Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-10-05 / 19. szám

6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. október 5. És talán magyar népdalok áriáit, szöve­geit tartalmazzák ezek a zenélő gépek?Igaz, akad bennük ilyen is, de rendesen elrontott szöveggel és hibás melódiával. Leginkább a frivol kabarék, orfeumok zenés műsorát, a maguk erkölcsrontó tartalmával recsegte­tik vissza ezek az automaták, úgy, hogy ha néha tisztes család téved egy ilyen mu­zsikás korcsmába, hát a bedobott tiz, vágy húsz fillérjéért olyan nótát hallgat- hát, hogy belepirul a családapa is, a fe­lesége is, meg a felnőtt leánya is. A leg­több zenélő óra azonban német nótát ját­szik. A bécsi Wurstli jodlirozó darabjait, melyekkel már meg van rontva a budapesti ( Város- és Népliget is. Hát ha már éppen muszáj kisebb ven­déglőseinknek és korcsmárosainknak ilyen zenélő gépeket tartaniok, hát megrendelhet­nék azt magyar zenegyárosainktól is. Az­után arra is figyelhetnének, hogy ezeknek az automatáknak zeneszámai magyar nóták, magyar költők és zeneszerzők müvei legye­nek. Hiszen nincs a világon szebb a ma­gyar költeményre irt magyar muzsikánál, a mit bizonyít az is, hogy a mi csárdás nó­táink, kesergői[n!k s indulóink s ezek királya, a Rákóczi-induló, meghódította az egész mü­veit világot. Három könyv a drágaságról, Az »Országos Iparegyesület« tudvalévőén báró Kornfeld Móricz adományából két­ezer koronás irodalmi pályadijat tűzött ki a drágaság okairól és elhárításának mód­jairól szóló tanulmányra. A pályadijat há­rom munka között osztották föl s ezeket most az egyesület kiadta, mint az általa megindított báró Kornfeld Zsigmond- könyvtár első három füzetét. Az első kötet cime: A drágaság. Szer­zője Komáromi Sándor. Matlekovits Sándor, v. b. t. t. az Országos Iparegyesület elnöke irt hozzá a báró Kornfeld Zsigmond nevéről elnevezett sorozatos kiadványt mél­tató előszót, mely után a drágaságról szóló pályakérdésre érkezett 15 pályamunka bí­ráló bizottságának (Matlekovits Sándor, dr. Gaal Jenő főrendiházi tag, dr. báró Korn­feld Móricz, dr. Melly Béla és Gelléri Mór) jelentése következik. Komáromi Sándornak a drágaságról szóló pályamunkáját a bíráló bizottság »az összes munkák között az arány­lag legjobbnak és legegyenletesebbnek« mondja. E munka nagy szempontokból tár­gyalja a kérdést. Először a világkonjunktű- rákat vizsgálja, azután a hazai viszonyokat mérlegeli, végül a főváros helyi viszonyai szempontjából ítéli meg, mindig eredeti for­rástanulmányok alapján. Az első rész mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a drágaság viszonylagos fogalom. Voltak a régi időkben élelmiszerek, melyek ma olcsóbbak (cukor, kávé, rizs) és viszont a régi időben még olcsó élelmiszerek ma drágák (hús, gabona). A drágaság főoka az, hogy a fogyasztással a termelés lépést tar­tani nem tud. Az industrializálódás folytán a fogyasztás igényei emelkednek, ellenben a mezőgazdasági termelésnek munkaerő is kevesebb áll rendelkezésére. A nemzetközi forgalom akadályai elhatározó befolyással vannak a drágaságra, épp úgy a kultúrával és a militarizmussal emelkedő közterhek. A drágaságnak e ható tényezői ezidőszerint meg nem szüntethetők. Nagy, szinte kiszá­míthatatlan változások tudják majd ezt elő­idézni. De vannak a drágaságnak lokális tényezői is, ezeknek közömbösítése vagy ki­kapcsolása, amennyiben ez lehetséges, — mégis mérséklőleg hathat. A drágaság le­küzdésére irányuló tevékenységnek tehát a legközvetlenebbül ezt a célt kell követnie. A szempontoknak e megjelölése után a . munka széleskörű adatgyűjtéssel igazolja té­teleit. A husfogyasztó lakosság a világon 1880. óta 39.3%-kal, ellenben a hústermelés csak 31.5°/o-kal emelkedett. A kenyérmag- termelés 1892. óta Európában 6.7%-kal nö­vekedett, de a lakosság szaporodása 13.2%. A vámvédelem csaknem az egész világon emelkedett, de az utolsó cziklusban sehol sem oly nagy mértékben, mint a közös vám­területen. Itt a búza vámja 256%-kai, az ököré 497%-kal lett nagyobb, holott a Né­met birodalomban a buzavám emelkedése 57%, az ököré 88.2%. Kimutatja, hogy 18 európai állam szükséglete néhány év alatt együttvéve 5170 millió koronával nagyobbo­dott. A vám és a közvetett adóbevételek az egyes országokban 1.3—26.4 K közt vál­takoznak fejenkint. Az európai nagy váro­sokban a közszükségletekből 49—140 K te­her esik az illető városok lakosaira fejen- kint. Bizonyítja, hogy a munkabérek, ipariak és mezőgazdaságiak, valamint a személyes szolgálatok dijai rendkívül nagy mértékben megnövekedtek, még pedig nem csak Ma­gyarországon, hanem az egész világon. Magyarország élelmiszer termelésére térve, azt az érdekes tételt vonja le adatai­ból, hogy mikor a gabonabehozatal nagyobb volt, akkor az árak is rendszerint magasab­ban állottak. Kimutatja, hogy Magyarorszá­gon a fejenkénti kenyérmag és burgonyafo­gyasztás kisebb, mint más európai államok­ban, ami annál feltűnőbb, mert a húsfo­gyasztás dolgában is egészen hátul kullo­gunk, tehát a legrosszabban élő népek közé tartozunk. Az természetes is, mert a törpe- birtokosok Jnem képesek annyit termelni, hogy akár csak a saját szükségletüket is fedezhetnék. Már pedig a törpe gazdaságok száma 1,279.718. A drágaság a mezőgazda­sággal foglalkozó kis embereket is erősen sújtja. Állattenyésztésünk visszafejlődését riasztó adatokkal igazolja a könyv. Az ex­port forszíroz,ásából, az import elvágásából, a lefejő gazdaságok szaporodásából, a törzs- állomány megtámadásából vezeti le az állat- és husdrágaságot. Egyes élelmiszerek (ba­romfi, vaj, tej, főzelék stb.) drágaságát a termelés elégtelenségével és rendszertelen-i ségével okolja meg. Magyarország közter­heinek ismertetésére térve, rámutat arra, hogy a közvetett adók azok, melyek a leg­nagyobb mértékben emelkedtek. Az egyes adók közül is 1892—1907 közt legkevésbbé emelkedett. (6.5%, de annál nagyobb mér­tékben emelkedtek a városi lakosságot ter­helő adók (házadó 67.5, keresetadó 60.5, szállítási adó 116.2, ált. jöv. pótadó 47.1, tőkekamiat adó 70.3%.). (Folyt, köv.) Társas reggelik. Október 7-ikén: Hettlinger János vendég­lőjében (Mádai utódánál) VII. Rákócyi-ut 30. Októbor 14-ikén: Schmidt Konrád ven­déglőjében VII., Aréna-ut 5. Október 21-ikén: Berta Gyulánál V. Lipót- körut 21. Október 29-ikán: Katona Gézánál IV. Váczi-utcza 38. November 4-én : Hack István éttermében VII. Baros-tér 13. November ll-én. Müller Antal éttermében IV. (Országos Kaszinó.) November 18-án. Petánovits József étter­mében VII. Rákóczi-ut 58. Metropole-szál- loda. November 25-én. Özv. Jahn Edéné ven­déglőjében VII. Király-utcza és Valeró-u sarok. Deczember 2-án. Bokros Károly nagy ven­déglőjében VI. Andrássy-ut este 8 órakor vacsora, Deczember 7-én. ifj. Schuller Ferencznél VI Váczi-körut 68. Deczember 16-án. Oundel Károly nagy­vendéglőjében VI. Városliget, (volt Wam- petits). Deczember 23-án, Pelzmann Ferencz ét­termében VIII. Rákóczi-ut 5. (Pannónia szálloda.) Deczember 30-án. Kommer Ferencz „Va­dász-kürt“ szállodájában IV. Türr István- utcza 5. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV-, Türr. István-utcza 7. Telefon 11—48.). KÜLÖNFÉLÉK. Glück Frigyes üdvözlése. A „Magyar Ven­déglősök Országos Szövetsége“ f. évi szep­tember hó 14-én tartott közgyűlésének egyik legkiemelkedőbb mozzanata tudvalévőén Gun- del János elnöknek azon indítványa volt, amelyben a napirendi tárgyalások megkez­dése előtt azt indítványozta, hogy a közgyű­lés az Erzsébet királyné kilátó-torony felava­tása alkalmából Glück Frigyest táviratilag üdvözölje. A közgyűlés ezen indítványt egy­hangú lelkesedéssel, szűnni nem akaró taps­sal és éljenzéssel fogadta el, s az előterjesz­tett javaslatot, mely a következőleg hangzik, egyhangúlag határozattá emelte Az indítvány szövege a következő volt: „Mondja ki a köz­gyűlés, hogy Glück Frigyest a jánoshegyi Erzsébet királyné kilátó-torony elkészülte és múlt hó 8-án tartott ünnepélyes felavatása alkalmával szeretete, bizalma és ragaszko­dása egész melegével üdvözli és háláját és elismerését fejezi ki azért a lelkes és áldozat­kész munkásságáért, melylyel az örök időkre szóló gyönyörű emlékművet megalkotta és megalkotta úgy, hogy annak fényéből és ra­gyogásából rész jut iparunkra és iparostársa­inkra. A magyar szállodás és vendéglősipar­nak évezredekre szóló dicsősége lesz a nagy művészi alkotás, s az a históriai tény, hogy az eszme egyik legjobb fiának minden szé­pért, jóért és nemesért lelkesedő szivében született meg és annak ernyedetlen munkás­sága révén vált valósággá, Budapesten, 1910. évi szeptember hó 14-én, a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége tizedik rendes évi közgyűléséből.“ Uj ipartársulati tagok. A budapesti szállo­dások, vendéglősök és korcsmárosok ipar­társulatába újabban a következő kartársaink léptek be. Németh János IX, Erkel-u 4. Táncsics Antal IX., Ferencz-körut 45 Dako- vátz Ignácz IX., Soroksári-ut 32. Hatalovits Gyula VIII., Várna-utcza 9. Mind a négyen Farkas István bátyánk buzdítására léptek be anyaipartársulatunk kötelékébe: Isten hozta őket körünkbe. £ Mártonffy Márton üdvözlése. A „Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége“ folyó évi szeptember hó 14-én tartott rendes évi köz­gyűlésén a tanonczügyi szakosztály javasla­tára Mártonjfy Márton orsz. képviselőt orsz. iparoktatási főigazgatót a következő tartalmú távirattal üdvözölte: Méltóságos Mártonffy Márton urnák, Budapest, Rottenbiller-utca 15. A magyar vendéglősök országos szövetségé­nek közgyűlése őszinte 'szívből üdvözli Mél­tóságodat országgyűlési képviselővé történt megválasztásához, másrészt a legmélyebb fájdalommal értesült arról, hogy főigazgatói állásából távozni méltóztatik. Óriási és pótol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents