Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-07-05 / 13. szám
4 Ha hideg- vala a husvét, lesz még- meleg i piros pünkösd napja s lesz elég bőséges | tavaszi vasárnap. Hejh, izzad akkor az emberiség s a városokból százezrével menekül ki a szabadba, lihegve esedezvén a bor- és sörhordó pinczéreknek: Ó gyorsan adj nekem, Hüs cseppet, hü esehem! * Nincsen Európában, de talán az egész világon város, mely olyan tündéri szép kirándulásra alkalmas keretben feküdnék, mint Budapest. A Duna jobb partján körülölelnek bennünket a zöld lombok koszoruzta s virágoktól ékes budai hegyek. A Kelenföld, az öreg Gellért, a Svábhegy, a Zugliget , a Hűvösvölgy, mind, mind a természet és a művészet munka által az emberiség gyönyörűségére alkotott üdítő, egészséget lehelő kiránduló telepek. De maga Buda is telve van a gyógyvizes forrásokat ontó fürdőkön kívül a mulató vendéglőkertek egész sorozatával, hol azt a bort mérik, melyet Buda vezér és vitézeinek csontjai fölött, azok vérével megöntözött hegyoldalokon termel a budai kapás, melyről úgy szól a nóta: A budai bornak nincsen párja! Német a czeppedlit, A magyar a csárdást Attól járja. A pesti oldalt körülöleli a Városliget, a Népliget s Kőbányának is immár beültetett mulatókertjei. De már az Andrássy-ut külső része, a Csömöri-, ma Thököly-ut, a Zugló mind kirándulóhely számba mennek, hol számtalan nyári vendéglőben ezerféle módon gondoskodnak, kivált a vasárnapi emberiség szórakoztatásáról. Azután, amit legelőbb kellett volna említenünk, ott van a mi csodaszép tündérkertünk, a Duna kék vize által körülölelt regés, szépséges Margitsziget. És mégis van ember, aki nyári időben elkívánkozik innét. Sőt az uriközönség nagy részétől üres lesz a székesfőváros egy része. Csak azok maradnak itt a nyári hőségben, akiket a kenyérkereset ideköt. A hivatalnokok és a munkások. Pedig volt egyszer egy ember, aki hirdette, hogy valóságos bűn elhagyni nyári időre a világnak legszebb fürdővárosát, Budapestet, sőt ide kellene csalogatni a fél világ társadalmát. Ez az ember a néhai jó báró Podmaniczky Frigyes volt, aki bár nyolczvannál több esztendőket élt, nyárára soha sem hagyta el Budapestet. Itt nyaralt, fürdőzött, azért is adtak neki az Istenek oly hosszú életet. De hát senki sem hallgatott az öreg urra. Az urak, úrnők nyártájban most is úgy szök- dösnek innét, mint ennekelőtte. Pedig sehol a világon sem találnának olyan pompás "ételeket, italokat, kiszolgálást, mint a mi nyári kiránduló helyeinken. háztartási iskolák a jövő vendéglősnéknek, A nőnevelés nagy kérdése terén nagy fontossága van a leányok háztartási és gazdasági nevelésének. Mig azonban Magyar- országban e tekintetben úgyszólván még a kezdet kezdetén sem vagyunk, addig külföldön egyre növekszik már a háztartási női iskolák száma, sőt van olyan is, melyet vendéglősök, korcsmárosok alapítottak s melyben kizárólag az ő leányaik, a jövő ven- déglősnői képeztetnek ki jó s a háztartás, a konyha, a főzés minden ágazatában tudós kis gazdasszonyokká. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A gazdasági s háztartási női szakiskola különösen Belgium, hol az ezen irányú oktatás már az elemi iskolában kezdődik s folytatódik a tanítás további folyamán s befejeződik az úgynevezett gazdasszonyképző körökben. Itt vannak a nagyobb, városokban a vendéglősök s a korcsmárosok által leányaik számára fentartott háztartási iskolák is, hol a konyhai teendőkön, főzési ismereteken kívül egészen a gyorsszámadásig mindent megtanulnak a szép szőke belga kis- asszonykák, amire csak egy derék vendéglős leendő hitestársának a jövendőben szüksége van. Belgiumban úgy fogják fel a dolgot, hogy a nő háztartási és gazdasági tudásával mig egyrészről sokat segít férjének az életküzdelem harczában, másrészről növeli a családi vagyon gazdasági értékét is. Hogy ez különösen a vendéglős és korcsmáros iparnál igy van, az kétségtelen. Hiszen egy a háztartás minden ágazatában jártas, a főzés művészetéhez értő, jó vendéglősné, korcs- márosné, aki amellett megtanulja a vendégekkel való szeretetteljes bánásmódot, valóságos drága kincse férjének, családjának, vendégeinek, azt bizonyítani szinte felesleges. Hála a gondviselésnek, nekünk a múltban is mindig voltak ilyen kiváló magyar vendéglősnéink, korcsmárosnéink, s hogy a jövőben is lesznek, arra biztosítékot nyújtanak -a mai korcsmáros s vendéglős kisasszonyok édesanyái. Németországban a fiatal leányok számára csak 14 ilyen háztartási iskola van s ezek föntartási költségeit az összes ipartestületek — köztük a vendéglősöké is — vállalták magukra, belátván az egészséges élelmezés és a háztartási nevelés kiváló hasznát a nép jólétére. Svédországban és Olaszországban szintén szaporodnak az újabb időben az ilyen női háztartási iskolák. Hazánkban e tekintetben még csak a kísérletezés legelején állunk. Úgy van pedig a dolog, hogy minden mesterséget tanulni kell, ha azt tökéletesen tudni akarjuk. A jó gazdasszonyi, különösen pedig korcsmárosnői mesterségnek pedig annyi kelléke van, hogy mindent csak elméleti tudással és gyakorlattal lehet elsajátítani s ezt nagyon előmozdítaná nálunk is a háztartási iskola. Igaz, hogy nálunk jó gazdasszonyok, szakácsmüvésznők voltak eddig is a mi korcsmárosnéink, vendéglősnéink s főztjük után a királyok is megnyalhatták volna az ujjúkat. Főztek s főznek olyan töltött káposztát, melyről igy szól a régi "rigmus: Szárma vagy káposzta az étkek vezére, Nemes magyar hazánk, országunk czimere. A szép korcsmárosnénk most tette élénkbe, Fölséges királyunk tüntesse ki érte. És sütöttek olyan réteseket, melyeket hajdan igy kinálgatának a régi pinczérek: Édes ez, uraim, valamint a rostméz, Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz. Ez mind igaz. De hát haladunk a korral. A magyar leányokat, különösen jövendő kedves vendéglősnőinket is tanítani kell most már fokozottabb mértékben nemes női hi1910. julius 5. vatásuk munkájára és kötelességeire. De hány vendégllős, korcsmárossal megesik az is, hogy saját hibáján kívül tönkre megy s szegényül hagyja maga után árva gyermekeit, ami nagy csapás, különösén a leányokba. A női tudományos pályák — hogy többet ne említsünk, a tanítónői — ma már túl vannak zsúfolva, mig hogyha egy ilyen szegényül árván maradt leány elvégezné a háztartási iskolát, megkereshetné kenyerét, még pedig védett, nőies, tisztes módon. Bizonyára mindjárt találna alkalmazást, mint nagyobb háztartások, szanatóriumok, penziók, szállodák házvezetőnője, ami sokszor többet ér a tanitónőségnél. R vendéglői bor mint gyógyital. Most, hogy napirendre kerül nálunk a boritaladó eltörlése, vagy legalább is nagy mértékben való leszállítása, egyes szakkörök, tudósok arra az álláspontra helyezkednek, hogy csak a tisztán termelt és tisztán kezelt bor legyen adómentes. Ezek a borok pedig feltalálhatok a fogyasztó közönség számára leginkább a szákképzett vem déglősök és korcsmárosok pinczéiben. A borban lévő egészséges alkohol ugyanis tápértékü és annál értékesebb az egészségre vonatkozólag, annál konzerválóbb, minél tisztábban kezeltetik. Ha az ember egy pohár jó bort iszik, annál jobb kedvvel fog a munkához. Hiszen ha a jóféle igavonó, máskülönben lusta állatnak italába is egy kis bort keverünk, mindjárt vidám ügetővé válik a szekér előtt. A tiszta magyar vendéglői borok közül étkezés alkalmával orvosi szakértők legjobban ajánlják a könnyű vörös bor használását. Ez ugyanis több gyomorizgató savat tartalmaz, ezenkívül kisebb az aromája s jobban tűri a vizelési, mint a fehér bor. A könnyű fajtájú italok sorában a bor után a sör következik. A sörnek azonban meg vannak a hátrányai is. Először sok benne a viz, a munkásnak tehát túl sokat kell belőle fogyasztania, hogy megkapja a neki szükséges alkoholadagot. A sör hüsit, álmosit, s csak pillanatnyira oltja a szom- jat, a sörivó tehát önkénytelenül mindig nagyobb mennyiséget kíván belőle. A sok sörivás időmultával gyomortágulást idéz elő, sőt sziveizsirosodást okoz. Mindezeket a tüneteket nem mutatja a tiszta bor élvezete. A higiénia — írja egyik szaktudósunk — ma már tisztában van azzal, hogy a köny- nyebb fajtájú borból 7—10 deczi a maximális napi adag az erőteljes, egészséges férfi részére, vagyis ha ezt a mennyiséget a napi kétszeri főétkezésre elosztjuk, úgy sohasem leszünk a'koholisták. Az alkoholizmusnak sem üzenhetünk tehát jobban hadat, mint hogyha a tisztán kezelt, jó vendéglői borok raczionális fogyasztását ajánljuk. Most, mikor minden államban azon gondolkodnak, hogy miként lehetne a szeszes italok fogyasztását és az adás-vételt minél szigorúbban szabályozni, a filantropusnak és az orvosnak az a kötelessége, hogy a bornak, sőt a szükséghez képest a sörnek is adóteher- mentesitését követelje.
