Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-12-20 / 24. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. deczember 20. „Patyolat“ gózmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—80. Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. mások hibájából az élet sorsüldözöttei. Vájjon mit keresnek ezek itt? Mindjárt megtudom. Kinyílik a konyhaajtó s ott megjelenik á vendéglő egy alkalmazottja s kiosztja a szegények közt az ételmaradékot. Levest, főzeléket, Ízletes husdarabokat immár papirosba csomagolva s hozzá kenyeret. Kiosztja ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül. Bizony, bizony Budapestnek majd minden nagy s kevéssé nagy vendéglőjének egyik udvari helyisége, egyszersmind ingyenes népkonyha is. És ez annál szebb, fölemelőbb dolog, mert ezzel a jótékonysággal a mi vendéglőseink egyáltalán nem hivalkodnak, sőt azt úgyszólván titokban gyakorolják. Természetesnek tartják. Szóljak-e arról, hogy ahány kabátos ké- regető megfordul Budapesten, az első sorban mind a vendéglősöket keresi fel. A pékhez, henteshez, lakatoshoz, fűszereshez nem megy, hanem a vendéglőst, azt felkeresi. És alig tapasztaltam még esetet, hogy egyi- két-másikát elutasították volna. Legfölebb az olyant, akinek arczárói, szemeiből visszatükröződött az iszákosság, a pálinkamérgezés. Budapestnek nagyon sok jótékony intézete van, de alig van olyan, melyben a székesfővárosi vendéglősök férfi- vagy hölgytagjai jelentős helyet ne foglalnának el s áldozatkészségükkel jó példával ne járnának elől. Sőt van Budapesten nem egy nagy- vendéglős, aki a közjótékonyság s nemes kulturális nemzeti törekvéseink támogatásával kitörölhetetlenül irta be nevét Budapest történetébe. Emlitsünk-e neveket? Minek? Hiszen a kikről itt szó van, azoknak nevei ismeretesek a főváros jobbjainak köztudatában. Csak jólesett megállapítanunk ezt a tényt, melyről talán igy még nem sokan vettek tudomást. Jólesett megállapítanunk azt annak a nagy szeretetnek ünnepén, mely karácsony alkalmával átöleli e világot, — hogy nekünk nemcsak a szakismeret, üzleti tapintat, hanem az emberi érzés és közjótékonyság gyakorlása terén is olyan vendéglős s korcsmáros iparosságunk van, melyhez hasonlót alig találhatunk a külföld bármely államában. Bessenyei. Karácsony. A legszebb regéje a világnak, mely a legdicsöbb igazságot és a legnagyobb isteni erényt, a szeretetet hordja méhében: a varázsos karácsony-est elérkezik. A nap leszáll az égről, s amig a földet boritó homályon áttör a csillagragyogásnak áradata, itt lent csodás, meg nem fejthető dolgokról beszél a földnek világa. Megzsong az erdő s a jégvirágokkal ékesített ágak összehaj- lanak s amint a szellő átsuhan közöttük az árnyban, a fényben, mint hogyha valami hangja kélne a csodás titoknak. A vad lehajtja fejét, madár nem libben s amint Keletnek ormán feltűnik a csillag, az Öt hirdető, a kis jégcsapok összecsendülnek, mintha imára hívnák a természetet. Mint hogyha ég s föld közt a szellemárnyak, szeráfok dala hangzanék le a fagyos rögre, szivekreható, mennyei dallam, angyali ének: Megszületett! Halleluja! A kis Betlehem istállójában volt jászol- bölcsője. Szelid állatok lehelték rája a melegséget, angyalok tárták fölébe az égi koronát, amely helyett — akikért meghalt — töviskoszorut tettek fejére. Édesanyjának ajka érinté dicsfénybe borult, kisded homlokát, amelyről később a Golgothára véres verejték hullott alá. Ó, szép karácsony, te legszebb ünnep, te a szeretet nagy, szent ünnepe, midőn a menny, föld örömmámorban egybeolvadva glóriát zeng az Isten fiának, ki ma lett ember, a szent szabadság keresztfán meghalt apostola. Amerre ember lakik a földön, eljutott arra dicső szava. Ezen az estén, amint meg- kondul a harangok hangja, imára borul sok millió. És amint egykor térdre hullott jászolbölcsője előtt három királya a Napkeletnek; odajárul most az egész világ. Nincs rideg kebel, nincsen fásult szív, mely meg ne indulna emlékünnepén a szeretetnek, melyen megszületett a világmegváltó Jézus Krisztus. Itt lent a földön a kis falukban, a nagyvárosok palotáiban, sok száz vendéglő jótékonytársaságának asztalán kigyult világa a karácsonyestnek s millió gyermek, sok szegény gyermek kicsiny szivének öröme olvad édes kaczajba. Ünnepe van most mindenkinek. Éjfél, ha eljő s csendül harangja a templomoknak, az éj csendjében átzeng az ének: Dicsőség, dicsőség Mennyben az Istennek; Békesség, békesség Földön az embernek!... * Karácsony a békének, a szeretetnek szent ünnepe. Az e vájjon ma Magyarországon, ahol a politikai gyűlöletnek szenvedelme tombol az ősi földön, összetaposva nemzeti reményeink s anyagi boldogulásunk virágait? Ahol az az izzó gyűlölet átvonul a társadalomba is széttagolva, egymásra uszítva annak egyes osztályait? A szeretetnek, a békének ünnepe lesz-e ez most a mi szükebb körünkben, a magyar vendéglőstársadalomban, amelynek összetartására, együttérzésére már annyit tettünk, de amelyért még annyi a tennivaló? És a szeretetnek, megelégedésnek ünnepe lesz-e a mostani, midőn látjuk, hogy a becsületes igyekezet, munkás törekvés gyakran rongyokban jár s az ügyes gonoszság úri fogata frecscsenti rá az utcza sarát? Vájjon a szeretetnek, megelégedésnek ünnepe lesz-e ez a karácsony-est?! * Ott szendergett a betlehemi jászolban az ártatlan kisded. A szeretet hozta le az égből a földre, a szeretetet hirdette és a szeretet felséges példája tölté be egész életét, amig a gyűlölet útját nem állta isteni munkájának, mely a népek, nemzetek szabadságának nagy müve volt, s vérét kívánva kiáltotta: — Keresztre! Keresztre! De hogy Isten volt, ki megszületett ott Betlehemben, menjetek el ezen estén csak minden házba, ahol kereszt van kifüggesztve a falakon s megtaláljátok tanúságát a kicsiny sziveknek nagyságában, a gyermekörömben, megtaláljátok emlékeinkben, a könycsillogásban, mely kiömlik a szemünkből akkor, mikor látjuk a gyermekmosolyt s gondolatunk száll, hogy mi is voltunk ilyen gyermekek, — ó, egykoron ... Legszentebb este, karácsony este, légy üdvözölve! Olvasóinknak kedves, boldog ünnepeket! Gloria Deo in ejccelsis. Irta: Lukács János vendéglős. A harangok ércznyelvei hirdetik az egész világnak a halhatatlan igazságot. Zugásuk felébreszti a szunnyadó lelkiismeretet. Mindenki érzi, hogy megszületett az igazság, a szeretet, az emberi tökéletesség Krisztus az „Isten fia“. Minden ember lelkét átöleli a szeretetnek fénye. Egy pillanatra bár, de meghódol a szeretetnek a tökéletességnek minden hatalom. És a betlehemi istálló jászolában született szegény ács mesterember gyermeke előtt három országnak hatalmas királyai jelennek meg, hódolatul az örök igazságnak az élő szeretetnek. íme a világtöténelem e nagy eseménye, mint egy fényes bizonyítéka annak, hogy születésénél fogva magasztaltatik fel az ember, abban a nagy és fenséges megváltó eszmében, hogy nem Önmagadért születtél ember, de mindig másért, nem Önmagadért adatott az élet, de az össz- emberiségért. Miként a felkelő nap melege a mezők liliomait és mezők virágait és minden nemes növényét, sőt még a gazt és dudvát is élteti, úgy mi emberek, ha születünk szivünk melegével éltetni kötelességünk minden embertársunk sorsát és jövőjét abban a nagy és magasztos szocziális igazságban, hogy egy mindnyájáért — mindnyája egyért született — és egy mindnyájáért mindnyája egyért kell, hogy éljen és haljon. És mint a napfény a börtönök ajtainak hasadékait is megkeresi, hogy fényével bevilágítson a börtönben sínylődő embertársunk szomorú otthonába. Ügy kell miné- künk mi embereknek is szellemi fényünkkel a szegény ember kunyhójától a királyi kastélyig világosságot szórni. Hadd lássa meg a szegény embertől fel a királyig minden ember, hogy az életben köteleségek és igazságok is vannak, mely igazságok és kötelességek nem tesznek kivételt király és szegény ember szenvedésében és az áldozat tevésben akkor, ha azt az összemberiség jó létje, boldogulása parancsolja. Bár úgy volna családi, társadalmi és állami életünk életrendje miként azt a betlehemi Jézus felmagasztalt isteni gyermekből Isten ember, az Ő kínszenvedésével egész életével és halálával megszentelt és az örök életnek és igazságnak átadott. Abban a parancsolatban, hogy mi emberek ne a gazságban a becstelenségben és hitetlenségben és az egymásiránti gyűlöletben, de az egy örök hitben és az egymásiránti igaz testvéri szeretetben éljünk Fájdalom, a Megváltó születése huszadik századát éljük. Még mindig az emberiség nagy sokasága egymást gyűlöli, becstelenségben és gazságban él és az átkos démonnak, a poklok legnagyobb ördögének,
