Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-03-20 / 6. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. márczius 20. nya, a király, XIV. Lajos asztalára került. A vig élvhajhászó király gyönyörrel tapasztalván, mily édes mámoritóan hat e kellemes gyöngyöző ital az idegekre, kedvencz italává választotta és evvel megteremtette a pezsgő diadalának kezdetét. Dom Perignon benczés barát életének legnevezetesebb napja után, több mint egy évszázad múlt el, mikor czégem alapítója Francziaország határain kívül alapította az első pezsgőgyárat, 1825- ben. Hosszú évek során át tanulmányozta a pezsgőbor készítését annak szülőföldjén és az ott szerzett tapasztalatok alapján készítette, a régi idők óta világhírű, kiváló minőségű, tüzes magyar borokból az első magyar pezsgőt. Hazánkban, a természettől oly pazaran megáldott, szőlpkoszoruzta ősi koronázási város, Pozsony a magyar pezsgő bölcsője. Itt telepedett le elődöm, itt kezdte meg 1825-ben a küzdelmekben oly gazdag harczot, mely a százados múltra támaszkodó franczia készítményekkel kellett a verseny- képességért megvívni. Rendületlen munkásság, az ó-franczia készítési módszer szigorú betartása, a magyar borok kitűnő volta, már a cég fennállásának első évtizedeiben meghozták a siker első édes gyümölcseit. 1842-ben megnyílt Budapesten, gróf Batthyány Lajos elnöksége és Kossuth Lajos igazgatósága alatt, az első magyar iparkiállitás, melyen czégem készítménye, »mint a legjobbnak ítélt magyar pezsgő« az első dijat nyerte el. Öt évvel később, 1847-ben, közvetlen a szabadság- harcz kitörése előtt, az ugyanott megtartott kiállításon czégem pezsgőborát »tisztasága, ize, s a franczia e nemű borokat leginkább megközelítő jósága« (szó szerint) folytán, az arany éremmel tüntették ki. (A két okmány, mely úgy Batthyány Lajos gróf, mint Kossuth Lajos sajátkezű aláírásával van jegyezve, birtokomban van.) Czégem készítményei évről - évre nagyobb hírnévre tettek szert s a párisi 1867-iki világkiállításon nyert első dij a világpiaczot is megnyitotta számukra. De még a Lajthán túl is teljes elismerést aratott a magyar készítmény, mikor ugyanis az 1845-iki bécsi kiállítás Jury-je czégem készítményeinek ítélte oda a legnagyobb kitüntetést. — Azután sorba következett 1885-ben a budapesti, 1865-ben, 1877-ben, 1888-ban, 1899-ben a pozsonyi, 1873-ban a bécsi világkiállítás, 1890-ben és 1898-ban ismét bécsi, 1879-ben a székesfehérvári, 1896-ban a bor- deaux-i kiállítás, melyeken készítményeim versenyre síkra szálltak, mindegyiken uj diadalt szerezve cégemnek. A budapesti 1896-iki ezredéves kiállítás alkalmával pedig ő cs. kir. Felsége I. F e- rencz József »Gentry-Club« jegyű pezsgőmet, remek barokk-pavillonomban megiz- lelte s »E pezsgő kitűnő« szavakkal a legnagyobb elismerésében és kitüntetésében részesíteni kegyeskedett. Ugyané kiállításon ismét az első dijat, a nagy állami arany érmet nyertem el. Hubert János E. teleptulajdonosnak 1882- ben, férfikora hajnalán történt halála után, annak özvegye, Hubert Paula vette át a vállalat vezetését és azt nemcsak fejlesztette, hanem a virágzásnak magas fokára is emelte. A pinczéket kibővittette, beszerezte a szakmába vágó legújabb technikai vívmányokat, a készletben lévő pezsgőraktárt évrol-évre szaporította, szem előtt tartva mindenkor az alapitó jelszavát, becsületes munkássággal a magyar iparnak sikert szerezni. És eme tevékenység, eme fáradhatatlan törekvés nem maradt eredménytelen, a czég készítményei, City-Sec, Gentry-Club (a budapesti országos kaszinó pezsgője) és Hubert J. E. általánosan elismert kitűnő minőségükről nemcsak országszerte, hanem annak határain túl is hírnevessé váltak. Két év óta a vezetéssel járó gondokban a teleptulajdonos fia, Hubert Henrik is osztozkodik, aki a pezsgőgyártás terén kiváló szakember s alapos tudását külföldi tartózkodása idejében sok uj ismerettel gazdagította. Hossza ideig volt künn Franczia- és Németországban, ahol szakismereteit gyarapította s ezen körülmény is csak biztosíték arra nézve, hogy Magyarország legrégibb pezsgőgyára ily szakavatott vezetés mellett a jövőben is oda fog törekedni, hogy a Hubert J. E. czég közel évszázados jó hírnevét nemcsak megtartsa, de még emelje is. Dicsőség a munkának! „Dolgozzatok, a mig mécsetek ki nem alszik !“ — int a bibliával Tolsztoj Leó. Az igaz érdemnek, földi boldogságnak csak egy fundamentuma van s ez a munka. A kik ezen az alapon fáradoztak egy emberöltőn át a maguk tisztességére s embertársaik javára, ilyen családot ünnepiünk most, bemutatván őket Írásban. Megérdemlik ezt a megtiszteltetést, mert iparunknak díszére váltak s emberségükkel j az egész társadalom becsülését és szere- tétét vívták ki maguknak. Blaschka Istvánról és nemeslelkü nejéről, született Danzinger Antóniáról van szó. Szóvá tesszük érdemeiket, munkás életüket abból az ünnepélyes alkalomból, hogy — a mint lapunk más helyén jelentettük — minap ülték meg ezüstlakodalmukat nagyszámú tisztelőik részvételével. Blaschka István, mint a király-utczai hírneves „Kék Fiaskó“ tulajdonosa, ismeretes városszerte, de különösen a Teréz- és Erzsébet-vkros intelligens közönsége előtt. A „Kék Fiaskódhoz majdnem két évszázad emléke fűződik. Valamikor, afféle csárda volt, a várostól messze eső ligetbe rándulók tanyája, de aztán elnyelte a város s az intelligenczia borozójává lett. Hogy idáig fejlődött, hogy sem kedvelt- ségébők sem jó híréből nem veszített, ez Blaschka István s felesége érdeme. Hálát érdemelnek ezért, mert Budapesten kevés kegyelettel szokták gondozni azokat a helyeuet, melyekhez régi, történelminek nevezhető emlékek fűződnek. Blaschka István és neje, ezüstlakodalmukat ülvén, már a megérdemelt nyugalmat élvezik, de gondoskodtak arról, hogy a „Kék Fiaskó“ hírneve a jövőre is biz- tossittassék, oly kiváló férfiúra bízva a vezetést, mint Leyrer Károly. De máskülönben is tanúságot tett a Blaschka-pár bölcs előrelátásáról és iparunk megbecsüléséről, a mennyiben fiukat erre a pályára neveltették s jelenleg tanulmányozás okából Londonban működtetik, hogy a vendéglősipar modern intézményeit megismerje s azokban kellő gyakorlatot szerezzen. A Blaschka-név tehát iparunk jövendőjében is kiváló szerepet fog játszani Méltán tesszük tehát Blaschka István családi ünnepét mindnyájunkra a tiszteletteljes megemlékezés alkalmává, hosszas, boldog életet kívánva neki s hozzá méltó hitvesének. Lippert Lajos, A magyar vendéglőskart nagy veszteség érte. Váratlanul, hirtelen, szinte orozva ragadta el a halál közülünk azt a szaktársat, aki kedves volt nekünk s általánosan tisztelt a székes-főváros társadalmában, különösen a VII. kerületben, amelyben élt és munkálkodott. Lippert Lajos vendéglős, az élet erejével és vidorságával megáldott férfiú, mint rendesen, e hó 17-én is átment ebédutáni feketéjére az üzletével átellenben levő „Árpád“ kávéházba s itt a hírlapokat böngészve gondtalanul társalgott, majd a közelében billiárdozók játékában gyönyörködött. Egy szép lökés láttára elragadtatással kiáltott föl : „Brávo !“ Ez volt utolsó szava, ezzel hanyatlott le holtan székéről. A kávéház megdöbbent közönsége hiába sietetL segítségére, hiába termett ott a közeli orvos, hiába jöttek a mentők, az Ő emberséges szive megszűnt verni. Holtan szállították át közeli lakására, odaadással, határtalan gyöngédséggel szeretett családja körébe ; de hiába hűlt hideg kezeire a könny, hiába sírta vissza őt a hitvesi és gyermeki fájdalom, nem ébredt föl többé. Tragikus végének hire villámként járta be a várost s minden körben nagy részvétet keltett. Lippert Lajos tulajdonosa volt a székes- főváros egyik legelőkelőbb éttermének, mely az Erzsébet-körut és a Dohány-utca sarkán a budapesti müveit osztály kedvelt helyisége. Választmányi és munkás tagja volt a vendéglősök budapesti ipartársulatának, kezdete óta patronusa a pinczérek budapesti egyesületének. Elnöke volt az „Artériádnak s egyik igazgatója az erzsébetvárosi takarékpénztárnak. Tagja volt a székesfőváros képviselő-testületének s áldozatkész támogatója a protestáns legényegyesületnek. A budapesti evangélikus egyház presbiterét s legbuzgóbb hívét veszítette benne. Családjával együtt forró könnyekkel áztatja koporsóját üzleti személyzete, a kikhez nemcsak főnökként, hanem jóságos ' atyaként, igaz barátként viselkedett. HÜTTL TIVADAR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA -UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. ^sirass? Legnagyobb választék étkező, kávés, teás és mosdókészletekben, psssícsssí Teljes kelengyék Dús választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. ALAP1TTATOTT 1854. Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve. ::: TELEFON 31—53.
