Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-08-20 / 16. szám

1910. augusztus 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 gyalás az összes bíróságoknál a jövendőben | a hosszas írásbeli helyett szóbeli lesz, mely ' nemcsak sok költségkímélést jelent, hanem j a perek gyorsabb elintézését is lehetővé teszi. Van egy újabb intézkedése a polgári bí­ráskodásról szóló javaslatnak, mely különö­sen vidéki vendéglős, szállodás és korcsmá- ros iparostársainkat érdekelheti^ Ok voltak ugyanis a múltban leginkább kitéve annak, hogy fővárosi kereskedőházak ügynökei föl­keresték őket s mindennemű árumegrende­lést rájuk tukmálni igyekeztek, természetes, holmi aranyhegyek ígérgetésével is. Hát nem egy vidéki szállodás, vendéglős, korcs- máros bele is ment a megrendelésbe s ka­pott rendszerint oly silány árut, — lett lé­gyen az asztalteriték, evőeszköz, edény, bú­tor stb. — amit nem használhatott. Ha már most a silány áruért nem fizetett s azt vissza is küldte, a fővárosi kereskedő azzal mit sem törődött, hanem könyvkivonata alapján itt Budapesten perelte a vidéki jóhiszemű, de becsapott megrendelőt. Az illető vagy sajnálta az ideutazás költséges fáradalmait, vagy a vidékről nem tudta itt bemutatni a küldött selejtes árut, hát bizony a budapesti bíróságnál elverték a port rajta, a tőkében és busás perköltségekben elmarasztalták. Nagyon sok vidéki ember s ezek között számos vendéglős és korcsmáros károsodott meg eképen. Hát ennek az állapotnak immáron — az uj javaslat szerint — vége lesz. A törvény- tervezet kimondja ugyanis, hogy a keres­kedelmi könyvkivonatok illetékességét le­szállítja. Vagyis a budapesti kereskedő vi­déki megrendelőjét most már csak az an­nak lakhelyére illetékes bíróságnál perel­heti, hol az alperes jobban védheti magát s könnyebben előterjesztheti bizonyítékait. Tömérdek kereskedelmi visszaélést szüntet meg ezzel a javaslat, ha törvényerőre emel­kedik, ami mielőbb kívánatos is. Magyar termények osztrák vendéglőkben. Az osztrák nagyobb városok, különösen Bécs vendéglőit tudvalevőleg elsősorban Ma­gyarország látja el élelmiszerekkel és bor­ral. A vonatok naponként csordaszámra szál­lítják az első minőségű vágómarhákat Bécs- be, mert az osztrák németnek csak a prima hús kell, a silány minőségűt itt hagyja a magyarnak. Ugyanúgy vagyunk a sertéshús dolgában is. A legjobb magyarországi serté­sékből származó szeleteket a bécsi ven- déklőkben tálalják fel. A Tisza, a Duna, a Balaton kitűnő minőségű halai szintén a bécsi korcsmák inyenczeinek jutnak. És Biécsben a magyar vágómarha és sértés húsa mégis olcsóbb, mint Budapesten. Az egyik főoka ennek az, hogy ott sokkal ke­vesebb a fogyasztási adó. Mig ott a 400 kilogrammon aluli vágómarha után 8 korona fogyasztási adót fizetnek, addig Budapesten az ugyanilyen vágómarha után 17 koronát. A másik ok az, hogy a bécsi mészárosok, vendéglősök a sokféle közvetítő kizárásával vásárolják be terményszükségleteiket Ma­gyarországon. Legfölebb egy közvetítő ke­reskedőt vesznek igénybe, nem úgy mint Magyarországon, hol ötféle közvetítő kezén megy át a marha, a sertés húsa, mig az a vendéglőshöz kerül. Legjobb boraink nagy része is az osztrák vendéglőkben, korcsmákban kerül kimé­résre. Bizonyítja ezt a következő kis sta­tisztika is. Borkivitelünk volt a folyó 1910-ik év első felében a külföldre hordókban 402.810 hek­toliter, 10,964.488 korona értékben s ebből Ausztriában elfogyasztottak 382.798 hekto­litert 10,144.147 korona értékben. Palaczk- borban kivitelünk volt 3387 hektoliter 379.344 korona értékben s ebből Ausztriában elfo­gyasztottak 2946 hektolitert 324.000 korona értékben. Ne mondja senki, hogy nem boldog or­szág Ausztria. Ellátjuk liszttel, hússal, bor­ral s amit ezért fizet nekünk, az a pénz visszavándorol hozzájuk ipari termékekért, sőt még a magyar király udvartartásának magyar czivillistája nagy részét is Bécsben költik el. Azért van jó dolguk a bécsi ven­déglősöknek és korcsmárosoknak is. R budai szüret. Valamikor híresek voltak a budai szőlők, valamint ismeretesek voltak a budai kapá­sok is, akik tavaszszal, nyáron a szőlőt mű­velték, őszszel szüreteltek, télen meg a sa­ját boraikat mérték apró, budai és óbudai házaikban, ahol a saját maguk által vágott sertésből való kolbászszal, bőrsajttal, sza­lonnával és sonkával is kiszolgáltak. A bu­dai kapások is, mint egyáltalán a magyar- országi svábok nagyrésze, a tatárpusztitás után IV. Béla király által telepíttettek le ha­zánkban. A szőlőművelés iránti szeretetet régi német hazájukból hozták magukkal. Ol­csó volt akkor a föld, ingyen is foglalhatta, aki művelni akarta s a mi derék svábjaink csakhamar le is foglalták maguknak a gyö­nyörű budai hegyoldalakat. Az őserdőket, vadon cserjéket kiirtották s szőlővenyigéket ültettek helyükbe, melyek kitűnő bort ter­mettek. Hajdan ők látták el az összes pesti és budai korcsmákat borokkal s még a király asztalára is jutott szikrázó, tüzes italukból. A budai szüretek is híresek voltak vala­mikor. Ilyenkor egész Pest és Buda népe kivándorolt ,a venyige lombkoszoruzta he­gyék közé, ahol magyar nótát is húzta ugyan a cigány, de a budai kapás, meg szüretelő sváb leányzó, menyecske csak még német nótára gyújtott: O, du lieber Augustin Alles ist hin ... Budának Pesttel történt egyesítése után a fővárosi úri társaság tagjai is vásároltak szőlőterületeket a budai hegyek közt s ak­kor kezdték építeni a gyönyörű svábhegyi villákat is. Tudvalevőleg Jókai Mórnak, a koszorús Írónak s Szigeti Imrének, a Nem­zeti színház kitűnő művészének is a Sváb­hegyen volt szőlője és villája. Különösen Jókai szőlője volt hires. Igaz ugyan, hogy annak minden tőkéje nem (is egy, hanem tiz aranyba js került. Ekkor voltak csak igazi, vidámságos magyar szüretek Budán. Jókai Mór ilyenkor vendégül látta az egész elő­kelő irói és művészi világot. Szigeti Imré­nek is megvoltak a maga művész vendégei. Ezeknek úgy szüret táján egy szürke szamá­ron szállították fel a hegyré a jóféle ele­mózsiát. A Szigeti Imre bácsi szamara neve­zetes állat volt, ismerte minden budai gye­rek. Ez a szamár különben a bejelentő tisztét is teljesítette, mert, ha vendéget látott kö­zeledni a borház felé, olyan iá-zást csapott, — hogy ha esetleg éjszaka volt — a fél Svábhegy is ijedten riadt fel rája. Ezt a szamarat néhai jó Tamássy József is na­gyon kedvelte s ha néha széles jó kedve támadt, — ami gyakran támadt — hatal­mas, a hegyeket visszhangoztató hangján a fülébe énekelte: Mikor a színész bort iszik, Szölke szamár szomorkodik. A hatvanas évek elején olyan bő bor­termés volt Budán, hogy nem volt ele­gendő hordó a must befogadására. Akit a derék kapások megfoghattak, azt félholtra itatták. De aztán a budai hegyre is bekö­vetkezett a veszedelem. Jött a filloxera. És az a kis feketepöttyü, parányi sárgabogár kopárrá marta a budai hegyoldalakat. Be­csukódtak a kis budai korcsmák s a budai sváb kapások egyideig nagyon szomorú em­berek levének. Az emberi szorgalom, kitartás azonban ismét a lombos, termő venyigék erdejével borította be a budai hegyoldalakat. És ha valami veszedelem nem jő még közbe, az idén nagyon jó termése lesz a budaiaknak, mert az ő szőlőjüket nem verte el a jég és nem pusztította el a filloxera. És ez a jó szüret most annyival többet jelent, mert a budai bor ez évi termésének hektoliter- jeértmáris ígérnek 40—50 koronát. Ha te­hát a Gondviselés kedvez a budaiaknak, az idei szüretkor is vidáman szól ott a nóta: Hajlik a venyige, Nehéz a fürt rajta; Jaj de csókos ennek a kis Kapáslánynak ajka. Társas reggelik. Augusztus 26-án délután ozsonna Doktor László vendéglőjében, I., Albert-utcza 5. Hölgyek is szívesen láttatnak. Szeptember 2-ikán Deutsch Pál vendég­lőjében, VII., Dohány-ntcza 54. Szeptember 9-én Ehm János vendéglő­jében, VIII., Rákóczi-ut 1. Szeptember 16-ikán Boros Gyula ven­déglőjében, I., Márvány-utcza 6. Szeptember 23-ikán Hruska János ven­déglőjében, III., Lajos-utcza 81. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.). „Jó barátok“ összejövetelei: Augusztus 24-ikén Palády László ven­déglőjében, VII., Tököly-ut 53. Augusztus 31-ikén Winkler Antal ven­déglőjében, X., Tisztviselő-telep, Delej- utcza 27. Qinghoffer >3 s hal1 M. József halászmester r=i Budapest, Központi vásárcsarnok, X LaKás : Fövámtér 10. szám. Élő nemes pontyok bármely nagy mennyiségben kaphatók. Édes vizi és tengeri halnagykereskedés, mely állandóan tart nagy hal­készletet élő és jegelt halakban, vidéki rendelések a legpontosab­ban és megbizhatóan eszközöltetnek, háztartás és éttermek részére

Next

/
Thumbnails
Contents