Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-09-14 / 17. ünnepi szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA házat s azt deszkával, téglával egyes szobákra osztva — még a konyhákat és pincze- helyiségeket is — kezdte először harmincz krajczárjával, később ötven krajczárjával bérbeadni. Nem telt bele sok idő, az élelmes szabó tulajdona lett a Knezits-utczai ház, sőt egy hasonló házat vásárolt a Bem- utczában is, melyet szintén egyes szobákra osztott fel s melyek — daczára, hogy most már a szobaárak 50 krtól 1 írt 50 kr.-ig emelkednek — kivált őszi, tavaszi és téli időben zsúfolva vannak. Itne, egy ncpszál- lodaszerü garnival igy lett az élelmes szabóból kétszeres háziúr és ezenkívül tőkepénzes ember. Nagy, hatalmas arányú népszállodát Budapesten tehát lehetne építeni s ki is fizetné az magát, anélkül, hogy kárt tenne versenyével többi tisztességes szállodáinknak. Ama jelzett czél érdekét tekintve, talán a főváros sem, az állam sem tagadná meg attól támogatását, de azt csak részvénytársulati alapon lehetne megteremteni. Ám tegyék meg erre nézve a Köztelek urai az első irányítást, az első határozó lépést, fel fog épülni a budapesti nagy népszálló, sőt részvényese lesz annak a budapesti vendéglősök és korcsmárosok egy nagyon tekintélyes része is. flz élelmiszerhamisitás. Az élelmiszerhamisitási törvény szigorításaBudapest székesfőváros hatóságának élelmiszervizsgáló bizottsága hivatalosan megállapítja, hogy a ,Budaepsten eladott — akár piacon, akár az üzletekben eladott — élelmiszereknek harmincz százaléka hamisított, elkobozni, megsemmisíteni való. A közönség halomra betegszik és segítségért kiált a tömeges élel- miszerhamisitás miatt. A koleraveszedelemnek kellett fenyegető halálkaszájával közelednie, hogy a kormány ezt a segélykiáltást meghallja s végre elhatározza magát az élel- miszerhamisitási törvény revíziójára, illetve szigorítására. Erre vonatkozólag az első lépés már megtörtént. A földmivelésügyi mi- jniszter ugyanis felhívta a fővárost, hogy az év végéig tegyen jelentést, hogy a tapasztalat minő irányban követeli a törvény revízióját. A legfőbb az, hogy a törvény olyan irányban revideáltassék, hogy az élelmiszerhamisitók is oly szigorúan büntetessenek, mint akár a pénz, vagy váltó- hamisitók. Tehát a főváros az élelmiszerhamisitás terén szerzett tapasztalatairól ez év végéig tegyen csak jelentést. Miért nem előbb? Hiszen, ha a kormánynak nem, a hamisított élelmiszerekkel minden nap halálra mérgezhető közönségnek rettenetesen sürgős ez a dolog. Ha a főváros csak az év végén tesz jelentést, a kormány egy év múlva bizonyára elkészül javaslatával s akkor ebből a javaslatból — csakugyan mérget lehet rá venni — három-négy esztendő múlva törvény is lehet. Addig pedig a hamisítók jóvoltából a hamis élelmiszerekkel megmérgezett emberek földi maradványaival szépen megtelnek a külső rákosi temető parczellái. Tehát addig legyen szabad á vásár az élelmiszerhamisitóknak ? Nem, ez nem lehet. Ezt úgy hisszük, maguk a közigazgatási hatóságok is belátják. Van nekünk elég tisztességes törvényünk addig is az élelmiszer hamisítások meggátlására. Ott van az 1895: XL. törvényczikk, amelynek egyik büntető határozata igy szól: »Kihágást követ el s amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, 2 hónapig terjedhető elzárással iés 600 koronáig terjedhető pénzbírsággal b ii n te t e nd ő az, aki mezőgazdasági terményeket és czikkeket hamisít, hamisított anyagokat, vagy hamisított terményeket forgalomba hoz.« Íme, tessék a törvénynek legszigorúbb intézkedéseit alkalmazni a tömeges hamisítások esetén és ne csak 5—10—20 koronás bírságolásokkal futni hagyni az élelmiszer- hamisítókat. És ugyané törvény értelme szerint a büntető ítéletnek ne csak egy lapban, hanem terhűkre 8—10 lapban való közzétételével megbélyegezni őket, akkor majd nem lesz itt élelmiszerhamisitás addig sem, mig az idevonatkozó törvény szigorúbbá tétetik s a büntető eljárás is statáriálisabb lesz. Vendéglőink és a bécsi zsir, Vannak tudvalevőleg előkelő budapesti vendéglők, melyek marhahús-szükségletüket egyenesen Bécsből fedezik. És ennek a különös körülménynek nem az az oka, hogy talán a hazai hustermést nem becsülnék meg vendéglőseink, hanem az, hogy Budapesten nem igen lehet kiváló minőségű húst kapni. A legelsőrendii magyar vágómarha a bácsi mészárosokhoz kerül, mert ott kisebb lévén a fogyasztási adó, kevesebb a közvetítési költség, a. bécsi vágó jobban fizeti a magyarországi vágómarha árát, mint a budapesti. Ezért kénytelenek budapesti vendéglőseink sok esetben Bécsből hozatni a marhahúst. A bácsi nagyvágók, különösen sertés- nagyvágók, most már gondoltak merészet és nagyot. Azt ugyanis, hogy ha a magyar vendéglősök már Bécsből hozatják maguknak a marhahúst, hát mért ne hozathatnák akkor onnét a disznózsírt is. És elárasztották erre vonatkozólag felhívásaikkal a magyarországi vendéglősöket és korcsmároso- kat, melyekkel kiváló minőségű, olcsó sertészsírt ajánlanak. Az a vendéglős azután, aki rendelt ebből a bécsi zsírból, szomorúan csalódott. A bécsi nagyvágóról kikerült sertészsírok ugyanis növényi zsírral vannak hamisítva. A császárvárosi nagyvágók ugyanis úgy gondolkodnak, hogy a hamisított disznózsír is jó a magyar gyomornak. A bécsi nagy sertésvágók e zsirhamisitását az ottani élelmiszervizsgáló bizottság még a múlt év deczember havában állapította meg, mégis olyan véleményt adott róla, hogy »a zsir garantáltan valódi, tiszta és az élelmiszer- törvénynek megfelelő.« Ezzel a véleménynyel a bécsi hamis zsir azután tovább is vígan szállitódott a forgalomba. Most azonban némi fordulat történt a dologban. Följelentés folytán a bécsi fünfhausi járásbíróság az ottani sertésnagyvágók technikai vezetőjét, Klobalunget, zsir, illetve élelmiszer- hamisításért nagyobb pénzbírságra ítélte s ezt az ítéletet nyilvánosságra is hozta. így tehát bécsi hatóság állapította meg a bécsi nagyvágók zsirhamisitását. Érdekes dolog ez, mert a hamis zsir nagy részét ügynökök utján, Magyarországon helyezik el. Ezen leleplezés után tisztes magyar vendéglős alig fog Bécsből sertészsírt hozatni. Utóvégre amit hamisít az osztrák-német üzleti élelmesség, hát fogyaszsza el csak maga. A balatoni halászat és vendéglőink. Valamikor az úgynevezett r-es hónapokban szeptembertől április végéig lehetett kitűnő balatoni halételeket kapni a budapesti korcsmákban ,és vendéglőkben is, még abban az időben is, mikor a fővárosnak nem volt meg a vasúti összeköttetése a Balaton- vidékkel. Ma már a közlekedésnek e világrekord korszakában megváltozott e tekintetben is a világ rendje. Ma már csak nagyon ritka eset az, hogy budapesti vendéglőkben ízletes balatoni lazacot, harcsát, gardát és kecsegét tálalnának. Nem csak azért, mert ezek a mégis csak magyarországi haltermények Budapesten nagyon drágán kaphatók, de mert néha egyáltalán nem is kaphatók. De nem csak Budapesten, de még a balatonparti fürdővendéglőkben sem lehet balatoni halat kapni. Elmúltak azok a régi jó idők, mikor balatoni magyar halászok a Balaton partján nagy bográcsokban főzték a fürdővendégeknek a kitűnő, mindenféle fajta halból összeválogatott halpaprikást. Most már koppanik ettől az élvezettől úgy a budapestiek, mint a balatoni fürdővendégek álla. És ez azóta van, mióta a Balatont köritő három vármegye, Veszprém, Zala, Somogy és az állam támogatásával megalakult a »Balatonhalászati Részvénytársaság« és az összes balatoni halászati jogokat bérbevette. Ez a társaság működését azzal kezdte, hogy a balatoni magyar halászokat, akiknek még az ősapjuk is halászmesterséggel foglalkozott, — azzal az ürügygyei, hogy sok halat ellophatnak —- eltávolította üzeme kökedvelt tranczia pezsgő Alapittatott 1820-ban. Grand Marnier kedvelt franczia likőr. Wi hsky Vezérképviselő Magyarország részére: Fechner Ulaximííltan □ Kuíassy Vincze □ Budapest, V., Bálvány-utcza 26.
