spanyol és a portugál köztársasági kormány által kiűzött portugál szerzetesek Magyarországon telepednek meg. Ugyanezen lapok közük ezeket a rémhíreket, melyeknek egy szavuk sincs a Galicziából bevándorló szegény és munkakerülő, itt a magyar munkás szép rovására élni és fogyasztani törekvő tömegek folyton tartó beözönlése ellen. A magunk részéről egyáltalán nem lelkesedünk sem a spanyol, sem a portugál szerzetesek magyarországi letelepedése mellett, már csak azért sem, mert van nekünk elég nagyszámú hazafias magyar papságunk, mely ez ország magyar katolikusainak valláserkölcsi szükségleteit kielégíteni elegendő. Miután azonban a portugál szerzeteseknek magyarországi letelepítése a vendéglős- és korcsmaros- ipart is érdekli, röviden bár, de mi is foglalkozunk ezzel a kérdéssel.

A portugál szerzetesek nagy része ugyanis otthon hazájukban — mely most kiűzte őket — szőlőműveléssel, bortermeléssel és ezzel kapcsolatban borkereskedéssel, sőt borméréssel is foglalkozott, tehát voltak ott szerzetes korcsmák is, a mi nálunk Magyarországon legalább is nagyon feltűnő volna. Ezek a szerzetesek Portugáliában lassankint az egész szőlőtermelést a maguk részére biztosították, a mi által — s mert szerény igényeiknél fogva nagyon olcsón művelték a földet — a portugál szőlőtermelő népet tönkre tették, sőt erős versenyre keltek az ottani borkereskedőkkel és korcsmárosokkal is. Ha már most ezek a szerzetesek Magyarországon nyernének letelepedési engedélyt, kétségtelenül itt is régi foglalkozásukat folytatnák, a szőlőművelést, bortermelést, kereskedést és bormérést, sőt állítólag az egyik gróf Esterházy egyik dunántúli uradalmát már fel is ajánlotta volna a portugál szerzeteseknek szőlőmüvelési czélokra. Kétségtelen, hogy ezen működésűkben a portugál szerzetesek nem válnának hasznára sem a magyar bortermelőknek, sem a borkereskedelemnek. A mi a magyar korcsmáros és vendéglős iparrosságot illeti, .hát annak a portugál szerzetes szaktársak egyáltalán nem válnának előnyére- Van és akad ennek a tisztes magyar korcsmárosságnak elég kontár versenyháza, akik megnehezítik megélhetését, nemhogy szükség volna ez még szerzetes korcsmáros kollégákra is. Lehet, hogy ezek alázatosabban szolgálnának ki, az is lehet, hogy tiszta bort öntenének olcsó pénzért a pohárba, de mi magyarok már úgy vagyunk, hogy a tisztes reverendát jobb szeretjük csak vendégként látni a vendéglőben, korcsmában, mint kiszolgáló korcsmáros és vendéglős gyanánt.

Egy alkalommal már a franczia szeszgyártó karthauziak is le akartak telepedni Magyarországon, pedig ezek nem csináltak volna itt versenyt már meglevő szeszgyáraink miatt, mert csak a drága és finom schatreausi szeszt gyártják, de ezek sem kaptak letelepülési engedélyt, hiszen letelepülésüket a magyar kathoükus papság sem látta volna szívesen. így lesz ez majd a portugál bortermelő és borkereskedő szerzetesekkel is, akik bizonyára nem Európában, hanem más világrészben keresnek majd uj hazát maguknak s teret működési körünknek. Mi magyarok pedig megleszünk tovább is nagy elégedettséggel a mi nagy szőlőtermelőinkkel, derék, képzett magyar vendéglőseinkkel és korcsmárosainkkal. A portugál bortermelő, borkereskedő és bormérő szerzetesekből pedig, — bár nálunk különlegesség számba mennének, — nem kérünk.

Bor- és husadók beszedési jogának tömeges bérbeadása. Az ország háromszáznál több községében kerül most a bor- és husadók beszedési joga bérbeadása. Ezt a jogot eddig leginkább az egyes községek bérelték az államtól, de a hivatalos kezelés költséges voltánál fogva lemondottak a bérletekről, illetve nem njitják meg azokat. Az egyes magyar királyi pénzügyigazgatóságok hirdetményeikben most leginkább a vendéglősöket és korcsmárosokat hívják fel az adóbérletek igénybevétélére, annál is inkább, mert hasonló bérlettel az államkincstár megelégedésére eddig is több vendéglős és korcsmáros foglalkozott az országban.

fi vendéglők szegényei.

Még alig köszöntött be a tél, még az első hóvihar alig száguldott végig a mezőkön, országutakon, Budapest székesfőváros utczáin, már itt van az Ínség a magyar székesfővárosban az ő ijesztő nagy arányaival. És ez az Ínséges nyomorúság nagyobb lesz ebben az esztendőben, mint volt valaha hosszú évtizedek óta. Budapest legszegényebb néposztályának megszűnt az utczai, vásárcsarnoki, keresete s ezeket a szerencsétleneket, a nagyvárosi élet rongyokba is alig burkolt nyomorultjait éjjel alig képesek befogadni a menedékházak, a kora hajnali órákban a pálinkásbutikok, délben a népkonyhák.

A kerületi elöljáróságok már most panaszkodnak, hogy soha sem volt akkora az ingyen népkonyhái jegykéregetők száma, mint éppen most a tél elején: Mi lesz még ezután, mikor majd a deczemberi, januári, februári hidegek fagyasztják meg az éhezők sápadt arczán a könnyeket?

Úgy téli időben a budapesti vendéglősök és korcsmárosok mindenkor kivették a részüket az éhező szegény nép iránti jótékonyság gyakorlásából. Ujságczikkek nem Írtak ezekről a jótékonyságokról csak száz és ezer élet nyomorultja érezte annak Ínséget enyhítő hatásait. És most, mikor a vendéglősök, korcsmárosok maguk is nagyon érzik az általános drágaság nyomasztó súlyát, most úgy ébédutáni órákban a szegények, koldusok még tömegesebben lepik el a vedéglők, korcsmák udvarait, hogy egy-egy adag ételmaradékért esedezzenek. Es a legtöbb helyen kapnak

Főpinczérek Ovadék-Szövetkezete

Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám.

A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24—94.