Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-07-20 / 14. szám
1910. julius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 R borbeszerzés megkönnyítése. ! Darányi Ignácz volt földművelésügyi miniszter annak idején tervezetet dolgozott ki, mely egyrészt a borértékesítés megkönnyítését célozta, másrészt a hazai nagyfogyasztóknak, különösen a vendéglősöknek és korcsmárosoknak módot akart nyújtani a könnyebb és megbízhatóbb beszerzésére nézve. Az utóbbi évek zavaros politikai küzdelmei közt azonban Darányi ezen tervezetéből nem lett semmi. Gróf Serényi, az uj földmivelésügyi miniszter azonban most úgy látszik, teljesen követi nagynevű elődje gazdasági tevékenységét, most elővette Darányi Ignácz gazdag és becses tervezeteinek tárházából ezt az egyik legbecsesebbet, mely kétségtelenül érdekelni fogja az egész magyar vendéglős és korcsmáros társadalmat. E tervezet egész terjedelmében még nem ismeretes. Ezt a földmivelésügyi miniszter először egy értekezlet elé fogja terjeszteni, melybe a szőlősgazdák és vendéglősök is meghivatnak. A miniszter először is a hegyi bor megfelelő forgalomba hozataláról óhajt gondoskodni. A sikföldi borok úgy is könnyen forgalomba hozhatók s miután egy évnél további tartósságuk nem igen van s a tengeren sem szállíthatók, aránylag olcsón beszerezhetők a korcsmárosok, különösen a kiskorcsmárosok által, akik annak kimérésére leginkább utalva vannak. Ezen borok, valamint mindennemű boraink könnyebb hozzájutásán különben csak a boritaladó leszállítása fog segíteni. A földmivelésügyi miniszter tervezete szerint, egy nagyobb tőkével rendelkező és az állami segélyre is jogositott részvény-társaság alakíttatnék a bor közvetítésére s a közvetítő kereskedelem kizárásával annak olcsóbb, a termelőnek mégis nagyobb hasznot hajtó forgalomba hozatalára. Ennek a részvény-társaságnak tagjai lennének a termelők s vendéglősök köréből is. A társaság köteles volna az ország határain belül az első évben 7, a jnásodikb|ain 3 s igy ösz- szesen 10 közraktárt állítani a boroknak a belföldi fogyasztásra való közvetítésére s termelőknek beszállított boraik után 50o/0 előleget nyújtani, valamint a fogyasztóknak, hitelképes vendéglősöknek és korcsmárosoknak is bizonyos határidőre s bizonyos százalék hitelt nyújtani. Fölösleges boraink számlára a társaság köteles lesz a vámkülföldön, még pedig Német-, Oroszorszá- ban és Svájczblan 7 év alatt 12 bodega-szerü mintaraktárt felállítani, még pedig borkóstolóval s köteles fokonkként 6 év alatt 6 millió korona áru bort külföldre szállítani, úgy, hogy miár a 7-ik évtől kezdve évenkint 6 millió korona áru bor szállitatnék külföldre, úgy azonban, hogy ha a hazai fogyasztás már itthon biztosítva volna. A társaság egész borkezelése és borüzeme a földmivelésügyi miniszter szigorú ellenőrzése alatt állana. A társaságnak 10—12 millió korona alaptőkére volna szüksége s itt a kormánynak sem volna szabad fösvénykedni a segély nagyságával, de arra is figyelni kellene, hogy a részvényeket ne spekuláns nagytőkések kaparintsák magukhoz, hanem a leginkább érdekelt termelők, vendéglősök és korcsmárosok, akik e téren már úgy is gazdasági missziót teljesítenek. Ha spekulánsok kerül a részvénytársaság, ott leszünk, ahol a mádi izraelita. A termelő keveset kap boraiért, a vendéglős meg fogyasztó drágán fizeti azt meg. Rz ipartörvény újabb revíziója és a vendéglősípar. Régóta kisért nálunk az elavult ipartörvény revíziója s még sem tud megszületni. Ez a revízió leginkább tudvalevőleg abban akadt meg, hogy a volt kereskedelmi kormány törvénytervezetére egybehívott értekezlet a kormány lemondásakor elnapolta tanácskozásait. Azóta a törvényelőkészítő munkálatok szüneteltek s igy az uj ipartörvény megalkotásnak munkálata is. Ez a ránk nézve is fontos kérdés azonban most ismét aktuálissá lett. Hi erőn y m í Károly kereskedelemügyi miniszter ugyanis az uj ipartörvény tervezetének előkészítésére egy bizottságot alakított, melyben azonban annyiban nincs köszönet, hogy csak egyetlen iparos tagja van, T h é k Endre udvari tanácsos asztalos gyáros, a többi mind miniszteri tisztviselő. Ezek fognak majd Magyarország iparosságának jövő sorsáról határozni, A bizottság már meg is tartotta első ülését s mint értesülünk, az n le m a már kész t ö r v é n y- tervezetet foglja átdolgozni, hanem egészein uj törvényterveze-i tét készít. Ennek előkészítésére a bizottság a nyári szünet után fogja megtartani [első ülését. Már most a szállodás, vendéglős és korcsmáros iparosságot leginkább az érdekelheti, hogy ebben az uj törvénytervezetben, — mely minden valószínűség szerint törvény- nyé is válik — benne lesz-e a szállodás, vendéglős és koírcsmáros iparnak a képesítéshez kötött iparágak közé sorozása is, mely létérdekünk és melyet már évtizedek óta sürgetünk. Eddig erre vonatkozólag semmi biztató kilátásunk nincs. Nem egysze'r rámutattunk arra, hogy minő életbevágó, fontos érdeke a szállodás, vendéglős, korcsmáros iparosság jövendőjének az, hogy a törvényesen képesített iparágak közé soroztassék az ő tisztes gyakorlatot igényelő foglalkozása is. Ez által nem csak a jövő, hanem' már a mostani vendéglős és korcsmárosság is megszabadulna a reá nézve nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg is káros kontár konkurenciától. Útja vágatnék annak, hogy minden kaptafát megunt suszter, bőrpárolást odahagyott tobakos,, s kaszát, kapát elcsapott paraszt ember — ha van egy pár garasa, — felcsaphasson vendéglősnek, korcsmárosnak, azoknak rovására, akik azt az iparágat tanulták, évek hosszáig gyakorolták s akiknek joguk is volna ezen tudásuknak és gyakorlatuknak anyagi hasznát élvezni. Nos, hát ha valamikor, most itt van az ideje, hogy e tekintetben a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok is megtegyék a döntő lépést. És ennek a lépésnek az első része az, hogy ipartársulatunknak jogos kívánalma tekintetében érintkezésbe kell lépnie a kereskedelmi miniszter által az ipartörvény revíziójára kiküldött bizottsággal, sőt magával a kereskedelmi miniszterrel is. És meg kell nyerni a képvi- selőház többségét is annak a jogos törekvésnek, hogy iparágunk a törvényes képesítéshez kötött iparágak közé soroztassék, mert ha most nem érünk célt, akkor várhatunk még újabb száz, vagy ötven esztendőt, mig ez a kérdés újból aktuális lesz, ami egyértelmű a magyar vendéglős és korcsmáros ipar anyagi és erkölcsi pusztulásával. A szerződésszegők büntetése. A magyar szállodásokat, vendéglősöket és korcsmárosokat is bizonyosan érdekelheti az a mozgalom, mely azirányban indult meg, hogy nálunk is alkottassák olyan törvény, mely elrendeli, hogy az a munkás, vagy munkaadó, aki a munkaszerződést meg nem tartja, annak kikötéseit nem teljesiti, az büntetőjogi felelősség alá vetessék, az az pénzbírságra, esetleg elzárásra ítéltessék. Érdekelheti ez leginkább a budapesti vendéglősöket és korcsmárosokat, hiszen alkalmazottaikkal legutóbb kötöttek kollektiv szerződést, bár nem tételezzük fel, hogy ezt a szerződést, illetve annak kikötéseit akár a vendéglősök, akár az alkalmazottak részéről megsértenék. Akik azt akarják, hogy a szerződésszegés büntetőjogi következményekkel járjon, azok ezt azzal indokolják, hogy a munkaszerződéseknél nem egyenlő felek állanak egymással szemben s hogy a munkabér-szerződés becsületes megtartásához nem pusztán egyéni, hanem igen gyakran társadalmi és közérdekek is fűződnek. A munkabérszerződés büntetőjogi biztosítását követelők azt hangsúlyozzák, hogy mindaz a nehézség, mely akár a kollektiv, akár az egyéni szerződések dolgában eddig fölmerült, főleg abban domborodik ki, hogy a munkás szervezkedve is, egymagában is, nem tud elég biztosítékot nyújtani a szerződés betartására és hogy nincs semmiféle mód sem a nem teljesített, vagy helytelen nül, sőt készakarva helytelenül teljesített szerződési megállapodás nyomán keletkezett kár megtérülésére. Ha a munkaadó nem teljesíti a szerződést, a munkás egyszerűen be- pörli és kártérítést kap. Ha ellenben a munkaadó a károsult fél, akkor hiába indít kártérítési pert, mert a helyét gyakran változtató s többnyire vagyontalan munkáson vagy alkalmazotton ugyan nem hajthat be semmit. Ilyen körülmények közt a munkást csak hatósági büntető közbelépéssel lehet szerződésszerű kötelezettségének betartására szorítani. Hogy a munkaszerződések betartása nem csak egyéni, hanem igen sokszor társadalmi közérdek is, az kétségen felül áll. Hiszen akármerre nézünk, egész társadalmi életünk a termelés, a fogyasztás, az ipar, a kereskedelem, az állami és vármegyei élet úgy van berendezkedve, hogy alapjuk a munkabérszerződés. Ha például az épitőmunkások nem tartják be munkabérszerződésüket s ezáltal az egész vonalon megakasztják az építkezéseket, bizony ez a közérdek rovására esik. Valamint arra esnék például az — amit nem is szeretnénk feltételezni — Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefeisze- relési csikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakotok kisebb és nagyobb ■ Dinczefelszerelési czikkek üzlete ■ hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- ^ On u ' i - + O sz0*<’ továbba különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő Budapest, VII., Károly-korut y. tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke----- Pinggau. -----
